Így vethetünk azonnal véget a lelki szenvedésnek egy új pszichológiai megközelítéssel

Rövid bemutatkozás

2000 óta foglalkozom a témával, orvosoknak szóló szaklapban is publikálok, az önismeret, pszichológia a „mániám” és sok száz elégedett ügyféllel folytatott bizalmas, bensőséges beszélgetés, tanulás után leírom most a folyamatot és konkrét megoldást is fogok adni a cikk végén.

Ezért szenvedünk

A probléma az alap hozzáállásban rejlik, melyet szinte senki nem kérdőjelez meg, így nem veszi észre a hibát, elcsúszást. Mindenki valami bonyolult megoldásra vágyik, mert az elme az ilyen dolgokkal tud leginkább azonosulni. Pedig a dolog roppant egyszerű. Egy gyerek is megértheti, akinek nincs tele a feje túl sok mindennel, sőt általában könnyebben meg is érti… Amit most leírok kérem, hogy mindenki próbálja ki, mert különben csak recept marad. Arról meg hülyeség véleményt alkotni, sütés, saját tapasztalat nélkül…

[adrotate group=”4″]

Az Európában élő menekültek áldozatok, semmiről nem tehetnek és mindegyiküket be kellene fogadnunk az otthonunkba akár hányan is vannak és jobban kellene róluk gondoskodnunk, mint saját családtagjainkról… Hupsz, most látom, hogy óriási butaságot írtam le, de hiszek a spontánságban, így nem használom a „delete” gombot. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy az Európában élő menekülteket ki kellene toloncolni, egytől egyig, nem kellene itt lenniük Európában…

A kérdésem most a következő. Milyen érzelmeket váltott ki a két ellentétes gondolat Önben a menekültekkel kapcsolatosan? Ugyanis a gondolatoknak óriási ereje van, azonnal hatni tudnak abnormális világunkban. Esetleg felmerült-e Önben, hogy minek írok ebben a cikkben a menekültekről? A válasz egyszerű. Azért, hogy leírhassam a következő gondolatomat: miközben e sorokat olvassa a kedves olvasó az alapján dönti el, hogy igaz vagy sem, amit írok, hogy egyetért vele vagy sem. És, ha mindketten tévedünk? Tehát csak azt hisszük el, arra vagyunk általában nyitottak, amit már amúgy is tudunk… Ezzel meg is öltük a tanulás lehetőségét.

Tehát mindegy mit írok ide, mert az egy szűrőn megy át, igaz? Ha beszélgetés közben mond Önnek valaki valamit, pl. a barátja vagy ellensége, akkor is átmegy ezen a szűrőn. De, ha háttérzajként megy a tv, rádió, tehát nem figyelünk rá, akkor nem biztos, hogy működik a szűrő, hanem minden a tudattalanban raktározódik el. Ezért még manapság is olvasnak fel meséket az éppen alvó gyerekeknek Indiában, mert ilyenkor nincs ellenállás, illetve sokan így tanulnak nyelveket, hogy a háttérben hallgatják az idegen nyelvet stb… de ez egy másik téma.

[adrotate group=”6″]

Visszatérve, mert most sem használom a „delete” gombot, nézzük meg, hogy mi okozza a szenvedést. A válasz egyszerű. Nem jó az, ami van. Boldogok akarunk lenni és ezért abból indulunk ki, ha lesz több pénzünk, szeretőnk, házunk, gyerekünk, egészségünk, barátunk, kutyánk stb. akkor boldogok leszünk. De mikor ezt megkaparintjuk, maximum pár hétig leszünk boldogok, nem azért mert megszereztük az adott dolgot, hanem mert: erről már írtam korábban: Új felfedezés: valójában nem a vágyott dolgok elérésétől leszünk boldogok, hanem…

A felfedezés… 

Ha sikerül felfedeznünk, hogy nem az adott dolog birtoklása adja a jó érzést, hanem az, hogy kilépünk az elméből, akkor óriási fordulatot vetne az életünk és rengeteg energiát spórolhatunk meg magunknak. A probléma ugyanis ott kezdődik, hogy a nyelv elsajátításával elkezdjük kifejezni azt, amit gondolunk és érzünk, de ezzel párhuzamosan azonosulunk is vele. Pedig ezek csak leírások, vélemények… Nem a leírás a lényeg, hanem az, amiről a leírás születik.

Ezután már csak egy lépés, hogy bármilyen felmerülő gondolatunkkal, érzelmünkkel azonnal azonosulunk. Ez a hiba, mely szenvedést szül. Képesek vagyunk megkérdőjelezni azt, amit egy reklámban, cikkben, könyvben olvasunk, vagy amit egy ember mond nekünk, tehát a másik ember gondolatát, de a saját gondolatainkat, hiedelmeinket, elképzeléseinket miért nem tudjuk megkérdőjelezni?
Mert ez adja számunkra a biztonságot. Egy álomvilág. És mindenkinek másfajta. Nem a valóság, mert csak a fejünkben létezik és csak addig van jelen, amíg gondolunk rá. Egy szűrő, mely megszűri a valóságot. Ami éntudatot és szenvedést kölcsönöz nekünk.

Ráadásul sokszor a gondolatainkat is mástól vettük kölcsön. Rengetegszer hallani sablonokat, szinte mint a robotok ugyanazt szajkózzuk. És több ezer km-rel arrébb egy másik ember ugyanazt mondja, ugyanarra gondol…

[adrotate group=”4″]

Ami még érdekes, hogy sok esetben nem mi gondolkodunk, hanem valójában felbukkannak bennünk a gondolatok. Lehet, hogy ha valaki megkérdezi, hogy milyen teát szeretnénk inni reggel, akkor csak azért választunk fekete teát, mert éppen ez jutott eszünkbe.

A valódi, magvas gondolatok a „nem-gondolkodás” állapotából születnek meg. Archimédesz a fürdőkádban lazult mikor élete nagy gondolata egyszer csak felbukkant a semmiből. Hányszor bukkan fel egy váratlan jó ötlet a semmiből… vagy a megoldás, hogy hova tettük a szemüvegünket, melyet éppen nem találunk sehol sem… Ezek a felbukkanó gondolatok a gondolkodás nélküli állapotból születnek meg.

És, ha a valóságot a gondolatok szűrőjén keresztül vizslatjuk, akkor láthatjuk a valódi valóságot? És mi a megoldás? Erre a kérdésre válaszolni fogok. És nem túlzás, tényleg azonnali megoldás van a szenvedésre, de az emberek ragaszkodnak a szenvedésükhöz, így nem sokan fogják követni az instrukciómat. Mert az is csak egy gondolat, elképzelés, hogy mi lesz akkor, ha kilépnek a komfort zónájukból. A megoldás az, hogy ne vegyük komolyan a saját gondolataikat, hanem csak figyeljük meg őket gondolkodás nélkül, mert azoknak nem sok köze van a valósághoz…

[adrotate group=”4″]