A lelki fejlődés szakaszai a keleti pszichológia alapján – energia központjaink 7/2. csakra, szexcsakra, ösztönök

Forrás: A tudat evolúciója, Jóga és pszichoterápia, Szvámí Ráma, Rudolph Ballentine, (dr.) Szvámí Adzsaja

Az ösztönök irányítanak minket, ha nem mi irányítunk

A különféle ösztönök meghatározzák érzelmeinket (akár szofisztikált szinten is), melyek a cselekedeteinkért felelősek. Az állatokat csak az ösztönök hajtják, de valamilyen szinten ez ránk is igaz. Pl. mikor egy vitatkozás alkalmával mindenáron ragaszkodunk ahhoz, hogy nekünk legyen igazunk, akkor az önvédelem ösztönének adózunk valójában félve a megsemmisüléstől, melyet identitásunkba beépítettünk – jóga, 7 csakra, szexcsakra, energiaközpontok, ösztönök.

Tudatlanul azt hisszük egy „darabot” vesztünk el magunkból ezáltal. Az ember túlléphet ezen a szinten, ha elkezd dolgozni az ösztönein és természetesen a jutalom sem marad el ez esetben sem. Manapság ,,élet-halál harcként” éljük meg az életünket félelemmel (lásd vadász és áldozat analógiáját az állatvilágban), így pl. az önvédelmi és fajfenntartás ösztöneink irányítanak minket. Ezeket vesszük sorra ebben a cikksorozatban, mely alkalmával lehetőség van ezeket tudatosítani a nyugati és keleti pszichológia időtlen bölcsessége és gyakorlati eszközeinek segítségével.

Előzmények: Az első fő központunk: 7/1. energiaközpont, csakra

A nemi központunk: érzékiség és szexualitás – 7/2. szexcsakra, energiaközpont (Szvadhisztána, mint édes íz)

Élettanilag itt a nemi szervek környékén történik meg a nedvek elengedése, a mag kibocsátása. Ez a csakra a víz elemmel kapcsolatos a keleti pszichológia alapján. A fajfenntartással kapcsolatos dominancia tartozik ide. Ez egy biológiai késztetés és kissé meghaladja a megsemmisüléstől való félelmet (lásd első csakra). Egyfajta kreativitás jelentkezik, jóllehet nem mutat túl a fizikai (durva, biológiai) szinten. Akinél ez a szint dominál, az hajlamos tárgyként tekinteni az emberekre a szexualitás terén ahelyett, hogy társként vagy barátként tekintene rájuk. A szexuális életben való részvétel nem feltétlen jár azzal együtt, hogy ebben a központban összpontosulnak az energiák. Pl. akit az első csakra dominál és túlélésből másokat megerőszakol az lehet, hogy csak önvédelemből teszi és nem élvezetből ezt. Mivel azt hiszi a másik meg akarja támadni és ezért ,,a támadás a legjobb védekezés” alapon inkább ő támad. Találkoztam olyan emberek nyilatkozataival az elmegyógyintézetből, akiknél ez a helyzet.

Ha tudatunk itt van elakadva több energiánk van, mintha a második csakrában vagyunk. Aki a szexre vadászik több energiát termel, mint aki folyton aggodalmaskodik. A freudi pszichológia ebből a csakrából kiindulva fogalmazta meg értesüléseit. A szexuális impulzusok tanulmányozásából vezették le az elméleteket (lásd eredeti ortodox freudi rendszer). Szexualitás egy mögöttes motiváció ebben a feltételezésben. Minden konfliktus mögött a szexualitást okolták. Ha elnyomjuk ezt az erős energiát, akkor az még erősebb lesz.

A jógatudomány megoldást kínál erre a problémára

A jógatudomány két megoldást kínál ezen a szinten. Hagyjuk áramolni ezt az energiát, de közben felhasználjuk azt önmegvalósításunkban. A másik pedig annak elkerülése, hogy az energia ebben a központban maradjon, helyette felemeljük azt a magasabb központokba. Ezt az átalakítást szublimációnak nevezik a pszichoanalitikus elméletekben.

Így ahelyett, hogy elpazarolnánk ezt az energiát, inkább kreatív, produktív célokra használjuk fel pl. a művészetekben, vagy a meditációban. A második út tehát a szexualitás átirányítását (brahmacárya) és nem elfojtását jelenti, ami a szexualitásban felszabadulna. Ahogy a bennünk lévő energia felhalmozódik alig várjuk, hogy leadjuk azt, ezt teszi a szexualitás. Óriási energiákról van itt szó. Ez érzelmi kitörésekben is megtörténhet. A katonaság vélhetően ezt az energiát halmozza fel, hiszen ott szükség van az energiára.

Az ősi jóga iratokban olvasni lehet egy módszerről, melyet „felfelé vezetésnek” hívnak (urdhvaretas). Állítólag, aki ezt elsajátítja, az nagyobb örömökben vesz részt, mint maga a szexualitás. De ismerjük a tantra művészetét is, mely tudatosítja, átalakítja, elmélyíti a szexualitást. Létezik olyan jóga iskola is, ahol ezt az energiát nem eltékozolásnak tekintik és felhasználják a fejlődés tekintetében (pl. a jóga „baloldali, vagy balkezes ága). Ha eltévedünk ezen az ágon, akkor kéjelgés is lehet belőle (a tantra elcsúszhat rossz irányba, ha nem vagyunk urai a szexualitásnak). A tantrikus gyakorlások a tudatos szférába emelik a szexualitást, hogy lehessen vele dolgozni. Összeolvadunk a másikkal. Itt is a fizikai síkról a finomabb (szubtilisabb) síkra megyünk. Ezzel párhuzamosan a kötődést is fel kell számolnunk. Így a gyönyör nem ejt foglyul és nem veszünk el benne. Megfigyeljük azt.

Önuralomra van szükség, a csúcspont eljövetelét nem szabad siettetni, idővel el is hagyjuk azt. Nem hedonista célokat kergetünk, hanem megtanulunk behatolni és befogadni. Az egész élet egy egységgé válik ezáltal a szexualitáson keresztül, mely elfojtás nélkül egy természetes aktus, melyből mindenki megszületett. Így nem a teremtett világ gyönyörében veszünk el, hanem megtanuljuk a teremtőt élvezni, aki folyamatosan teremt, mintha egy tánccá válnánk…

Ennél a szintnél fontos, hogy tudatosítsuk a tudattalant, mert a jógatudomány szerint egyesítenünk kell minden „árnyoldalunkat”. Ez elcsúszhat mikor a másik manasával, chittájával (elme rézei), pránájával (energiájával) kavarodik össze a miénk. Lásd „természetfeletti” pszichikus tudatok tartományai: A pszichopatológia, személyiségzavarok és a pszichikus élmények, médiumok közreműködése, avagy a parapszichológia megközelítések a keleti és nyugati pszichológia alapján – természetfeletti, pszichózis, neurózis

A folytatás 7/3. csakra leírása itt található meg.