Bolond embernek bolond a párja – párkapcsolati és egyéb kapcsolati válságok, problémák, gyermeknevelés

Házipatika

A cikk végén két videó interjúm is megnézhető a téma kapcsán.

Mi az indulatáttétel a pszichológiában? És mi köze ennek a bennünk lévő feszültséghez? Amit fel tudunk oldani azzal, hogy… A cikk végén lévő szakításról szóló interjúból azonnal kiderül.

Vajon mik azok az elcsúszások, melyek következtében képtelenek vagyunk kiteljesedett párkapcsolatot élni és amik egyéb kapcsolati válságokhoz, problémákhoz vezetnek a gyermekneveléssel együtt? Mi a valódi megoldás, hogy egy-ségben és ne két-ségben éljünk kedvesünkkel?

A férfiak csak azt akarják?

Mióta világ a világ, felmerül a párkapcsolat iránti igény, hiszen párosan szép az élet. De vajon hogyan lesz ebből társkapcsolat? Régi sablon, melyből rengeteg klasszikus szépirodalmi mű és filmművészeti alkotás merít, miszerint minden férfi csak a szexualitást akarja megélni. A hölgyek pedig gyermeket szeretnének. Ha máshogy lenne, kihalna az emberiség, és organikus megközelítésből nézve is könnyűszerrel találunk magyarázatot erre a jelenségre. A férfiemberben túlteng a tesztoszteron (közösülj vele, vagy öld meg), míg a nőben az oxitocin (ragaszkodás, gyöngédség) hormon.

Miért írtam le az előző okfejtésemet? Azért, mert a megértés az egyetlen lehetséges eszköz az átalakulást illetően, az elítéléssel ugyanis képtelenség eredményt elérni. Ebből megszülethet a megbocsátás. A társadalomnak nagy szüksége van rá, ahol egyre több az erőszak, és kollektív szinten is vannak ellenállások a férfiak és nők között. A fenimista, női mozgalmak sem véletlenül alakultak ki az 1792-as esztendőtől kezdve.

Az örökös minták

Az otthon ellesett minták továbböröklődnek, negatív aspektusukkal együtt kivéve, ha azok hiábavalósága feltünik számunkra. Vajon hányan követik rutinszerűen a szülői házban látottakat? A személyiségbe az első években megélt rendszeres események általában automatikusan bekerülnek, függetlenül attól, hogy azok jók vagy rosszak-e. Így megismétlődésre kerülhetnek, akár napi szinten egy egész életen át.
Sokszor, amíg nincs helyes struktúránk, kapóra jönnek a másoktól ellesett megoldások. Az önismeret mindvégig segítségünkre lehet, mely felfedi a mögöttes tartalmakat. A bennünk végbemenő hatásmechanizmusokat.

A partnerválasztásban is nagy szerepet játszik, hiszen köztudott, hogy sok esetben a hölgyek édesapjukat, míg a férfiak édesanyjukat keresik párjuk keresésének alkalmával. Ők voltak az első női és férfi modellek életünkben.
Emellett a szülők általában megfeledkeznek róla, hogy gyermekünket felesleges tulajdonunknak tekinteni, csak időlegesen élnek velük együtt. Ezáltal előfordulhat, hogy képtelenek megengedni, hogy saját életüket éljék, hanem rá erőltetik saját véleményüket gyermekeikre. Arra is van precedens, hogy mindentől óvni kezdik csemetéjüket (overprotektív szülők). Így az ifjú felnőttek megküzdési stratégiáik (coping) csorbát szenved és az önállóság és a siker helyett a félszegség, önbizalomhiány fog dominálni, ha megmérettetésre, konfliktusra kerül a sor. Az is megesik, hogy a gyermekek magukra hagyva elmarad az érzelmek és gondolatok kifejezése, mert a kommunikációs, szocializációs készségek és érzelmi intelligencia rosszul működik.

