Online pszichológiai tanácsadás és lelki problémák, bajok oldása és egy más fajta, lényegre törő megközelítés

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Könnyű a felismerés, és ma már rendelkezésre áll az online pszichológiai tanácsadás is

Lelki probléma esetén választhatunk a különféle klinikumban is fellelhető egyetemet végzett és szakvizsgával rendelkező szakembereket pszichológusokat, pszichoterapeutákat, pszichiátereket (orvosokat)… Ma már online pszichológiai tanácsadásra is régóta van lehetőség pszichológus által, ha lelki bajok, problémák oldására van szükségünk.

Ebben a cikkben egy új megközelítésről szeretnék írni, egy érdekességről. Egy merőben más, újszerű hozzáállásról, mely egészséges embereknek szól. Ugyanis maga a felismerés, hogy kik vagyunk valójában és, hogy a problémákat mi hozzuk létre, sokszor könnyű (de ez csak az elmélet). Ám az emberek nem hallják meg e szavakat annyira mély azonosulásban vannak az elmével (gondolatok, érzések, hangulatok). A hamis (lásd személyiség) hogyan lehet a végső valóság felismerése, vagy hogyan lehetne általa felismerni a valóságot? Ez olyan, mintha egy koszos szemüvegen keresztül szeretnénk felfedezni a valóságot. Hiszen gyerekként személyiség nélkül születünk meg, mindannyian.

A személyiséget a társadalom hozza létre. De ez nem képes arra, hogy túllépjen a problémákon, mert ő maga hozza létre őket. Ez olyan, mintha egy játék telefonnal akarnánk telefonálni… Természetesen különbözünk egymástól a felszínen, a személyiség tekintetében, ahogyan a színes izzók is különböznek egymástól, de a lényegük és az energiájuk egy forrásból ered. Az izzó felszíne átfesthető más színre és ilyenkor valóban más fényt ad, de a lámpa lényege megváltozott ezáltal? A test-elme csak kifejezi ezt a láthatatlan erőt. És emiatt a megkülönböztetés miatt vagyunk képtelenek megélni a boldogságot, az egységet. És inkább önhibáztatásba kezdünk, ami nem más, mint mikor az ego mindenféle képnek, ideálnak akar megfelelni, amik valószínűleg a valóságban nem is léteznek.

Szeretjük a lelki problémákat, de a lelki bajok feloldhatók

Folyamatosan létezünk – és ezt nem mi csináljuk -, de a gondolataink, érzéseink, hangulataink, érzeteink folyton változnak. De, aki ennek tudatában van, az örök és állandó. Boldogtalanok vagyunk és a körülményeket hisszük a valódi oknak, de akkor hogyan lehet, hogy mindig más dolog váltja ki ugyanazt a boldogtalanságot? Mi hiszünk a problémáinkban, szeretjük őket, különben nem azt hisszük nem léteznénk… Minél nagyobb a problémánk, annál nagyobb a kihívás is, amit szeret az ego. Az életben vannak virágok, hegyek, madarak, emberek, utak stb., de problémák nincsenek. Azt mi hozzuk létre a fejben megélt dolgok és nem létező ideálképeknek megfelelve. Kreálunk egy problémát, aztán keressük a segítséget, ahelyett, hogy a problémát kérdőjeleznénk meg. Természetesen néha felmerül egy-két valódi probléma, de azokat el kell fogadnunk, nem ellenállni és akkor az is hamar megváltozik, mert az ellenállásunk az élettel szemben szüli a legnagyobb boldogtalanságot és problémát. Így lesz a bolhából elefánt. Azt kell megfigyelnünk miért hoztuk létre a problémát és ott lesz a megoldás is.

Nem kell normálisnak lennünk, csak természetesnek

Valaki létrehoz egy ideált, ami utópisztikus, nem is létezik és mi annak akarunk megfelelni. Olyan, mintha kitalálnánk, hogy holnaptól az erdőben a madaraknak esőkabátot és sapkát kell hordaniuk, mert ez a trendi. És kiközösítjük azt, aki ennek a képnek nem felel meg. Semmi köze a valósághoz… Szóval nem naggyá kell válni, hanem valódivá. Hagyni, hogy önmagunkként nyilvánuljunk meg. Ha mi akarunk a legértékesebbé válni – ami eleve abszurd elképzelés, mert mindenki úgy jó, ahogy van -, akkor mindenki aki ugyanazzá akar válni zavarni fog minket. Ebben nincs semmi személyes, csak ugyanazon az utón nem férhet el mindenki.

