Közel 40 évig élt feltartott kézzel ez az ember – Őrült vagy a kitartás és Shíva szent megtestesítője?

Vajon mi késztet valakit arra, hogy a kitartás nimbuszaként Shíva szent megtestesítője legyen?

Őrült vagy a kitartás (szó szerint) megtestesítője?

Őrült vagy kitartó vagy mindkettő? Mivel az igazság relatív, így ez mindig a kontextustól függ. Pl. Indiában úgy tartják, hogy vannak emberek, akik megrészegültek Istentől, ugyanis egyfajta magasabb tudatállapotban vannak. Bizarr tevékenységeket tesznek, meztelenül járkálnak. Elképzelhető, hogy már a társadalom elvárásain túlléptek és szabadnak érzik magukat. Ezek az emberek Európában az elmegyógyintézetben kötnének ki.

Mindenesetre nagyon fontos, hogy a kitartás milyen céllal párosul. Erre szokták azt mondani, hogy mikor a szorgalom butasággal társul az a legrosszabb. Annál még a lustaság is jobb.:) Emellett sok esetben szeret az elme szélsőségben élni. Nézzünk erre egy példát: „Ha nem én lehetek a legboldogabb, majd én leszek a legszomorúbb. Olyan szomorú vagyok, hogy különlegesnek számítok, a szomorúság kapcsán a pálmát én viszem el.” Bizony furcsán hangzik elsőre, de ez is a diszfunkcionális elmeműködés sajátja.

A szent, Shíva ember

Indiában a középosztályból származó Amar Bharati 3 gyermekes apuka átlag életet élt. Egyszer csak azonban Shívától (védikus iratok szerint Isten a hinduk számára) érzett szólítást. És szerette volna, ha valami mindig őrá emlékezteti. Így felemelte a jobb kezét. És többet nem engedte le. Ez eleinte hatalmas fájdalmat jelentett, melyet idővel megszokott. Most már így módosult a csont és nem bírja behajlítani a kezét. De valószínűleg nem is áll szándékában.:) A hab a tortán, hogy a körmét sem vágta le az évtizedek során ezen a kezén és már követői is vannak, közülük van, aki már több, mint 10 éve tartja fenn a kezét.

kitartás, szent Shíva imádata

Amar Bharatit egyébként szentként tisztelik. És Nyilván ez a náci Németországban másnak a szimbóluma, ezért hangsúlyozom, hogy sosem a formán van a hangsúly és a kontextus határozza meg sok esetben, hogy valami jó vagy sem, ezáltal zárva ki az objektivitást.

Mire jó mindez?

Nem tudom. Döntse el a kedves olvasó, de ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a psziché csodákra képes. De erre már mutattam néhány egészen megdöbbentő bizonyítékot. Pl. beszéltem a Gangesz folyóról, amiben megmártózva elvileg az intenzív osztályon kéne kikötnünk, az indiaiak mégis ebben a folyóban élnek. Akik el kezdenek meditálni azok közül sokan akarnak megszabadulást miután megfürödtek a béke és boldogság vízében (kóstoló gyanánt), mely kifogyhatatlan mennyiségben jelentkezik ebben az állapotban. És ilyenkor van, aki szélsőséges dolgokba kapaszkodik. Persze azért vannak szofisztikált megoldások is. Egy híres mentor pl. fapapucsot hordott, mely csattogása mindig emlékeztette, hogy maradjon az elme őre. Ahogyan Buddha mondta, „Legyetek önmagatok lámpásai”. Ezt gyakorolni kell és könnyű megfeledkezni róla és nagy a kísértés is. De a kitartás elhozza gyümölcsét és közben a növekvő eredmények folyamatosan motiválnak minket.