Különös gondolatok: A lélekgyógyász, segítő vagy pszichológus válaszol – segítő beszélgetés, párbeszédek
Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.
Képzelje el, hogy az ön kérdéseire a lélekgyógyász vagy segítő vagy pszichológus stb. válaszol – segítő beszélgetés
– Látok embereket, akik boldogok, pedig ugyanabban a környezetben vannak, mint én. Miért nem látom én is a boldogságot akkor, ha az itt van előttem?
– Mert, amit nem látunk önmagunkban, rajtunk kívül sem fogjuk.
– Ha lenne háromszor ennyi fizetésem akkor örömtáncot lejtenék folyamatosan.
– Ismerek olyat, akinek ez megadatott mégsem boldog, mert az anyósával él és nem a saját házában, ahol valójában szeretne.
– Lehet, de, ha emellett meg lenne az a nagy házam, akkor már egész biztosan örömtáncot lejtenék folyamatosan.
– Ismerek olyat, akinek ez megadatott mégsem boldog, mert nincs családja és egyedül érzi magát a nagy házban.
– Rendben, talán, ha ezek mellett kedves férjjel, és gyerekekkel, klassz munkahellyel és kedves családdal rendelkeznék, akkor egész biztosan örömtáncot lejtenék folyamatosan. Másra nem is lenne szükségem.
– Ismerek olyat, akinek ez megadatott mégsem boldog, mert kisebbségi komplexusa van és állandóan zavarban van.
– Nem értem, akkor mi ad örömet?
– Az öröm.
– Miért mondja azt, hogy bármilyen döntés meghozatala előtt vagyunk, nincs értelme túl sokat gondolkodnunk?
– Mert, ha minden variációt folyton végig akarjuk pörgetni, elképzelhető, hogy egy lábon maradunk halálunkig. És ez is egyfajta döntés.
– Nem tudom a megoldást.
– Mindenkiben ott a válasz. És a segítő, lélekgyógyász vagy pszichológus dolga nem az, hogy ölbe vigye az embereket hanem, hogy megtanítsa őket járni. Tehát meg kell tanulnunk a módszereket, melyek segítségével módosult tudatállapotban megtaláljuk a válaszokat önmagunkban.
– Miért nem jó túlságosan felnézni a másikra, tekintélyt választva önmagunknak?
– Mert nem a valóságot látjuk, ráadásul nem a saját szemünkkel és a másiknak is ártunk vele, mert nem olyannak látjuk, amilyen. Nem véletlen, hogy a pszichológia devalvációnak (leértékelés) és idealizációnak (túlértékelés) tartja (lásd elhárító mechanizmusok), mikor nem az egyenrangúságot követjük.
– Mi a baj a bűntudattal, mikor gyűlöljük a bűnöket.
– Nincs értelme a bűntudatnak, mert ilyenkor nem a bűnöket, hanem önmagunkat gyűlöljük meg.
– Miért nem változtatják meg az új ideológiák a világot? Annyi féle példát láthattunk: kommunizmus fasizmus, demokrácia stb.
– A külsőség mindig külsőség marad, és nem a törvényeknek, ideológiáknak, hanem az embereknek kell megváltoznia az önismeret segítségével. Vajon rabbi lesz-e a kecskéből, ha szakállt növeszt magának? Vajon az oroszlán vegetáriánus és békés lesz-e, ha holnaptól az lesz a törvény?
– Akkor nem érdemes mások véleményére adnom?
– Az elme szereti a szélsőséges utat, de én nem javaslom. Mindig az egyensúlyra kell törekedünk. Tehát mérlegelje, amit mások mondanak, de ne hagyja magát irányítani.
Folytatás: megszólít Keresztes Attila könyve: további részletek