A meditáció nem az…

Sokféle eszközünk lehet, pl. a meditáció. Ám a meditáció nem egy kép megtartása, vagy valaminek ismételgetése, az koncentráció. Létrehoz egy klassz állapotot, de általában csak ideig óráig tart. Mert, ami születik, az meg is fog halni. A valódi felismerés a cél, hogy mi nem azok vagyunk, amit megtapasztalunk, hanem maga a semleges megtapasztaló. Ezt nem lehet csinálni, mert pont az a lényege, hogy többé nem csinálunk semmit, nem nyúlunk az elménkhez. De az emberek azt hiszik, hogy ezt is csinálni kell. Hogy ez egy tárgy, amit el lehet érni, meg lehet kaparintani. Ez teljesen abszurd… De mit tegyünk erre vagyunk ráállva, mert egész életünkben tárgyakat üldözünk és birtoklunk. Aztán mikor megszereztük már nem is érdekel minket… Mikor ezt megunjuk, akkor jön a meditáció és azt is tárgyként akarjuk megkaparintani, magát a boldogságot. Választva lehet megtapasztalni mindezt, hogy nem követjük az elmét, csak az életet, de erről már sokat írtam. És nem hagyjuk, hogy az elme a problémáit felhozza és komolyan vegyük. Talán, ha nincs elég problémánk, majd elkezdünk valami igazán nagy dolgon aggódni – amivel semmit nem oldunk meg –, pl. az Afrikai, éhező gyerekekre gondolunk. Mintha az egész világ a mi tanácsunkra várna… A probléma tesz minket naggyá, ebben élünk… Szeretjük a problémáinkat.

Egy lehetséges módszer

Próbájuk ki, most. Utasítsunk el minden gondolatot, érzést és hangulatot. Előbb utóbb úgyis azonosulunk velük, de legalább egy pár percre ne törődjünk velük, hagyjuk őket figyelmen kívül. Kik vagyunk nélkülük? Figyelmen kívül tudunk mindent hagyni, és semmivel sem azonosulni, amit megtapasztalunk? Hiszen, amit látunk az nem mi vagyunk. Mi azok vagyunk, akik ennek tudatában van. Engedjük el azt, amit mások mondanak rólunk, amiről azt hisszük mi magunk vagyunk… Keleten anattának hívják ezt, ami az éntelenséget jelöli. Ez ugyanaz, mint a buddhizmusban a nirvána, ami az egyetemes létezés, amit Indiában turíjának is hívnak, ez túl van a személyiség korlátozott valóságán, ami a problémákat hozza létre…

Amikor reggel felkelünk az ébrenléttel indul be az emlékezés is: a gondolkodás. Ám 8 órából 6 órát álmodunk. Akiket mi primitív népnek hívunk, azok általában nem álmodnak, mert rendben van a lelki életük, nincs annyi elfojtásuk. Szóval mi 6 órát álmodunk, de a nagy részére nem emlékszünk. És sajnos csak a logikában hiszünk, kétezer évig követtük Arisztotelész logikáját és az euklideszi geometriát. De az élet mozgását nem lehet sablonokkal leírni. Még egy tőzsdei árfolyamot sem, hiába van rengeteg indikátor. Pedig az árfolyam vagy lefelé vagy felfelé vagy oldalazva megy, amit ráadásul mi irányítunk… Az emberek 80-90 %-a átlagosan elhibázza, mikor fogadást tesz a tőzsdén. Akkor hogyan lehetne az életet meghatározni, ami sokkal összetettebb? A 20. századi fizikusok már rájöttek, hogy az egyenes logika nem a valóság, mert maga a Föld gömbölyű, így amit mi egyenes vonalként húzunk meg, az valójában nem egyenes… Már rég eljött az ideje, hogy megváltoztassuk tudatállapotunkat, hogy megtörténhessen a tudatváltás.