Ha Isten mindenható, akkor az ördögöt is ő teremtette? Ha pedig nem az, akkor nem Isten?

A teológia számomra innen indul és, ha nem jók az alapok, akkor a végeredmény hibádzik

Számomra mindig érdekes felosztásnak tűnt, hogy mindent a jó és rossz szemszögén keresztül bedobozunk, ami egy nagyon szubjektív, gyerekes hozzáállás. Így csinálunk tárgyat Istenből. Nekem Isten a végtelen tér, a mindenség, nem egy alany vagy tárgy. Sokkal több annál, maga a forrás és minden forma… De az elme túl parányi ahhoz, hogy ezt felfoghassa, így meditációra van szükség, hogy megtapasztalhassuk mindezt. Az ördögöt mi hoztuk létre, Isten részeként. Számomra az advaita is azt fejezi ki, hogy minden egy. Azaz minden Isten vagy Buddha, vagy aminek nevezzük. Ezek úgyis csak szavak… Így Isten az élet maga. Tehát Isten és az ördög is örök életű. De ideje lenne, magasabb szintről látni a valóságot, ahol minden egy. És meghagyni az elmét a porszívózásra.:) – teológia, Isten, gyermeknevelés helyesen

Vágyunk Istenre – azt gondoljuk -, de ez nem igaz, hiszen hogyan vágyhatnánk arra, akit nem is ismerünk? Vágyhatunk pénzre, hatalomra, házra, egy nőre, férfira, gyerekekre stb., de Istenre? És utána döbbenünk rá, hogy ha kikopnak a vágyak belőlünk, akkor nem depressziósok leszünk, hanem hálásak és boldogok. Mert a vágy a jövőben tud csak érvényesülni, és a jövő azonnal megteremti a múltat is, azaz a gondolkodást, az elmét. Tehát ez nem egy divat, hogy ne vágyjunk semmire és nem kell belőle egy új életmódot, vallást csinálni. Bár sok esetben – tisztelet a kivételnek -, nagy üzletet csinálnak belőle. Ne legyünk ostobák. Ennek annyi értelme van, mikor a harcművészetben a bázis gyakorlatokat (lásd pl. ütések, rúgások, védések stb.) a levegőben úgy gyakoroljuk be, hogy azt sem tudjuk mit miért csinálunk és mire jó. Ez látszat és nem valódi tudás. Mű-anyag.

A tudatos emberben nincs ellenállás, sodródik az élet folyamával, immár nem az ego irányít. Ő csak Isten megnyilvánulása, nem cselekszik, hanem az magától történik meg. Nincs félelem, nincs cél, csak folyamatos szárnyalás. Nem eszik – hanem az evés rajta keresztül történik meg, mellyel ő egy és azonos. Nem sportol, nem beszél stb. – hanem ezek rajta keresztül történnek meg, de nincs cselekvő, nincs self-image – így azt nem is kell megvédeni -, és hasonló dolgok, csak végtelen tér és szabadság.

Gyermeknevelés helyett

Meditációban nincs jó s rossz. Minden eggyé olvad: nincs gát, nincs határ… Csak az elmében van mindez. De mi a gyermekeinket is erőszakosan neveljük – tisztelet a kivételnek -, és azt mondjuk, hogy ha azt csinálod, amit ÉN gondolok, akkor jó vagy, ha nem, akkor rossz. Olyan, mint az apád.:) Micsoda arrogancia ez. Mintha, tudnánk mi az igazság és most át akarjuk azt adni, annak, aki függ tőlünk. Mint egy diktátor. Pedig mi csak „tudatlanul” létrehoztuk a gyermeket, nem mi döntöttük el milyen lesz. Valójában szabadságot kellene neki adni, hogy tapasztalhasson. Nem úgy bánni vele, mint egy rossz kertész, aki kiássa és beviszi éjszakára a virágot, nehogy a vihar, nap és széllel találkozhasson. Az élettel, és a virág így pusztul el a lakásban. .

