Ha nem keresni, hanem megérkezni szeretnénk – Mooji, Maharshi, Papaji, Ganga, megvilágosodás, felszabadulás 4/3

4/2. rész

Spirituális élmények: Nem lehet állandósítani őket. Nem ez a megvilágosodás, felszabadulás, szabadság. Inkább azt figyeljük, hogy ki éli meg őket. És a legjobb elfeledni a megvilágosodást, hogy valamit el kell érni, még ahhoz sem kell ragaszkodni, hogy gyakorlunk. Dobjunk el mindent. Az elme mögött süt a nap, mindig.
Döntések: valaki túl hamar dönt, valaki pedig nem mer dönteni. Csak maradjunk csendben és a megfelelő időben felbukkan a csendből a megfelelő válasz. Így nem a személyiségünket követjük, a korlátolt ÉN-t, hanem a létezés nyilvánul meg rajtunk keresztül.

Hited: akadály lehet, ami miatt elhisszük, hogy pl. sokat kell gyakorolnunk és nem érhetjük el a megvilágosodást most.

Mindjárt megőrülök, pánik miközben kilépünk az elménkből a megszabadulás irányába haladva: Osho majdnem megőrült megvilágosodása előtt, Ramana Maharishi a nagy bölcs pedig pánikrohamot élt meg előtte hozzávetőlegesen 15 évesen nagybácsija házában, mielőtt megvilágosodott. Mikor belülről érezzük a hívást a szívünkkel a szabadság iránt, akkor lassan lekoptatjuk az elmét azzal, hogy nem figyelünk rá és így az egyre erőteljesebben próbálkozik, mert az éltéért küzd. Érthető. Érzéseket, gondolatokat, hallucinációkat feldobva kapálózik. „Mi lesz, ha megőrülök, ha meghízok, ha minden pénzemet elveszítem, ha nem leszek jó anya, társ, vagy, ha hajléktalan leszek, miután öntudatra ébredek?!” stb. Csak menjünk tovább, semmivel nem azonosulva, bármi is történik…

Az összes gonoszság, fájdalom a Földünkön a téves azonosulásból ered, mert nem tudjuk kik vagyunk valójában…

A létezés célja, hogy meg tudjuk kik vagyunk valójában. Ezért ez kegyelem, mikor nem hagy nyugodni az élet többé és elindul a keresés… ez nem vallás, életmód, hanem a valódi énünk felismerése, ami tökéletes…

Boldogtalanság és a „nem tudok mit akarok” érzése: ha azt hisszük, hogy a boldogság kint van, ott kell elérnünk (új párkapcsolat, új munkahely, spirituális élmény) stb., akkor az egy téves elképzelés, ami nyomorulttá tesz minket. Egy téves elképzelés. Ha nem tudjuk mit akarunk, akkor csak engedjük magunkat ebbe bele… Miért kellene bármit is tudnunk, vagy bármire is vágyakoznunk? A mesterek nem akarnak semmit, nem vágynak többre. Nincs szükségük semmire, de ettől nem áll meg az életük, hanem kibontakozik valami természetesség. Vágyunk valamire, vagy csak azt hisszük, hogy  vágyunk valamire? És, ha azt mondjuk nem tudjuk mit akarunk, akkor lehet, hogy amit akarunk, az nem is létezik. Ha nem tudjuk mit akarunk, akkor mi az akarás valódi célja? Ha nem tudjuk mi van, az nem baj, csak akkor, ha tudni akarjuk, hogy mi van, mert akkor összezavarodunk. Van, akinek sok problémája van, aztán az a problémája, hogy nincs problémája. Így működik az elme…

A Föld megmentése: Először önmagunkat mentsük meg és akkor tisztán fogunk látni és azt is, hogy mit kell tennünk.

Ganga:

Téves elképzelésből indulunk ki: vagyok ÉN, mint személy. Ez már egy hibás elképzelés. Utána az a következő hibás elképzelés, hogy van problémám és a harmadik pedig az, hogy meg kell oldanom azt. Romboljuk le az ÉN-t és minden problémánk megoldódik…

El kell dobnunk mindent, még azt is, hogy pl. valamit el akarunk érni, vagy tapasztalni spirituális élményeket, vagy azt vagy ezt megtartani… Hogy elveszíthetek bármit stb. Vagy, hogy a spirituális élmények kitartása, folyamatos megtartása a megvilágosodás.

6. „Szép a ruhád elme, de nem érdekel.” Engedjünk el minden képzetet. Pl. a karmát is. Helyettünk ezt más nem tudja megtenni, hiszen Ganga férje mester volt, mégsem világosodott meg Ganga ezalatt az időszak alatt, amíg együtt éltek és gyerekük is született. Nem gondolom, hogy ha ez átadható lenne, maga a megvilágosodás, akkor Papaji ne adta volna át feleségének, Gangának. Ganga szerint élő mester kell, aki cáfolni tudja a rossz beidegződéseket, megadva a helyes iránymutatást. Ezen kívül kell a vágy a megszabadulás iránt.

4/4. rész