Hogyan élnek e folyó vízével az emberek? A halál, mint képzelt veszély? – hit, félelem, India, Varanas, élet, elmúlás utáni élmény 2/1.

Forrás: dr.Baktay Ervin: India Bölcsessége, Deck Attack Productions (Spektrum TV Közép-Európai Műsorkészítő Zrt.)

A szent folyó hatása pszichés eredetű lenne?

Az Indiában honos hinduizmus szerint a Gangesz (Ganga) a szent folyó. Ebben fürdenek, ebbe dobják bele a halottakat, ebben mosnak, a szennyvizek ide folynak stb. A határérték 100 ml vízben 500 coli baktérium, de a Gangeszben 60.000 coli baktérium található ugyanebben a mennyiségben. Ez 120-szorosa a „megengedettnek” – hit, félelem, halál, India, Varanas, élet és halál, halál után, elmúlás halál, halál utáni élmény.

Ha ebben egy európai fürdene meg (tisztelet a kivételnek), akkor jó esélye van arra, hogy aznap az intenzív osztályon kössön ki. Emiatt jómagam amondó vagyok, hogy ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy a pszichének óriási ereje van és nem szabadna ezt lebecsülnünk. Jóllehet ezek az emberek hozzászoktak ehhez. A pszichoszomatika már-már lerágott csont, így mélyebbre kéne a tudománynak ereszkednie ezen a területen, hiszen sok érdekességet fedezhetünk fel. És a vallással karöltve egy új, csodálatos világot hozhatnánk létre.
Swami Rama (himalájai bölcs) beszámolt a Gangesz vizének különleges kémiai és ásványi összetevőinek vizsgálatáról, melyet dr. Jagdish Chandra Bose jeles indiai tudós végzett el. Ő a következőt állította: ,,Úgy tűnik, sehol a világon nem találhatunk ehhez hasonló vizet. Értékes ásványai számos betegség gyógyításában segítenek.”

A hajdani Kalkuttától Londonig hajózó tengerészek megtanulták, hogy a Gangeszből vett ivóvízkészlet nem romlik meg, azonban Londonból India felé tartó hajók Temzéből vételezett ivóvízét az út során mindennap cserélni kellett.

Miért fél az európai ember a haláltól (halál után)?

Az indiaiak szerint Európában a hitet a tudomány váltotta fel, mely ugyanúgy tévedhetetlen. Gondoljunk az atombombára vagy a hibás kísérletekre. Nyilván, ha józan ész áll mögötte, akkor nagyszerű eszköz. Emellett elvesztettük a gyökereinket, mert aki rendelkezik vele, az nem fél és érinthetetlen – állítják az indiaiak. Hiszen minden félelem a halálfélelemből ered. Ezt pedig én állítom.:)

Ha rossz vagy kevés információval rendelkezünk az egyértelműen félreértéshez vezethet. Ha mást tanítottak nekünk, melyet kétkedően, objektíven még nem vizsgáltunk meg akkor ez okozhat problémát. Indiában az életet állandó körforgásként szemlélik, így a halál egy jelentőségteljes ünnepi pillanat. Így nem siratják önmagukat a gyászolók.

Itt minél idősebb valaki, annál bölcsebb és annál kevésbé fél a haláltól. Nálunk fordítva van minél fiatalabb valaki, annál kevésbé fél a haláltól. Fiatalság bolondság? Még eszünkbe sem jut a halál? Erről Erik Erikson híres pszichológus szakaszelmélete jutott eszembe.

A pszichológia egyik megközelítése (Erik Erikson szakaszelmélete)

Erikson 8 szakaszra osztja fel a fejlődéslélektanba az életünket. Ezeket a szakaszokat járjuk végig véleménye szerint. Ennek utolsó szakasza 60 éves korunktól halálunkig tart. Ebben lehetőség van arra, hogy kétségbeessünk (jó lenne újra kezdeni a dolgokat, kijavítani azokat) vagy integritást (egység érzése) éljünk meg helyette. Ez azt jelenti, hogy tudomásul vesszük, hogy az élet megismételhetetlen és pozitívan viszonyulunk hozzá. Itt megemlíti a bölcsességet, halálfélelmet, depressziót, emberiség érzését is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az emberiség részének tekintjük magunkat. A vízcsepp az óceánba hullik, ez egy olyan pont, ahol találkozhatunk az indiai kultúrával.

Hogyan üdvözlik a halált az idősek (élet és halál)?

Az idősek szinte várják a halált, mint megváltást. A hospisz házakban meditálnak és itt nincsenek egyéb programok, vagy múlton való rágódás. Itt vannak a szent emberek, akik legfeljebb a múlt kapcsán arról számolnak be, hogy milyen önmegtartóztató dolgot vittek végbe életük során. Nem kötik magukat már ide, hanem imádkoznak a megváltásért, hogy örökké összeolvadhassanak Istennel. Addig pedig törlesztik a karmikus adóságukat. Napokig nem esznek haláluk előtt. Itt nem ildomos kórházba vinni a haldoklót, hanem a hozzátartozok veszik körbe a szerettüket. Itt együtt élnek a halállal, ez nem tabu téma náluk. Hiszen úgysem lehet elkerülni azt. Az Egyesült Államokban az emberek hozzávetőlegesen 80 %-a hal meg kórházban, itt pedig csak 20 % ez a ráta. Érdekes gondolat, hogy kórházban születünk és ott is halunk meg többnyire… Ezen kívül 10 évvel tovább élnek az emberek átlagosan az USA-ban. De az Indiában 700 millió embernek nincs otthon illemhelye. És a Gangesz partján 400 millió ember él. Ha jól tudom 60.000 embert égetnek el naponta a Gangesz mentén átlagosan a szertartás alkalmával.

A folytatás itt olvasható el: Varanas, élet és halál