Kapcsolati problémák, kapcsolati válság

Sokan hiszik azt, hogy egy válságnak nincs semmi előjele. Ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyták kedvesük vágyait, kívánságait vagy tudattalanul pontosan ez volt a céljuk. Ez azt jelenti, hogy ha én valamit képtelen vagyok megtenni, akkor tudattalanul hagyom, hogy megtegyem. Pl. nincs kedvem egy hét múlva előadást tartani egy művelődési házban, ezért elesek síelés közben és összetöröm magam, így van ürügy amire fogható az, hogy miért kell elhalasztani azt a bizonyos előadást. Ezért fontos, hogy tudatosan vegyünk részt a párkapcsolatban vagy bármilyen más emberi kapcsolatban és azért mert együtt élünk valakivel hosszú évek óta még ne vegyük természetesnek, hogy mellettünk van az illető. És, ha előállt a válság ne fogyatkozzanak meg a beszélgetések, sőt! Ezt is meg kell tanulnunk kezelni.

Ki vagyok én, és kit válasszak?

Sokan azt gondolják, hogy egyszer csak megérkezik a herceg fehér lovon és minden megváltozik. Ezek általában a születés előtti (prenatális) időszakban eltöltött kellemes élmények újra megélésének vágya. Ha létezik is ilyen eszményi társ, idővel arrébb állhat, vagy ne adj isten eltávozhat, így a rá való támaszkodásunk gyötrelmes időszakot hozhat el számunkra. Egy kapcsolatba azt tudjuk kamatoztatni, ami bennünk is megvan. Ha bennünk káosz van, akkor azt a párkapcsolatunk fel fogja erősíteni. Ezért is fontos az önismeret. Sokan vetítik ki másra saját fogyatékosságukat (projekció mint elhárító mechanizmus). Ebből pedig az következik, hogy képtelenek vagyunk a másikat boldoggá tenni, mert ezt mi engedjük meg saját magunknak.

A felelősség felvállalása nagyon fontos. Saját oldalunkat kell átnézni, és felesleges a másikra mutogatni, mert az rólunk is sokat elárul. Bolond embernek bolond a párja. Hiszen mi választottuk őt. Az alapvető kérdések: Boldog vagyok vele? Ha nemleges a válasz, mióta színlelem azt, hogy igen, és kit áldozok és használok fel ürügyként az együtt maradás oltárán (például gyermekek).
Van-e valódi szerelem, szeretet? Mit tettem azért, hogy boldogok legyünk? Természetesnek veszem-e, hogy mellettem van az illető, vagy minden nap meglátom-e benne a szépséget? Rólunk vagy csak rólam szól a kapcsolatunk? Behódolok neki, esetleg ellenkezőleg, vagy egyenrangúság van (csapatjáték) és valódi szabadság? Szellemi és testi szinten is megtaláljuk-e a kapcsolatot? Meg látjuk-e egymásban a férfit és a nőt? Megfelelő eszközök rendelkezésre állnak és használjuk-e őket (megértés, türelem, tisztelet, odafigyelés stb.)?
Kifejezzük-e egymásnak gondolatainkat és érzelmeinket? Van-e valódi őszinteség és mélység a kapcsolatunkban?

.
Munkára fel

Érdemes végiggondolni az imént felvázolt kérdéseket. Gyanús, ha mindegyikre maximálisan kielégítő választ kapunk, mert akkor mi értelme párkapcsolattal foglalkozó cikket olvasni? Tökéletes kapcsolat a mesekönyvben létezik, ez egy folyamat, amiből mindig újszerű élményre és tapasztalatra tehetünk szert.
Csiszolni, változni lehet, így van megoldás, azonban fontos mérlegelni, hogy miképpen vélekedünk kapcsolatunkról (lehetőségek tekintetében) és mi lehet a megoldás, hogy még kiteljesedettebb eredményekkel rukkoljunk elő. Mik azok a bejáratott sémák, amiket likvidálni kell? Így ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy megdobban-e a szívünk, azt vizsgáljuk majd, hogy hogyan döntöttünk, miután mérlegeltünk. A végeredmény pedig, minket hivatott bemutatni, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bolond embernek bolond a párja.

A szakításról

Mi az indulatáttétel a pszichológiában? És mi köze ennek a bennünk lévő feszültséghez? Amit fel tudunk oldani azzal, hogy… az interjúból azonnal kiderül.

Párkapcsolat és gyermeknevelés

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!