Nem tudni, nem csinálni, csak létezni – egyszerű meditációs technikák, gyakorlatok és hogyan tudjuk megállítani az elmét

Angol változat: Not to know, not to do, just to be – simple meditation and how to stop mind

„Hogyan tudom megállítani az elmémet?”

Mi már teljesek vagyunk, tehát nem kell követnünk az elme áramlását. Nem kell megállítanunk az elménket, csak önmagára kell hagynunk, pl. így: figyelmen kívül kell hagynunk őt… Az „Én vagyok” létezik forma nélküli létezőként. Ez a legtermészetesebb felismerés és valódi tudás: „Én vagyok”. Figyeljünk erre: megtapasztalhatjuk ezt amikor gondolatok nélkül vagyunk, tehát senkinek nem kell ezt megtanítania. Csak szimplán maradjunk ezzel és figyeljük meg a gondolatokat, de egyik gondolatot, érzést sem szabad megérintenünk vagy csinálni valamilyen speciális dolgot – egyszerű meditációs technikák, egyszerű meditációs gyakorlatok

Az egész csak sima megfigyelés. Nincs szükség erőre vagy fókuszra. Maradjunk csendben… Legyünk inkább a természetes megfigyelők, mintsem a gondolatainkra és érzéseinkre fókuszálnánk, illetve a minket körülvevő körülményekre vagy problémákra. Ne kössük meg magunkat semmilyen koncepció segítségével. Nincs szükség nagyobb erőfeszítésre, mint ami rendelkezésre áll. Így nincs elszeparálódás a tudásunkban vagy a létezésünkben. Ez felülmúlja cselekedeteinket és ténykedéseinket. Lehet maga a kereső egy mérhető entitás?

Fel kellene ismernünk, hogy: mi már itt vagyunk

Nem vagyunk teljesen tudatosak az igazságra, mert az elménkkel azonosulunk, ezáltal fejezve ki önmagunkat… Maradjunk formanélküliek, maradjunk ebben a tényközlő látásmódban… Bármi is merül fel az megfigyelhető és ezért tudtuk azt felülmúlva megfigyelni. Őszintének kellene lennünk és akkor láthatjuk, hogy az összes válasz, valójában az elméből merül fel. Ne szavazzunk meg számára a figyelmet elmerülve az elmében és nem szabad felfüggeszteni ezt a vizsgálatot…

Fel kell fedeznünk ezt, amiről beszélek saját tapasztalatszerzés által. Tehát, ez egy elképzelés, hogy mi rendelkezünk magunkkal, valakivel, aki szenved. Nem idézek azok közül, amiket olvashattunk vagy amikről hallottunk. Most, nekünk kell észrevennünk ezt a szeszélyes valamit, ami testként és elmeként funkcionál. Mi valójában üresek nagyunk felülmúlva még az ürességről alkotott gondolatot is. Ott már nincs senki, aki felmérné az ürességet…

A valóság felülmúlja az életről és halálról alkotott koncepciókat. Mi vagyunk az egyetlen örök alapelv, de mi oly sok erőfeszítést teszünk a tárgyak árnyékának megváltoztatására, ami csupán visszatükröződés. Érdekes… De mi a megoldás? Hagyni magunkat, teljesen felöltözetlenül… Én nem az vagyok, amit tapasztalok, mert én felülmúlok minden formát és modifikációt… Ez a meditáció. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni, hogy nincs személytől eredő megfigyelés vagy felfedezés. Azt kell megtalálnunk, ami nem tud elmúlni, mert a test megszületett, de mi sosem születtünk meg.

Adjuk át a létezésünket a létezésnek

Ha vágyakozunk bármi után, akkor nem fogunk találkozni a valódi szabadsággal. Amíg elhisszük, hogy mi azonosak vagyunk az elménkkel, hogy az a valódi selfünk, addig kötöttségben leszünk ezáltal a koncepció által, de ha megszűnünk létezni, akkor képes a világ tudása vagy bármi más felbukkanni? Az „Én” létezik azonosulás nélkül természetes elmeként. És, ahol ez erős pszichológiai és fizikai identitásként jelenik meg, ott felbukkan ezzel arányosan a szenvedés is. Az éntudat így jön létre, melynek túl nehéz megfigyelnie a Self-et és a létezést… tehát, nincs szükségünk elkülönülésre, csak létezésre… Ne váljunk azzá, ami jön s tovatűnik. Képes bármilyen kívánság felbukkanni bennünk? Ezek csak zavaró tényezőkké válnak az egónk számára. Érintsük meg a semmit.