Nincs semmi Ön és Isten között, csak az ego: a személyiségről, a gyermekkorról, a társadalomról és a gyermek elméjéről

Angol verzió: There is nothing between you and God but your ego: about personality, childhood, society and child’s mind

A személyiségről

Jung véleménye szerint a perszóna (álarc) a személyiség feltételezett dolog az egyéniség részéről, mely segít alkalmazkodni a külvilágban. Úgy gondolom a „feltételezett” a kulcsszó. Mikor azt mondom, hogy „Itt Attila beszél”, az elmém elfogad egy képet erről, ami 32 év alatt erről kialakított… Ezeket a képeket használtam, és ezek közül vetítem ki a valóságra őket. Egy kép lehet maga a valóság? És emellett amit Ön elolvas itt, az nem az én érzésem, nem az én boldogságom, hanem csak szavak, ahogyan próbálom csöpögtetni a „semmit” (’no-thing’) – a személyiségről, a gyermekkorról, a társadalomról, a gyermek elméjéről

A pszichológiában beszélnek az elme különféle osztályozásáról (Freud), az egyes impulzusokat az egónak (Én) tulajdonítják, néhányat pedig a szuperegónak, és néhányat az Id-nek (Ösztön-én). Ezen kívül megemlítik a tudatos és tudattalan tartományokat is. De minden ilyen felosztás az elméhez tartozik. Ne értsen félre, ezek a besorolások hasznosak mikor az elméről beszélünk, de a létezés tartalmaz minden aspektust, beleértve az elmét is.

A gyermekkorról és a gyermek elméjéről

Az elme nem ismeri a harmóniát, csak hintázik ide-oda, mint egy inga. Nincs semmi Isten és köztünk, csak az egónk, de gyermekként hamar megtanulunk bizonyos viselkedési formákat válaszként a szülőktől. A gyermek hat a szülőkre is, de a szülők erősebbek. Mi történik a gyermek elméjével? „Hogyan tudom rávenni a mamit, hogy adjon nekem egy újabb szelet sütit? Talán egy mosoly megteszi. Ő azt akarja, hogy jó fiú legyek.” De mit jelent ez pontosan?

Próbálom Önnek megmutatni az egót, a személyiségünket, ami egy társadalmi jelenség. Így a jó és rossz társadalmi koncepció. A logikus elménk és elképzeléseink a jóról és rosszról az ego részei. A bölcs Shakespeare mondta: „Nincs jó vagy rossz, csak gondolkodás teszi azzá.” Ez valójában az elme és a természetes Self fokozatosan eltűnik ez alatt a nyomás alatt. A társadalmi struktúra az egóra épült. Én nem mondom, hogy a kondicionálás az rossz, ami létrehozza az elmét és az egót, mert ez abszolút szükséges, és nekünk át kell mennünk rajta, aztán ki kell lépnünk belőle.

A társadalomról

Mi a politikus? Egy ember egy nagy egóval. El tud Ön képzelni egy alázatos politikust? A politikus nem más, mint egy közös tükörkép. Ezért az emberek karakterekre szavaznak. És a rendszer nem lehet semmi más, mint ami. A társadalom csak a mi tükörképünk. Be vagyunk börtönözve a saját magunkról alkotott elképzeléseinkbe. Akkor mi is a probléma pontosan? Az, hogy azonosulunk a személyiséggel…

Például, ha a korai gyermekkorban azt a kondicionáltságot sajátítja el, hogy Ön arab – ezért a zsidó vallásúak az ellenségei -, vagy fordítva, ha Ön zsidó vallású – ezért az arab az Ön ellensége -, és teljesen készen áll arra, hogy meghaljon a hitéért, mely csupán a születésének a véletlen eredménye. Ez nem az Ön választása zsidó vallásúként, vagy arabként…

Csupán belezuhant ebbe a szituációba és most azt hiszi, hogy Ön azonos a szituációval, pedig nem, Ön csak egy megfigyelő… Tehát, Ön nem egy robot. Egy arab vagy zsidó vallású robot. Aztán ez a kép manipulálja Önt a társadalom révén. Felejtse el, hogy Ön egy olyan ember, aki „le van butítva” egy szabvány alapján.