Jóga és pszichoterápia – Freud pszichoanalízise, személyiségelmélet, Jung elmélete, tudattalan 2/2

Az cikk első része itt található meg: Freud pszichoanalízis, Freud személyiségelmélete, Freud elmélet, Jung elmélete, Jung tudattalan, jóga elmélet

Pszichoanalízis, pszichoanalitika kontra jógatudomány (folytatás)

A tudattalant a pszichoanalitika, pszichoanalízis kívülről közelíti meg. Az individuális én, a kifelé orientált, beilleszkedett ego eredetével, fejlődésével kapcsolatos szemszögén keresztül, veszi górcső alá. így a közvetlen tudat megfigyelésétől különbözni fog. A múlt egyre részletesebb megismerése válik hangsúlyossá. A személyesen túli terület megismeréséről azonban nem szól a fáma. Legfeljebb az embrionális fejlődés időszakát vizsgálják. Jung óriási felfedezést tett és megértette, hogy többről van szó, mint személyes tudattalanról. Ő a velünk született egyetemes mintákat, mitologikus, vallásos szimbólumok hatását is hangsúlyozta. Ez a kollektív tudattalan lényege. Ez túl mutat a személyes neveltetésünkön. Hitt abban, hogy ez vezetheti az egónkat – Freud pszichoanalízis, Freud személyiségelmélete, Freud elmélet, Jung elmélete, Jung tudattalan, jóga elmélet.

Jung elmélete, a kollektív tudattalan és a jóga elmélet közötti különbözőségek

Jung elméletének lényege, hogy az egyetemes szimbólumokat archetípusokként nevezte el, melyek a mítoszokban, tündérmesékben stb. találhatóak meg. Álomban is feljöhetnek ezek az archetípusok , így ezek elemzését hajtották végre. Jung véleménye szerint ezek az egót vezetik, ebbe olvadnak bele. Ha az egyik aspektus túl fejlett (pl. férfias oldal), akkor álomban a másik erősödik fel, hogy egyensúly legyen. Jung szerint a tudatosság nem létezhet ego nélkül. Pedig az ego növelhető, alakítható és végül különbözővé válik a tudattól.

.
Jung elmélete szerint, ha a tudattalan túl sok olyan tartományt tartalmaz, melynek normális esetben tudatosnak kellene lennie, akkor működése kicsavarodik és elfojtódik. Így olyan motivációk jelennek meg Jung elmélete szerint, amik nem az igazi ösztönön alapulnak, hanem az elnyomás vagy nemtörődömség miatt kerülnek a tudattalanba. Az ösztönök álláspontja szerint a kollektív tudattalanban bukkannak fel összekeveredve az archetípusokon keresztül. A magasabb én hangja Jungnak a primitív ösztönös, kollektív tudattalanból ered. A jógát Jung ego központúnak látta. Saját ego koncepciójából nem tudott kilépni és ezt projektálta (vetítte bele) a jógatudományba is. A nyugati látásmód prekoncepciójából is ki kell tudnunk lépni, ha az igazsággal szeretnénk találkozni. Az indiai terminusokban használt Self nem egy egoisztikus éntudat.

A jóga elmélete szerint az ösztönök a tudat alacsonyabb szintű primitív megnyilvánulásai. Ez az egónál is primitívebb szint. Az ego az egyik oldalon tartalmazza az ösztönöket, a másik oldalon pedig egy magasabb tudatállapotot. Az egon túli tudatállapot a tudatosság kitágulását jelenti a jóga elmélete szerint. Így a tudattalanból egyre több tudatosul.

Freud és Jung az egót határain belül maradtak

Freud és Jung a tudattalan teljes összehangolását nem ismeri el. Jung kelet iránti érdeklődése alkalmával valójában a saját egyetemes archetípusait látta visszatükröződni, saját elfogult gondolkodásának szemüvegén keresztül. Jung így nyilatkozott: ,,Ha az egot a self magába olvasztja, azt katasztrófának kell tekintenünk.”
Az ego tudatosságtól való eltávolodás csak őrültséget, pszichózist jelentene. Jung ezen előítélete átszínezte a jógáról alkotott fogalmait. A samadhi-t a jógában az eksztázistól elkülönítjük, mely fáradtságos munka következménye. Swami Rama szerint az első rangú, kitartó kereső ezt akár három hónap alatt elérheti. Mindenestre a samadhit szisztematikusan érjük el és a tudat teljes spektrumát bejárjuk nem pedig egyszer csak becsöppenünk valamilyen állapotba. A kábítószeresek sokszor megélnek ilyet, de itt nem erről van szó.
.

