Hogyan szerethetjük a világot, ha egy embert sem tudunk szeretni? – az anyai, isteni szeretet ereje, hatalma

Forrás: Szvámí Ráma, Az örömteli élet művészete – Kelet üzenete, A boldogság az élet beteljesült állapota, rajtunk múlik akarjuk-e…

Csak a szeretet ereje, az Isteni szeretet hatalma emel fel minket, mely hasonlatos az anyai szeretethez

Képtelenség boldogan élni, ha nem szeretjük az embereket – vallják a bölcsek. Ha nem szeretünk valakit, hogyan szerethetjük a világmindenséget? Ha pedig a világegyetemet nem szeretjük, akkor mi értelme Istenről beszélni? – csak a szeretet ereje, Isteni szeretet hatalma, anyai szeretet oldala.

Azt hisszük, ha valakit szeretünk, akkor a szeretetünkből ki kell zárni a többi embert. Akkor van probléma mikor a bírvágynak köszönhetően kisajátítjuk a másikat önmagunk számára. Mi a megoldás? Önmagunkba mélyedjünk el, legyünk sokat egyedüllétben és ismerjük meg először önmagunkat. Figyeljük meg belsőnket és a reakcióinkat. Ne a másiktól várjuk a megoldást és felszabadítást.

De visszatérve a szeretet hatalmára, a barátainkat sem szoktuk kisajátítani mondván, hogy ,,Te másnak nem lehetsz a barátja csak nekem” stb. Ha a rossz utat követjük bekapcsolódik a félelem ,,nehogy elveszítsem a másikat, mert akkor mi lesz velem…”… Ez valójában rólunk szól, nem a másikról. Ne birtokolni akarjuk azt, akit szeretünk. Meg kell értenünk az életet és betöltenünk küldetésünket. A lélek küldetését, nem pedig az egóét. A Bahagavad-gítában ezt egy szekérhez hasonlítják, ahol az utas (lélek nimbusza) irányít és nem az érzékek, érzelmek (lovak) és nem a sofőr. Vicces lenne, ha beülnénk egy taxiba és a sofőr döntené el hova kell mennünk és nem mi…Mégis így élünk: társadalmi trendek, közízlés, közmegegyezések, holott mindenki egyedi és másban bővelkedik tehetséggel, más lenne a feladata…

Egy igaz mese az anyai szeretet oldaláról

Egy történet jól illusztrálja a valódi szeretet, amit általában édesanyák és nők tudnak hitelesen megélni. Nekik fejlettebb az általában az érzelmi intelligenciájuk. Tehát nézzük a mesét. Egy lány, akibe egy srác belebolondul azt mondja, hogy csak akkor adja át magát a fiúnak, ha az kivágja édesanyja szívét. A fiú teljesen elvakult és bár szereti az anyját, mégis megteszi a leányzó kérését. Ezután ezüst tálcára rakja a szívet, ahogy kérte a lány és rohan hozzá, de elesik és a szív óriásit koppan a földön és megszólal: ,,Fiam, nem ütötted meg magad?”
Ez azt hiszem szeretet a javából, önzetlen szeretet, karma-jóga…

Amikor elkezdünk önmagunkon dolgozni szép lassan kitisztul a kép. Ha nem szórjuk szét az energiáinkat, akkor célba érhetünk. A bennünk lévő tűz meggyújtásához azonban tűzre van szükség. A jógatudomány szerint az ember három minőséggel rendelkezik:

– Isteni
– Emberi
– Állati

Ezek a szattva, radzsasz és tamasz-nak is megfeleltethetőek. Ezekről bővebben már írtam:

A halál művészete és a karma jelentése a szent, ősi iratok szerint – halál után, a halál után, halál utáni élet, élet és halál, halál utáni élmények, élet halál

Az egyensúlyt a lelki nyugalmat, a higgadtságot a szattvikus minőség adja meg. Ebben az állapotban mindent szeretünk, nem gyűlölünk senkit. A jóga ezért tanítja az erőszakmentességet (ahimsza). Először azonban Swami Rama szerint meg kell értetünk a szeretetet, ami megelőzi az igazságot (szatja). Az ahimsza megértésével gyakoroljuk az igazságot. A szüleink, a társadalom megtanítja nekünk, hogy jók legyünk és igazat mondjunk, de hogy hogyan az nem derül ki. Hogyan ültethetjük át ezeket a gyakorlatba? Első lépésben legyünk egyedül és vizsgáljuk meg, hogy mennyi félelem van bennünk.

Ahogy ezeket meg tudjuk figyelni, tudatosítani, úgy tudjuk erősíteni magunkban a szeretetet. Félelem helyett a szeretetben kell élnünk. Sokszor másokat próbálunk megfigyelni, megérteni és kritizálni, de valójában önmagunkkal kéne kezdenünk. Ne hagyjuk, hogy külső dolgokra irányuljon energiánk. Saját negatív szokásainkon dolgozzunk. A szeretet nem az, az érzés, melyet izgató érzelemként leírhatunk és függőséget és izgatottságot alakít ki. A szeretet annak megértése, hogy egy csónakban evezünk és adnunk kell a többieknek is, hogy segíthessünk egymáson. A szeretet nem vár viszonzást. Mikor bízunk a sorsban, az áramlásban, nem méricskéljük mit kapunk viszonzásul, csak adunk…

Ha megértjük, hogy másokért vagyunk itt, akkor kitágul a személyiség és feloldódik a félelem, teret kap a szeretet. Eddig csak saját vágyainkat, önzőségünket éltük meg, de most kilépünk a szerepünkből és hagyjuk, hogy valami magasabb szintű dolog járjon át minket. A nagy bölcsek: Jézus, Krishna, Buddha önzetlenek voltak, így nagyobb tudatosságra tehettek szert. De mi az, ami nem valódi szeretet például testi szinten? Mikor csupán testünket kínáljuk fel vágytól fűtve, az csupán érzéki vágy. Erre szükség van, meg kell élnünk, de még tovább, magasabb szintekre is vezet az út. A szanszkritban az önzetlen szolgálat (seva), élvezetet is jelent. Mikor valakit szolgálunk átárad rajtunk egy fenséges érzés, mely örömmel tölt el minket, amiért adhatunk, amiért rajtunk keresztül jelenik mindez meg. És érezzük, hogy jó érzés segíteni a másiknak.