Pol Pot 1 millió szemüveges ember ölt meg tévedésből. A bűnről, ítélkezésről, bűntényekről és a bűntudatról

Pol Pot (Politique Potentiell), alias Saloth Sar kommunista politikus 1925-ben született, és Kambodzsa miniszterelnöke volt. Feltételezése szerint, aki szemüveges az az entellektüelhez tartozik, akik kizsigerelik a munkás osztályt, így egy millió szemüveges embert végzett ki. Hátborzongató példája ez annak, hogy amikor az emberi diszfunkcionális elme működésbe lép, akkor egy gondolatért képes bármit megtenni. A cél szentesíti ilyenkor az eszközt. De mi lehet drágább egy emberi életnél? Egy millió emberi élet… – bűn, bűntudat, ítélkezés, bűntény.

A városi polgárokkal, buddhista szerzetesekkel, vélt ellenségeivel leszámolt 4 év alatt egy-másfél millió embert lemészárolva (a Yale Egyetem 1996-os kutatása szerint összesen 2 millió ember esett áldozatul). Hány rémtettnek kell még bekövetkeznie, hogy észrevegyük, hogy az emberi elmét meg kell ismernünk és meg kell változtatnunk, mert abból ered minden probléma mikro és makro szinten? A külsőség – újabb izmus -, nem segít. És egy intelligens emberekből álló világban az ártatlan emberek lemészárlásának nincs helye.

Hiszek benne, hogy mikor nap, mint nap ócsároljuk a másikat, vagy csúnyán beszélünk vele, üvöltözünk és gondolatban is sok negatív gondolatunk van, akkor ez összeadódhat és megnyilvánulhat különféle rémtettekben. Ennek természetesen ellenkezője is igaz. Vannak bölcs, nagy tudású emberek, akik tudatfeletti szinten léteznek folyamatosan. Ők egy csodálatos világba kalauzolnak minket, amely mindenki számára elérhető.

Miért vannak emberek, akik bűnténnyel vívják ki a figyelmet maguknak?

Ha nem sikerül pozitív módon kitűnni, akkor negatív módon tesszük ezt meg. A lényeg, hogy kitűnjünk. Ezek patologikus (kóros) extrém egóval kapcsolatos folyamatok eredményei. Játszhatunk akár áldozati szerepet, ácsingózhatunk tehát mások sajnálatára, együttérzésére: panaszkodás, sértettség, bántalmazás stb. segítségével… Vagy ráerőszakolhatjuk a másikra véleményünket: ,,Te miért nem vagy ilyen vagy olyan?” stb. És ez (el-kép-zelés) előbb utóbb beépül az identitásunkba és nem akarjuk elveszíteni, azaz megoldani a problémát. A részünkké válik és elkezdünk ragaszkodni hozzá, megvédve azt minden áron.

Akkor nem szabad ítélkeznünk egyáltalán? – bűntudat, ítélkezés

Azért ne essünk a ló másik oldalára. A tényközléssel nincs gond, ha tiszta a szándék és nem a másik lejáratásával akarunk előnyre szert tenni. Pl. ha hideg a leves, amit a pincér kihozott nekünk és nem gyümölcs levesről van szóJ, akkor nyugodtan visszaküldhetjük. De, ha ezt úgy tálaljuk, hogy „Ki kérem magamnak, hogy merészeli, VELEM ezt megcsinálni!” az már újabb szerepjátszás. És, ha ezt megfigyeljük rájövünk, hogy vágyunk minderre. A drámára.

Ahogyan valaki véletlenül rálép a lábunkra és mi 3 hétig ezen csámcsogunk, áldozatot gyártva magunkból. A felzaklatottság keresése olyan, mint a kábítószer, függőséget alakít ki életünkben. A sérelmek egyenlőek a régi gondolataink málhájával… A panaszkodással hozzuk létre az elhatárolódásunkat. Ha azt mondom, hogy a kocsi gyorsabban is tud menni, mint a bicikli az tény. De, ha azt biggyesztem e mondandóm elé, hogy „Hidd el nekem, szoktam én hazudni neked?” akkor az már megint a szerepjátszás része. Az igazságnak ugyanis nincs szüksége arra, hogy érveljenek mellette vagy megvédjék azt. Csak a mi hiúságunknak van erre szüksége. Ez egy illúzió valójában, mellyel azonosulva hamis éntudatra teszünk szert.

És mi a helyzet a bűnnel, bűntudattal?

Az elvétés szó – mint elvéteni a célt -, ez volt az eredeti jelentése a bűnnek. Senki sem tökéletes, így természetes, hogy hibázunk. Ilyenkor belátjuk mindezt, bocsánatot kérünk, okulunk belőle és tovább megyünk. Ha bűnhődését elhúzzuk, az csak egy szerepjáték, újra definiálva önmagunkat valaminek, történetesen a szenvedő alanynak. Ilyennek „kreáltak” meg minket, vajon hibás egy autó, ha nem tud 600 km / órás sebességgel száguldani és bűntudatot kellene éreznie? Ha valóban értelme van a bűntudatnak, akkor hogyan lett a damaszkuszi Saulból, aki bűnöző volt, Szent Pál? Hogyan lett Válmíkiből (Rámajána szerzője) bűnözőből szent, aki hindu bölcs lett és megírta az indiai nagy eposzt? Miért volt Jézus Kurtizánok, tolvajok társaságában? És mikor ezt felrótták neki, azt mondta, hogy „a betegeknek kell a gyógyszer, nem az egészségeseknek.”