Jung az eksztázist a samadhival egyenlővé tette. Az akaratlan tudatállapot-módosulás főszerepet játszott elméleteiben. Ez a váratlan, sőt zavaró elrugaszkodás az ego-tudatosságtól. Jung szerint ezek a kollektív tudattalanból származó ,,ego-tudatosságok”. Ő csak a beérkező adatok megszűrt eredményeit ismerte el valóságnak. Ez olyan, mintha kamerával filmeznénk a valóságot és csak azt ismernénk el annak, ami a felvételen szerepel. Jung szerint a samadhi a tudatosság elvesztése, nem pedig kitágulása.

.
Ha az egot nem tesszük barátunkká az valóban úgy tűnik, hogy elpusztul pedig valójában a személyiségszerveződés megmarad, csak egy magasabb tudatállapot veszi át az irányítást. Éppen ,,az pusztul el”, ami eltakarja mindezt. Olyan, mintha a játékautónkat valódira cserélnénk. Jung a tudatosságot az ego határain belül képzelte el. Ez olyan, mintha amiatt, hogy autónkkal (ego) nem tudunk átkelni az óceánon, megtagadnánk annak létezését. Pedig ott is létezik egy világ számunkra. Jung a tudattalanba mélyen bemerészkedett és azt az óriási felfedezést tette, hogy ott nemcsak sötétség van, sőt… Jogos állítása szerint nem árnyékok, hanem pszichénk alsóbbrendű tartományai lelhetőek ott fel.

Ez véleménye szerint a személyiségbeli korlátokat átalakíthatja. Azonban a jóga elmélete szerint nem egy helyről származik, ugyanonnan minden anyag a személyesen túlról. Jung selfje, nem egyetemes tehát, helyette egyetemesen jelen van és mindenkinél más eltérést mutat.
A személyesen túlit ösztönöknek nevezte (ez hibás) de maga a kollektív tudattalan óriási találmány, mindegy hogyan nevezzük. Minden vágy ösztönös vagy tanult, azonban Jung összemosta a psziché ösztönös rétegeit a magasabb tudatosság egyesítő tendenciáival.

.
A jóga elmélete szerint a tudattalanban is vannak szikrák a mélyebb rétegekből. A személyes tudattalan pedig az ösztönös származékok és elfojtott emlékek (szamszkára) erődjei. Itt a szokások nyomot hagynak maguk után. Ez a tudat kelepcéje, az ösztönös késztetések futóhomokja. Így a tudattalanba benyomódnak az emlékek annyira, amekkora energiát beleadunk ebbe a folyamatba (karma).

A jóga elmélete, a megoldás, mely tovább röpíti a tudatot a boldogság felé

A tudattalan pedig bizonyos értelemben sötét világnak mondható (tudatosítás előtt), melyben csábító szirének vannak, és csak fényszikráját találjuk meg a magasabb tudatszinteknek. Ezen túl kell jutni, át kell rajta menni. Ebben segít a meditáció. A jógatudomány a testet ellazítja, az idegi energiák zavaró behatásait semlegesíti, pontosabban minimumra csökkenti, így a tudat kivonódik és megfigyelővé válik. Így megtörténhet a tárgyilagos szemlélődés, amely nem elemez és így nem gabalyodik bele az újabb gondolkodásba, analízisbe. Az énség kitágul, ahogy az elfojtásokat tudatosítjuk. Ahogy a vicc is mondja: ,,Gondolkodom, tehát vagyok, de ha nem gondolkodom még jobban vagyok.”
Hogyan érhető ez el a gyakorlatban, arról itt írtam: dzogcsen.