Mit árul el rólunk a betegségünk? I. – pszichoszomatika, pszichoszomatikus betegség jelentése, tünetek

A pszichoszomatika jelentése (pszichoszomatikus betegség)?

És gyakorlati megoldás ennek orvoslására

Fontos, hogy soha ne általánosítsunk, mindig nézzük meg az egész spektrumot a féligazság ugyanis sokszor a butasággal azonos és kivételek mindig akadnak. Amit most leírok az is, egy szemléletmód a sok közül és nem abszolút igazság – pszichoszomatika, pszichoszomatikus, pszichoszomatikus betegség, pszichoszomatikus tünetek, pszichoszomatikus jelentése, pszichoszomatikus betegségek tünetei.

Pszichoszomatikus betegségeknek nevezzük az olyan megbetegedéseket, amelyek keletkezése elsősorban vagy kizárólag pszichés okokra vezethetők vissza. Régebben az orvostudomány szerint a betegségek 20 százaléka volt ebbe sorolható és a maradék 80 százalék pedig organikus.

Manapság ez az arány megfordulni látszik, de az is elképzelhető, hogy nem fordult meg, csak nem voltunk ennek tudatában. Pszichés megbetegedések is járhatnak testi tünetekkel (például: hisztéria – szervfájdalmakkal, bénulással, depresszió: étvágytalansággal, szívpanaszokkal), ezeket azonban az orvostudomány nem tekinti pszichoszomatikus betegségeknek, amíg valódi, tartós testi funkciózavar vagy elváltozás nem mutatható ki hátterükben. Nem kívánok foglalkozni e tárgykör etiológiájával, a betegségeséllyel, „betegségválasztással”, kórlefolyással, farmakológiával, betegségtípus elterjedésével, statisztikával, ellenben szeretném kiemelni a mélylélektani felfogás rendszerét.

E lélektani felfogás a betegséget okozó pszichés konfliktusok szerint csoportosít (Dr. Császár Gyula és Szakács Ferenc, Pszichodiagnosztikai Vademecum I. Exlorációs és biográfiai). Nézzük meg a két hozzá kapcsolódó aspektust.
Az egyik szempont a konfliktus megközelítésében a függőségi igényt (védettség, ellátottság) az „én”-t és az elhárítást valamint ennek következményeit vizsgálja.

Ez viselkedésben kompenzálás (elhárító mechanizmus, mely a személyiséget védi), eltúlzott aktivitás, nyüzsgés vagy reakcióképzés, nárcisztikus viselkedés önzés formájában nyilvánulhat meg. Az önzés azonban szubjektív jelenség, mert minden a viszonyítás, kontextus viszonylatában nyer értelmet.

Ha valaki például segít a másikon, mert ez örömmel tölti el, az vajon önző embernek számít-e, hiszen önmaga miatt viselkedik így? Ez talán már filozófiai kérdésnek számít…
A vegetativumban paraszimpatikus túlsúly keletkezik, mely fennmarad, a viselkedés nem oldja. Betegségei: ulcus, colitis, asztma, kimerülés, stb.
A másik aspektus a dominancia igény, agresszió, az „ego”, és az elhárítás konfliktusát vizsgálja. Ez a viselkedésben kompenzálásként, passzivitásként vagy reakcióképzés, engedékenység, kedvesség, szelídség formájában jelenhet meg. Vegetativumban szimpatikus túlsúly fennmarad, a viselkedés nem oldja. Betegségei: vérnyomászavarok, szívbetegségek, migrén, pajzsmirigyzavarok, ízületi bántalmak, cukorbaj, stb.

A pszichoszomatikus folyamatok, betegségek, tünetek jelentése

Azt szokták mondani, hogy semmi sem véletlen (Thorwald Dethlefsen, A sors, mint esély). Önként kínálkozik a feltételezés, hogy akkor a betegségek sem kivételek ez alól a kategória alól, amelyek sokszor pszichoszomatikus jelenségek. Mikor betegséggel keresnek meg az emberek, általában azzal a hasonlattal szoktam kifejteni álláspontomat, hogy amikor kifogy autónkból az olaj, akkor sem az olajszintmérőt tépjük ki a kocsiból mérgünkben (jobb esetben) (Rüdiger Dahlke, A lélek nyelve a betegség). Sőt még hálásak is vagyunk neki, hogy jelzi számunkra, hogy mit kell tennünk, ahhoz, hogy hibátlanul működjön a kocsink. A testünk és a testi tünetek ehhez hasonlóan működnek.

Érdemes a nyelvünkben fellelhető szavakat tanulmányozni és máris párhuzam keletkezik a lelki jelenségek és a testre gyakorolt hatások között (például nem veszi be a gyomrom, nem tudom megemészteni, nincs be-látásom stb.).
Fontos, hogy a betegség megjelenésekor változtassunk életvitelünkön, hiszen ha ugyanúgy élünk tovább, akkor a betegség feltehetően súlyosbodni fog. Tehát nem az a cél, hogy elmulasszuk a tünet együtteseket és ugyanúgy éljünk ahogy eddig, hiszen ez vezetett a betegség kialakulásához.

A jelentkező betegséget ne ellenségként, hanem barátként kezeljük, aki segít megtalálni a helyes utat. Nem ellenünk van, hanem értünk.
Makkegészséges ember pedig nem létezik, hiszen mindig van lehetőségünk arra, hogy tanuljunk, hogy tovább fejlődjünk.

A továbbiakban először egy konkrét problémáról foglalom össze érintőlegesen a tapasztalatokat és utána egy-egy mondatban a betegségeket és a hozzájuk kapcsolódó lelki vonatkozásokat ismertetem.
2. rész.