Sok gyerekre éjjel-nappal vigyáz valaki, babysitter, nevelőnő stb., így, ha nem kap megfelelő szabadságot, akkor folyamatosan idomítás alatt ál. Az intelligens gyerek lázad, mert több energiája van és van önérvényesítési ereje is. Belőlük lesz a nagy egyéniség. Ne erőltessünk semmit sem a gyerekre. Legyünk a közelében, ha baj van, így meg tudjuk védeni – mint egy jó babysitter -, és természetesen szeretjük, de hagyjuk, hogy önmagát élhesse meg és ne a mi vágyainkat, félelmeinket vetítsük ki rá (lásd projekció). Különben boldogtalan lesz nekünk köszönhetően. Leszidom őt, a saját erkölcsi értékeim alapján – pedig sokszor az erkölcs is relatív, országonként változó -, így kettőséget hozok létre, ez a hasítás. Hiszen lesz egy belső útmutatása, amit a szíve súg neki és lesz az én elképzelésem. Kettéhasad. És így lesz belőle politikus, azaz eljátssza azt, amire szükség van, de valójában másban fog hinni… Idővel pedig arra sem fog emlékezni, mit súg neki a szíve.

A nevelés már önmagában hordozza az erőszakot. Van egy elképzelés bennem és nem foglalkozom vele milyen a gyerek, olyan lesz, amit a kép megtestesít számomra. Egy élőlényt feláldozok egy eszme oltárán. Volt már erre precedens a történelemben is. A kommunizmus alkalmával 100 millió embert öltek meg, hogy egy jobb kor jöhessen el… Szóval megváltoztatom őt, ha tetszik neki, ha nem. Ha más személyiség, más vérmérsékletű, ha más a biológiai ritmusa, testalkata, érzelmi készlete stb., akkor is olyan lesz, amit én akarok… Különben is mit szólnak az emberek (rólam), ha nem fogad szót és zűrbe keveredik? Ezt hívjuk sok esetben nevelésnek. Kell a védelem, de ne vigyük túlzásba, teremtsünk egyensúlyt és ne akarjuk előtte tökéletesek lenni, szerepeket játszani.

A jó és a rossz (gyermek) az élet része

Olyan, mint a jin és a jang. Így van egyensúly. Kinek kellenek csak jó gyerekek? Csak azért, mert úgy kényelmesebb a szülőknek? Az élet ezt nem fogja figyelembe venni… Általában megítéljük a mindenre „nemet” mondó gyerekeket a mindenre „igent” mondó gyerekektől. Pedig mind a kettőben van szépség. Ez a lényeg, hogy mindenben Isten van benne. Nemet mondó ember volt Nietzsche és Buddha is. Ez a tudat útja. Buddha a meditáció útját képviselte. Ezzel ellentétben igent mondó ember volt Jézus és Mohamed. Mindegyik gyönyörű és a kettő együtt adja meg a polaritást… De számomra a manipuláció és átnevelés börtön és nem szabadság. Ezért mondhatjuk, hogy az elején a gyermek problémája valójában a szülők problémájának tünete.

Apának lenni nehezebb

Sok száz emberrel beszélgettem ezekről a kérdésekről és sok apa nem foglalkozik gyermekével, mintha nem is létezne. Ez a másik véglet… Nem az anyák ellen szólok, akik általában intelligensebbek a férfiaknál, mert eleve alázatosabbak és rengeteg szenvedésen, lemondáson mennek keresztül. Nem ezt akarom eltagadni, hanem mindig más oldalról, más szemszögből is megvizsgálva írom le meglátásaimat. Szóval ez nem verseny és elfogultság. Hanem arról van szó, hogy az apaságot a társadalom hozta létre. A természetben nincs ilyen. Az anyaság természetes és sokkal mélyebb kapcsolat sok esetben, mert édesanyánk szíve alatt nőttünk fel… Ezzel a nők vannak megbízva, az apa szerepe nem sok. Sőt, már pótolni lehet egy injekció segítségével és bárkitől lehet a nőnek gyereke. Én most az apaszerepről beszélek, mert természetesen az apára is szükség van. A nők azonban alázatosabbak, jobban ráéreznek a természetes dolgokra. Ezt kell nekünk is férfiaknak megtanulnunk és így apaként is jobban tudunk közreműködni.