„Nem jut eszembe” effektus: így működik a memória és a felejtés – rövid és hosszú távú vizuális memória

Forrás:Daniel L. Schacter, Az emlékezet hét bűne, hogyan felejt és emlékszik az elme?

A cikk végén egy videó interjúm is rendelkezésre áll a jobb és a bal agyfélteke működéséről. Előtte azonban a memória működése (rövid és hosszú távú memória), vizuális emlékezet, látás, nyelv tárolásáról és előhívásáról, felejtésről lesz szó, és a “nem jut eszembe” reakcióról, konkrét gyakorlatokkal.

Létezik tudatos tartomány az agyunkban, ami éppen tudatos számunkra. Pl. amire éppen gondolunk. Ezen kívül létezik tudattalan szféra is, melyet képtelenek vagyunk felidézni, de módosult tudatállapotban pl. relaxációval feltérképezhető. És létezik tudatelőttes tartomány is, melyre éppen nem gondolunk, de bármikor fel tudjuk idézni, pl. tavalyi nyaralásunk (most már ez az emlékkép átvándorolt a tudatos tartományba).

A memória működése és a felejtés – Miért nem jut eszembe?

Létezik rövid távú és hosszú távú memória. A rövid távú memória nagyon rövid ideig őrzi meg az információt. Pl. mikor egy társaságban valakit bemutatnak, akár pár perc alatt is elfelejthetjük. Ez annak is köszönhető, hogy nem megfelelő módon tároltuk az információt (nem rögzítettük azt), és figyelmünk mással volt elfoglalva. Másik oka az, ha utána további emberek nevét kell megjegyezni, akkor a tudatunk felülírja ezt a nevet. Azonban a hosszú távú memória ennek ellenére akkor lép működésbe többek között, ha valami logikus és nincs szükség a magolásra. Ha pl. valamit teljes mértékben megértettünk, Pl. egy műszer kezelése, használata kapcsán, mely logikusan van kialakítva.
Az agyunk három lépésben elraktározza, tárolja, majd felidézi az információt. És, ha nem kell részletesebb, árnyaltabb információkat felidéznie, akkor könnyebben elő tudja azt hívni. Ha van mihez hasonlítania az adott információt. A tárolás milyensége meghatározó, mert ilyenkor elménknek bele kell ágyazni a meglévő ismereteinkbe pl. kire hasonlít az illető, vagy elkülönített információként rögzítenie.

Természetesen vannak olyan tevékenységek, amikre szinte vissza sem kell emlékeznünk, mert automatikusan működnek (paraszimpatikus), mint pl. az autóvezetés.

De vannak érdekes vetületei az elme működésének. Pl. ha tudattalanul plagizálunk, másítunk meg egy meglévő szellemi produktumot pl. kicsit megmásítva hozunk létre egy zenei művet, újként aposztrofálva, akkor kriptomnéziáról beszélünk (tudattalan plagizálás). Ezért fontos, hogy sohasem szabad ítélkezni, először meg kell érteni a másikat objektíven és utána következtetéseket levonni a megértés segítségével. Emellett további érdekességként említem meg, hogy az ösztrogén hormon pótlása verbális és képi információ emlékezését hívatott javítani.

Az emlékezet manipulálása – látás, nyelv, emlékezet

Többnyire vizuálisan használjuk emlékezetünket, de hangok (fonológikus) szintjén és más érzékszervi csatornák is segítségünkre lehetnek. Sok esetben az elménk cserben hagy és teljesen rá hagyatkozva meg vagyunk győződve arról, ami nem is a valóság része. Pl. úgy emlékszünk mintha ide tettük volna le a szemüvegünket, amit azután máshol találunk meg, de senki más nem tehette azt arrébb. Ezt akár tekinthetjük egy enyhe hallucinációnak is? Ezért fontos, hogy megismerjük és megtanuljuk kezelni az elménket.

Ami pedig a manipulációt ismeri, szembesítésnél sugalmazó kérdés nagy mértékben befolyásoló lehet, de létezik a szakirodalomban egy úgynevezett kognitív interjú, mely mellőzi ezeket. Ez nyilván objektívebb ezáltal. De a manipulálásnak lehet olyan fajtája, amikor sztereotípiás sugalmazásba kezdünk pl. gettó kapcsán teszünk megjegyzésként (szubliminális ingerlés).

