A rejtett kommunikációs jeleink folyamatos működéséről és játék a testbeszéd elemzésére -parapraxis, metakommunikáció kiegészítés

1. rész.

Egy-két kiegészítést teszek az előző cikk kapcsán. És ezen kívül van egy lehetőség a játékra, mellyel a testbeszédet tanulmányozhatjuk – kommunikáció, testbeszéd, metanyelv.

Mi az az oknophil és mi köze van a testbeszédhez, kommunikációhoz?

Ahogy az előző cikkemben írtam, néhány dolog még eszembe jutott, miután az alapokat, szűkszavúan már leírtam. Most kezdjünk el „főzni” belőlük valamit. Kicsit kutyuljuk össze. Ha a testbeszédben létezik zónatávolság, akkor ez mindenki számára relatív. Azonban ezek a távolságok népcsoportonként is váltakoznak. És a pszichológia oknophilnak tartja azt, aki túlságosan közel jön hozzánk, sokszor meg is érint minket fizikailag (alapzavar). És ennek a másik változata, mikor túl nagy távolságot tart (philobatikus). Ez a pszichológia szerint egy bizalomvesztett kommunikáció. De vajon ez azt jelenti, hogy az olaszok mind oknophilek? Nyilván nem.

Ezen kívül nagyon könnyen észrevehető, ha valaki egy hullámhosszon van a másikkal, mert tudatlanul felveszi a testtartását. Sőt, az érdekessége a dolognak, hogy ez fordítva is igaz. Ha felvesszük a testtartást, akkor könnyebben rá tudunk hangolódni a másikra. Ez abból következik, hogy az előző cikkben írtam, hogy a zárt testtartás elősegíti azt, hogy kevesebb információ jusson el a másikhoz.

Egy klassz játék segít abban, hogy megtanuljuk kielemezni a testbeszédet. Ha levesszük a hangot miközben a tv-t nézzük, vagy másokat megfigyelünk messziről akkor sokat fejlődhetünk ezáltal ezen a téren.

A metanyelv, mint kommunikáció valódi gyökere

A kommunikációnak ez a fajtája teljesen természetes. Hiszen általában a mások elvárásainak felelünk meg és az előnyös oldalunkat mutatjuk be elsőként. De bennünk egyszerű gondolatok születnek meg, és ezeket rejtjük sok esetben véka alá és csínosítjuk ki. Pl. ez nem szokott a eszünkbe ötleni, hogy ,,kissé úgy vélem, hogy a további itt tartózkodásom a hidegben megfázáshoz vezetne”, hanem azt érezzük, hogy fázunk. Hogy hideg van. Jelez a testünk. Ennyi. Persze a választékos beszéd kifinomultságra vall a kommunikációt illetően, de a fő hangsúly ez esetben nem itt van. És a megoldás, hogy ne fordulhasson elő velünk, hogy az őszinteség elhagyjon minket az az, ha megváltoztatjuk a bennünk lévő elmés programot. Így minden egy csapásra egyszerűé válik és saját gondolatainkat sem fogjuk túl komolyan venni, nemhogy a másokét, amivel sok ember azonosul úgy, hogy erről mindeközben nem is szerez tudomást.