Gyermekpszichoterápia VI. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

5. rész

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Zulliger H., Bausteine zur Kinder-Psychotherapie, H. Huber, Bern, Stuttgart, 1996, Hilarion Petzold, Gabriele Ramin, Gyermekpszichoterápia, Dr. Virág Teréz, Örökbe fogadott

A gyermek nyelve nem a beszéd, hanem a cselekedet – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv

Zulliger is, Kleinhez hasonlóan abból indul ki, hogy a gyerek érdeklődését, fantáziáit, szorongását, konfliktusait, félelemeit a saját maga által kitalált játékban jeleníti meg. Mivel a gyermek még nem tanulta meg a hazugság művészetét, hogy elérje célját a világban, így őszintébben éli hétköznapjait, azaz a gyerek nyelve nem a beszéd, hanem a cselekedet lesz.

Zulliger ellenben határozottan visszautasítja a játék közbeni értelmezést. Melanie Kleinnel ellentétben azt vallja, hogy az értelmezés az intellektusnak csak a tudathoz legközelebb eső legfelsőbb rétegét érinti, a lélek alsó rétegeit azonban nem. Példának említi az 5 éves Kurt kezelését – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

Terapeuta: „… a krokodilusban és az ördögben is az apádat személyesíted meg, s méghozzá az apád iránt táplált legrosszabb kívánságaidat!” Bizonyos esetekben – Zulliger szerint – Kurt nem is „érti” mit mond neki a „bácsi”, ezzel az értelmezéssel semmit sem tud kezdeni. Csak ha „tud” valamit már a kisgyermek, tud róla szavakban beszélni.
A játékot a terapeuta irányítja, és a ő indítja el magát a folyamatot is, amely mögött jól kidolgozott stratégia van. A gyerek jelenlétében, játékos tevékenységgel közelíti a gyermeket különböző mértékben a valósághoz. A gyermeknek még nincs teljesen kidolgozott én-képe, ezért szüksége van a kezelés alatt pedagógiai támaszra is. Ezen az állapoton a gyermeket a különféle javaslatok segítségével segíti át.

„Mi lenne, ha ezt így vagy úgy próbálnák megoldani?” Értelmezés helyett irányított „játék-beavatkozást” szervez meg, vagyis részt vesz a játékban, és kérdéseivel kontrollálja saját hipotéziseit, értelmezéseit, ezeket azonban nem közli a gyerekkel. Ez egy kifinomultabb megoldás. Módszerével lépésről lépére próbálja oldani a gyermek neurózisát. Játékszerként természetes tárgyakat a gyerek által eszkábált babákat, tárgyakat használ fel, hogy ezáltal is biztosítsa a gyermeki fantázia minél jobb kiélését.

Az analitikus gyermekpszichoterápia indikációja – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv

A terápiát részletes exploráció előzi azt meg, mely a gyerek és a család előéletének feltárását foglalja magába, amelyet a pszichológiai tesztvizsgálat követ. Próbaidőt szab a terapeuta, amikor is vizsgálat alá veszi a szülők indulatátviteli készségét, ellenállását egy analitikus terápiával szemben. Nem javasolt a kezelés, ha a szociális körülmények nagyon rosszak, ha a szülők valamelyike kábítószeres ill. alkoholista, vagy ha az egyik szülő kilép a házassági, családi kötelékből.
A minden egyes kezelést megelőző orvosi vizsgálat a primér organikus sérüléseket hivatott kiszűrni. Az indikáció mérlegelésénél a diagnózison kívül a prognózis is számításba jön, ugyanakkor tekintetbe kell venni a terapeuta beállítódását, pozitív vagy negatív érzelmeit jövendő paciensével szemben.

Non-direktív (klienscentrikus) játékterápiák – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

A gyermek természetes kifejezőeszközét használja fel a játék. A non-direktív terápia az analitikus terápiától egyrészt személyiségelméleti megfogalmazásában, másrészt engedékeny, ráhagyó, non-direktív terápiás magatartásában is különbözik az analitikus módszerektől. Különbsége még, hogy kisebb fontosságot tulajdonít a pszichogén információknak a terápiás történésekben.

Klienscentrikus csoportterápia – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

M. Axline nevéhez fűződik a klienscentrikus pszichoterápia kiterjesztése és alkalmazása gyermekeknél. A Carl R. Rogers által leírt terápiás magatartást vitte át értelemszerűen a játék-szituációkra.
A következőkből indul ki:

• Kleinnel ellentétben a gyerekek, ha terápiásan képzett felnőttek ebben segítségükre vannak, még a szociálisan kedvezőtlen feltételeket is képesek konstruktívan feldolgozni. Képesek elfelejteni, ill. feladni a negatív élményeiket, ha életfeltételeik nem túlságosan kedvezőtlenek. Így nem feltétlenül van szükség más helyszínt választani a szülői ház helyett. A gyermekek nyitottságát segíti elő, ha más felnőttel is interakcióba kerül a gyermek.

• A gyermekben munkálkodik az erő, hogy nagy készséggel, kibontakoztassa önmagát, aktuálisan kifejtse képességeit, így a gyerekterápia még akkor is eredményes lehet, ha nincs bevonható, közreműködő felnőtt a gyermek közelében.

• A gyermek félelmeit, vágyait, szükségleteiket, Rogers-i értelemben vett önmagukat játékszituációban tudják legjobban kifejteni. Önálló individuummá szeretne válni, vágyik az önmegvalósításra. Ha azonban külső körülmények – mint a visszautasítás, elnyomás, a hiányzó odafigyelés, a védettség hiánya, a feleslegesség érzése vagy a túloltalmazás ebben megakadályozza, ez a törekvése kudarcba fullad.

A gyermek mindezekre inadekvát magatartással reagál: ez lehet dühroham, nappali álmodozás – így „küzd” viselkedésével a külvilág ellen. Nyílván ez egyfajta indulatáttételnek is felfogható.
A terápia folyamán végre alkalma nyílik a gyereknek arra, hogy benső ösztönzéseit konstruktív módon irányítsa, és ezáltal kialakul benne az önbizalom, és képessé válik saját viselkedését tudatosan és értelmesen uralni, irányítani azáltal, hogy azt életcéljának, az önmegvalósításnak szolgálatába állítja.

Axline ezt a magatartást minősíti adekvátnak. Ezúttal nincs exploráció, mint az analitikus terápiában. „Tüneteitől függetlenül fogadjuk el az embert, olyannak, amilyen abban a percben, amikor szembekerülünk vele. Az értelmezést messzemenően kerüljük. Ami a múltban történt, az már a múlt.”

7. rész