De talán a reklámok ismétlése is befolyást gyakorol ránk, ha nem tudatosan tekintünk rá, mely akár a nyelvtanulással egyenértékű ismétlődést eredményez. És, ha figyelmünk, mely megosztható éppen másra van irányítva a tudattalanunkra akkor is hat az ismétlődés által. Talán ezért is vannak olyan hanganyagok, melyek pozitív hatást gyakorolnak tudatunkra, ha éjjel alvás közben hallgatjuk őket. Maga az ismétlés egyébként stimulálja a bal oldali frontális lebeny alsó részének működését.

Konkrét módszerek (memória növelése)

A tárolásnak nagy szerepe van az emlékezés minősége tekintetében. Pl. érdemes harminc állat nevét inkább úgy megjegyezni, hogy tíz kutya, tíz madár és tíz macska információit tároljuk el. Gond csak akkor van, ha mindegyik, mid a harminc külön alkategóriába tartozik, mert így képtelenség külön szedni őket, igaz?:)
Ez ugyanúgy működik, mikor mi magunk is tévesen az alapján tároljuk az információt, ahogy megkapjuk azt és nem az alapján, hogy hogyan tudjuk majd a leggyorsabban, leghatékonyabban előhívni. Hiszen maga az információ bármilyen kommunikációs csatornán beszivároghat.

Nyelvtanulásnál alkalmazhatunk memóriafogast (lásd José Silva), mely alapjait a görögök két ezer éve tették le (lásd mnemotechnika). Ilyenkor a vizualitást hívjuk életre. És minden számhoz egy képet társítunk, majd az adott szót ehhez kötjük (ehhez a vizuális képhez).  Nyelvtanulásnál további segítség, ha az adott idegen szó kiejtését egy magyar szó kiejtéséhez társítjuk azt megjegyezve, miután vizualizáltuk a két szót egy környezetben. Pl. a „hope” angol szó a reményt jelenti. És, ha mi a „hó” szóval (melynek hasonló a kiejtése) azonosítjuk és egyedi módon a havat elképzeljük azzal, ami számunkra a reményt testesíti meg, akkor könnyebben fel fogjuk tudni idézni ezt a szót.

Az érzelem alapján sokkal könnyebben el tudunk sajátítani dolgokat, talán ezért van, hogy ha valaki kimegy külföldre szinte ragad rá a nyelv, mintha unalmas nyelvtan könyvekből tanulna. A gyermek sem abból tanul, hanem utánzással. Persze, ha találunk olyan könyveket, amik érdekelnek, vagy olyan külföldi társaságot akivel öröm beszélgetni akkor szintén tapad ránk a nyelv.
Közismert továbbá, hogy az ismétlés a tudás édes jó anyukája. Ha az ismétlés között idő telik el, akkor nagyobb az emlékezetre gyakorolt hatása. Jó módszer lehet még, ha pl. egy gyógyszer beszedésének idő alapú emlékezetét egy másikhoz kötünk, pl. fogmosáshoz, hiszen azt csak nem felejtjük el, igaz? Vagy, ah így nem megy, akkor fordítva kössük a gyógyszer beszedését a fogmosáshoz.:) Egy másik ötletem, pedig az, hogy ha valamit szintén a jövőben kell megtennünk képzeljük el a szituációt úgy, ahogyan szeretnénk, hogy megtörténjen vagy egy tárgyat helyezzünk el valahol, ahol észre fogjuk venni és ez majd emlékeztetni fog minket arra a bizonyos dologra.

Határozottan emlékszem, hogy elfelejtettem – Itt van a nyelvemen, de…

További módszerek

Mikor valami nem jut eszünkbe, akkor ha nyugodt körülmények között (nyugodtnak maradva) folyamatosan keressük, akkor több az esélye annak, hogy megtaláljuk. Azonban a tudattalanunk ugyanúgy részt vehet a keresésben és, ha mi felhagyunk vele, akkor ő tovább dolgozik és egyszer csak kidobhatja a megoldást miközben mi mással vagyunk elfoglalva. Talán ennek is köszönhető, mikor Archimédesz a fürdőkádban ülve rájött a megoldásra, megalkotva híres tételét. Ha már úgy érezzük, hogy itt van a nyelvünkön az a szó, amit keresünk, akkor tévhit hasonló szavakat ismételgetni ez csak számunkra kelti azt az illúziót, hogy már közel vagyunk a megoldáshoz. Ez valójában elnyújtja a folyamatot figyelemelterelő hatásával. Ilyenkor eredményesebb egy teljesen másra gondolni és az könnyebben elvisz a megoldáshoz.  De az erőszak biztos, hogy nem lesz segítségünkre. Neveknél pl. végig pörgethetjük az ABC-t, ha nem ugrik be az a bizonyos név.

A jobb és a bal agyféltekéről

Jómagam nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok!