A jóléti társadalom átkáról. És a kalligráfiáról néhány szó, mely szintén a meditációnak egy formája lehet
A jóléti társadalom átka és a művészetek, természet csodája
Ha mindent azonnal megkapunk, akkor eltunyulunk fizikailag és lelkileg is. Ha ki kellene költöznünk a természetbe (valóságba) és nem zárnánk le, nem választanánk el magunktól hermetikusan magunktól mindezt, akkor hány napig maradnánk életben? Légkondicionált házunkból még a garázsban beszállunk légkondis autónkba, ami a pláza garázsába gurul nem találkozva a külvilággal… Mostanság boldogtalanok vagyunk és azt hisszük, ha még több inger ér minket, akkor boldogabbak leszünk… És, ha még nagyobb erődítményekben élünk… De az ellenség nem kint van, hanem mi bennünk. Úgy hívják félelem, bizalomhiány… Hova vezet mindez? – jóléti társadalom, kalligráfia
És, ha több fűszert, több élményt, és legfőképpen gyorsabban tesszük a dolgokat, akkor abban a tévhitben vagyunk, hogy boldogok leszünk. De vajon, ha az ételt nem rágjuk meg és úgy nyeljük le, akkor, ha többet eszünk belőle jobb lesz? Nem, éppen ellenkezőleg? El kell vonulnunk néha a város zajától és akkor fogjuk észrevenni, hogy a város milyen zajos. Lesz viszonyítási alapunk. Rájövünk milyen sűrű.. És a természetben – ahogy gondolatok nélkül sétálunk (lásd meditáció)-, egyfajta lelki megtisztulást élünk meg. Utána már egy egyszerű dolognak is tudunk örülni, hiszen folyamatosan hálát érzünk, azért, hogy létezhetünk. Hogy a tudatunk örök és halhatatlan. A többi dolog pedig úgy is múlandó, így nem vesszük túl komolyan, igaz?
Tanultam egy főiskolán antropológiát, népművelést, modern szóval élve művelődésszervezést, de vajon a művészetek komplex világát hogyan lehet tanítani? Mely ráadásul olyan határtalan számú művet foglal magába… Lefest Van Gogh egy pár ezer forintot érő széket, aztán eladják ezt a festményt milliókért… Dollárban…
A kalligráfiáról néhány szó
Szóval, a kalligráfiát népművészetnek tartják, de köztudott, hogy 35 ezer éve is találkoztunk már emberi jelekkel, jelzésekkel… És a tetoválás, a masszázs, mikor különféle jeleket írunk le, azok is egyfajta gyógy-írnek tekinthetőek, ha kicsit tágabb perspektívában nézzük mindezt. Tust és kalligráfia készletet és hozzá rizspapírt, már 3-4 mozijegy áráért lehet kapni. Gyönyörű zsírkőből pecséttel együtt és cinóberrel (piros mérgező festékanyag, amibe a pecsétet nyomjuk bele használat előtt) tudjuk használni.
A kalligráfia egyébként megfelel a szépírásnak. Tudjuk, hogy Európában a nemesek is tanultak szépírást, ami nyilván másfajta írásjegyeket jelent, de annak is volt egy szépsége. Amit már nem divat tanulni. És hallottuk azt is, hogy Amerikában már nem akarnak kézírást sem tanítani az általános iskolában. De akkor hogyan fogjuk többek között a bevásárláshoz szükséges listát megírni?
A kalligráfiáról még eszembe jut a rovásírás is, illetve a szanszkrit vagy arabok gyönyörű írásjegyei… És a kalligráfia talán nem más, mint az ősi jelek tudatosságban, meditatív állapotban való megfestése, mikor a szív vezeti az ecsetet és a műszaki rajz pontosságával születnek meg ezek a csodálatos betűk…