Miért szeretjük a negatív híreket, horrorfilmeket és akár már gyerekként állatokat kínozni? 2/2.

A cikk 1. része itt olvasható el.

Ha Freudnak tennénk fel a cikk címében szereplő kérdést, vagy az agresszióról faggatnánk, akkor a pszichoanalízis atyja vélhetően azt mondaná, hogy a cselekedeteink többségét ösztönök, elsősorban a szexuális ösztönök határozzák meg. Megfigyelendő, hogy mikor a katonák nem élhetnek szexuális életet, akkor nő bennük az agresszivitás mértéke. A „Szeretkezz, ne háborúzz” jelmondat sem véletlenül született meg.

A szociális tanuláselmélet azonban elveti az agresszió ösztönként vagy frusztráció eredményezte hajtóerőként való felfogását, ehelyett azt állítja, hogy az agresszió bármely más tanult válaszhoz hasonló. Azok a kutatások, amelyek megpróbálnak különbséget tenni az agresszió mint drive és az agresszió mint tanult válasz között, gyakran fordítják figyelmüket a katarzisra, melyet egyfajta elhárító mechanizmusnak (Anna Freud) is tarthatunk.

A kínzás pszichológiája, az emberek 65 %-a kínozná a másikat

Egy érdekes kutatásban normális személyiséggel rendelkező embereken hajtottak végre kísérletet, akik abban a hiszemben voltak, hogy a kezükben lévő kábelben áram van és ezzel a másik embert kell megérinteniük, akik valójában színészek voltak és eljátszották az áramütés hatásait. A vizsgált személyek 65 %-a „áramütést” mért a másik emberre, nem háborodott fel, hanem gond nélkül bántotta volna a másik embert, akit nem is ismert.
Egy kutatás szerint a kínzók nem feltétlen beteg emberek, legalábbis a mindennapokban, Hannak Arenendt híres könyve is ezt támasztotta alá (Eichman Jeruzsálemben). De felvették a pszichológiai Rorschach-tesztet is ilyen emberek esetében és arra a megállapításra jutottak, hogy a motiváció sokféle lehet. Van akit a fegyver viselése vonz, mert az számára az erőt biztosítja, mely a mások fölötti fölény érzését táplálja. Gondoljunk olyan rendőrre pl., aki egóját ennek köszönhetően terjeszti ki, hogy többnek érezhesse magát. Más számára a csapathoz tartozás ad biztonságot és önmaga bizonytalanságát a parancs teljesítése oldja fel.

Egy másik pszichológiai kutatás pedig bebizonyította, hogy a rossz emberi bánásmód sokszor rosszabb, mint a kínzás maga, mely nagyobb pszichés károsodáshoz vezethet. Ezalatt pontosan az alapvető szükségletek megvonását, a megaláztatást, az extrém hőmérsékletnek való kitételt, a szexuális kínzást, a pszichológiai manipulációkat, játszmákat, az izolációt és a kényszeres testhelyzeteket értjük.

A félelem pszichológiája

A pszichológia szerint evolúciós szempontból a félelem hasznos. Ugyanis ezáltal a kialakuló testi reakcióink megmentenek minket a veszélytől, beindítják túlélési ösztönünket. Maguk a kisgyerekek is felismerik a kígyót, pókot, félnek a mélységtől, később pedig az idegenektől.

Az agyunkban található félelem kialakulásáért felelős amygdala aktívabban reagál állatok képeire, mint olyan fényképekére, amiken emberek, ismert helyek szerepelnek, pedig az utóbbiak manapság sokkal több veszélyt jelentenek számunkra.

Ezért szeretjük a horrorfilmeket (Dr. Glenn D. Walters)

1. Fontos, hogy pl. a „hőssel” azonosulni tudjunk, így a „gonosz” számunkra kedvező módon megkapja a büntetését a film végén. Tehát maga a relevancia is fontos szerepet játszik ebben a feltételezésben (a filmnek relevánsnak kell lennie). Ide tartozik pl. univerzális, ismeretlentől vagy a haláltól való félelem egyetemes érzése. A nézők a felbukkanó karakter társadalmi csoportok alapján is relevánsnak tartják a csoportot, éppen ezért gyakran pl. egyetemisták, tinédzserek a főszereplők. Az igazságszolgáltatási hajlam elmélete szerint élvezzük nézni, ahogyan a bűnös bűnhődik.

2. A horror feszültséget kelt, amit a sokk, a rettegés, a félelem, a várakozás, a zenék váltanak ki. próbáljuk ki, hogy némán nézzük meg a filmet és meg fogunk lepődni mennyivel kevésbé hat a félelem ránk.

3. A harmadik tényező pedig a kiszámíthatatlanság, valószínűtlenség. Van némi biztonságtudatunk azáltal, hogy tudjuk, hogy csak filmet nézünk. Így olyan dolgokon gondolkodhatunk el, amik nem biztos, hogy bekövetkeznek. A filmtörténetnek volt egy meghatározó időszaka, mikor elég gyakran emlékeztetett a rendező arra, hogy csak filmet nézünk, vagyis, hogy ez nem a valóság.

Sigmund Freud szerint a horror egy kísértetiesnek nevezett helyről származik. Jung szerint a horrorfilmek ősi archetípusokat érnek el, amelyek mélyen vannak eltemetve a kollektív tudattalanban.

A rossz hírek preferálásának pszichológiája

Arisztotelésznek már az ókorban megállapította, hogy mi emberek szeretünk félni, vonzódunk a félelmetes, erőszakos történetekhez és így tisztulunk meg negatív érzéseinktől (lásd katarzis, melyet már megemlítettem ebben a cikkemben). A felgyülemlett rossz érzéseinket így tudjuk mérsékelni Arisztotelész szerint, de a kutatások azt állítják, hogy éppen ellenkezőleg ettől csak még agresszívebbek leszünk. És valóban nem biztos, hogy az „ingerelárasztásos terápia” működik ebben az esetben, vagyis ne locsoljuk benzinnel le a tüzet, ha el szeretnénk azt oltani.

Azok az eseménynek, amelyek jelentősen befolyásolták az evolúció során az alkalmazkodásunkat és a túlélésünket, nagyobb figyelmet kellett kiváltania, hogy gyorsan reagálni tudjunk, ellentétben a semleges környezeti történésektől. Így nyilván a vészhelyzet fontossága mindig kiemelkedett a többi tapasztalataink közül. A düh és a félelem egyébként aktiválja a figyelmet, odafordulást kelt és tartós emlékek kialakulását okozza.