Mit árul el rólunk a betegségünk? II. – pszichoszomatikus betegségek kialakulása, kezelése

1. rész

A szemünkkel kapcsolatos problémák és a pszichoszomatikus betegségek kialakulása

A szem az érzékszerveink között a legnagyobb szerephez jutott (80 százalék), és értelmünket is ehhez az érzékszervhez társítjuk, túl nagy hatalmat kölcsönözve neki. Például soha sem mondjuk azt, hogy hallom vagy érzem, hogy mit kell megértenem és megtanulnom, de azt gyakran mondjuk, hogy látom, hogy mit kell megértenem és megtanulnom.

Akinek a látással problémái vannak, könnyen találhat kifogásokat, amelyek mögé elbújva hárítja a felelősséget, miközben váltig állítja, hogy például a monitor kártékony hatása tehet mindenről – pszichoszomatikus betegségek kezelése, pszichoszomatikus betegségek kialakulása.

Érvelésem alapját az a megfigyelés tartja életben, ami egy kollegámhoz köthető, aki nyolcévi szorgalmas munkája során napi 8-9 órát töltött a monitor előtt és a szemével kapcsolatban semmilyen károsodás nem jutott osztályrészéül.

Gondoljunk bele, hogy vajon mi az oka, hogy az úgynevezett fejlett társadalmakban a ,,primitív” népektől eltérően a társadalom fele kényszerül arra, hogy protézist hordjon (Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke, Út a teljességhez, A betegségek jelentése és jelentősége).

Persze általánosítani nem szabad és könnyű nekem a kényelmes székemből hátradőlve okoskodnom, így távol álljon tőlem az, hogy végkövetkeztetéseket vonjak le e jelenség kapcsán. Írásomat vázlatos tájékoztatónak szánom.

Visszavéve az előző gondolat fonalát: azt, hogy mi van közel a szemünkhöz a dolog fontosságát hangsúlyozhatja számunkra, de nem mindig csak optikailag. Például egy pattanás az orrunkon jobban elkeserít, mint egy kolerajárvány egy távoli országban.

A rövidlátás (amely fiatal korban örvend nagy népszerűségnek) a dolgok felületességéről tesz tanúbizonyságot. Arra hívja fel a figyelmet, hogy csak az orromig látok el…

A kancsalság végső soron fél vakságot eredményez, azáltal, hogy csak az egyik szemünket használjuk, azaz a dimenziók sokféleségének érzékelésétől foszt meg bennünket. A színvak nem veszi észre a világ sokszínűségét. A vak pedig arra van kárhoztatva, hogy jobban megismerje, fedezze fel belső világát.

Konkrét technikák a pszichoszomatikus betegségek kezelésére

Akik szemükkel kapcsolatos problémákkal rendelkeznek, fel kell tenniük a kérdést, hogy mi az, amit nem látnak. Itt természetesen átvitt értelemről van szó. ,,Homályosan látok, azaz nem látom a dolgok élességét?”

Érdemes egy napot szemüveg viselése nélkül eltölteni, hogy jobban észrevehessük a különbségeket, hogy pontosan mi az, amit el akarunk takarni annak viselésével.

Sokat segíthet még néhány gyakorlat, amelyeket a teljesség igénye nélkül említek meg. A hatékony megoldást a lelki (psziché)- és a testi (szóma) szintű fejlődés eredményezi, azaz gondolkozzunk el a lelki eredetű tünetek üzenetén és a gyakorlatok alkalmazását ezzel párhuzamosan végezzük el.

Hirtelen váltás a tekintetünket illetően. Ehhez elég, ha egyszer a 30 cm-re lévő kezünket nézzük, utána pedig hirtelen a több száz méterre lévő tetszőlegesen kiválasztott tárgyat kezdjük el nézni. Emellett hasznos lehet, ha átlósan nézünk ide-oda. Ekkor az egymáshoz viszonyított legtávolabban lévő pontokat keressük meg, amit fejmozgatás nélkül képesek vagyunk észrevenni. Körkörös irányba hasonló módon mozgassuk meg szemgolyónkat, hogy bejárassuk azokat az izmokat, amelyeket általában elhanyagoltunk.

Néha csak bámuljunk magunk elé és koncentráljunk a színekre, vagy csak menjünk ki a természetbe. Csukott szemmel kezdjük el érzékelni a világot, a szél simogatását, a hangok sokszínűségét és közben figyeljünk még valamire, amiről gyakran megfeledkezünk a sok ügyes-bajos dolgunk közepette – amire a bevezetőben már tettem utalást –, valamire, ami talán a legfontosabb: önmagunkra.

3. rész