A pszichopatológia, személyiségzavar és a pszichikus élmény, médiumok működése – természetfeletti, pszichózis, neurózis

Forrás: A tudat evolúciója, Jóga és pszichoterápia, Szvámí Ráma, Rudolph Ballentine, (dr.) Szvámí Adzsaja

A pszichopatológia, személyiségzavarok a nyugati és a keleti pszichiátria, pszichológia megközelítése alapján – pszichózis, neurózis

A nyugati orvostudomány főleg farmakoterápiával (gyógyszeres kezelés) próbálja a pszichiátriai betegségeket kezelni pl. nagy pszichiátriai kórképek (skizoid, szuicid hajlam stb.), vagy krónikus testi megbetegedésekkel rendelkező páciensek esetében. Van egy fő csapásvonal, amit normálisnak tart és, ha attól eltérünk, akkor próbál segítségünkre lenni abban, hogy visszataláljunk erre az útra – személyiségzavarok, természetfeletti, pszichikus élmények, parapszichológia, pszichopatológia, pszichózis, neurózis, médiumok.

A keleti pszichológiában azonban a patológiás eseteket úgy definiálják, hogy az illető még nem találta meg a helyes útat. Nem tartja ezt feltétlenül diszfunkcionálisnak, vagy abnormálisnak. A jógatudomány szerint folyamatosan tanulunk utunk során az életben és éppen ezért, nem az lényeg, hogy hol tartunk éppen, hanem, hogy ne rekedjünk meg az útón. Ilyenkor ugyanis beleragadunk ebbe az állapotba és ehhez kezdünk kötődni. A ragaszkodás hátrányairól és ennek megoldásáról itt írtam: A személyiség fogalma és fejlesztése a nyugati és keleti pszichológia alapján a boldogság jegyében gyakorlati módszerekkel

.
A pszichotikus ördögökkel, démonokkal találkozik, amely nem más mint a tudattalanunkban felhalmozott elfojtások összessége. Egy megfelelő vezetőre és fókuszra van szükség, hogy kikerüljünk ezekből az állapotokból. George Groddeck erre mondta elég nyersen, hogy ,,Az emberi intelligencia nem más, mint az elfojtással kialakított ostobaság.”

Az elme szűr, szelektál és elfojt. Így a mentális mező nagy része a tudatosságon kívül fekszik. A normál tudat úgy jön létre, hogy folyamatosa kizárja a tudatos területről (disszociáció) azokat a gondolatokat, élményeket emlékeket, melyek nem egyeztethetőek össze az éppen kialakítás alatt álló tudatossággal. A tudatosan felfogott adatokat is ,,le lehet törölni”, így a tudattalanba (elfojtás) kerülnek (így az emlékezés számára nem elérhetőek.)
A megfigyelés erejét a pszichológiában az introspekció révén megismerhettük, mely objektív, mélyebb változata többek között a burmai szatipatthana iskolájában is puszta figyelemként megtalálható. De a dzogcsen is erről szól, bővebben lásd: A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság egyik hatásos ellenszere, amit azonnal kipróbálhat a kedves olvasó

A jógatudományában a buddhi (elme magasabb működésű része) dönt és megfigyeli a manas vetítővásznán (az elme azon része, mely az érzékszervekkel felfogható ingereket és azok szelektálását látja el) zajlódó eseményeket.

A médiumokról, természetfellettiről, parapszichológiáról, a pszichikus élményekről és azok hatásairól

Sok a pszichológiában nem egzakt tartomány területét is érdemes szemügyre venni. A parapszichológia ott kezdődik, ahol már nem az érzékszervekkel fogjuk fel a világot. Ki tagadná, hogy azon túl is létezik egy világ? Sőt, valójában egy világ létezik, ha mindent tudatosítunk önmagunkban. Volt szerencsém olyan esetről hallani, amikor valaki az elmegyógyintézetben kötött ki, amiért a Bhagavad-gíta (hinduk szent könyve) csatajeleneteit mondta fel az illető, pedig nem foglalkozott a témával korábban. Egy vallásbölcsész jött rá a dologra. Egyébként módosult tudatállapotba könnyű belemenni pl. meditációk segítségével. Ilyenkor a valóságokból egyre több részt látunk, fedezünk fel.

Erről és a tudatállapotokról itt írtam: Konkrét meditációs gyakorlatok, melyeket bárhol gyakorolhatunk, így nem kell külön időt szánnunk rá – tudatállapotok, a meditáció fogalma, jóga meditáció, zen meditáció, transzcendentális, mantra meditáció, zazen meditáció, meditáció otthon, alfa meditáció I.
A pszichológia beszél a messianisztikus doxazmáról (téveszméről). Tapasztalataim szerint léteznek tudatállapotok, amik bárki számára elérhetőek, de a kérdés, hogy ezzel mit kezdünk. Milyen szándék vezérel minket. Ez a legfontosabb. Amikor a tudattalant elkezdjük megtisztítani, akkor természetesen alakulnak ki képességeink, ahogy egyre többet látunk a valóságból. Azonban fontos, hogy első lépésben a pszichológiai „rendellenességeinket” orvosoljuk életünkben és utána pályázzunk spirituális babérokra. Különben a féllábú óriás képét ölthetjük fel magunkra és elképzelhető, hogy a szándék torzul és képességeinket önző módon fogjuk felhasználni. Találkoztam ilyen emberekkel. Az ego folyamatosan önigazolást keresett, hogy dicsekedjen képességeivel mások előtt. Az önismeret, önmegvalósítás az első, nem pedig a „cirkuszi mutatványok.”

A jógatudományban általában ezeket a betekintéseket egyébként egyfajta delíriumként tartják számon pl. a prekogníciót (bejóslást). Ilyenkor az ÉN határai időlegesen feloldódnak. A normális esetben lévő cenzúrázás elmarad. Emiatt többet láthatunk a valóságból. A manas (elme vetítővászna) nagyobb rétegekben van nyitva az információk előtt. A médiumok ezeket használják fel. A médiumokról a jósok és asztrológusok jutnak eszembe és a szabad akarat, de erről már írtam cikket: Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia

A jóga a telepátiát és az ehhez hasonló dolgokat ,,ösztönös telepátiának” vagy pszichikus élményeknek tartja. Ez még nem egy egységes, stabil tudásból ered és sok zavaró hatás bezavar a személyes tudattalanból. Statisztikai tanulmányok útján lehet releváns információhoz jutni, de emellett projektálhatunk (belevetítés) is, erre nagyon kell figyelni.
Sok médiumnál fordul elő, hogy több dolgot említ meg, de a kliense csak azokat emeli ki, amiket hallani akar. A folyamat úgy működik, hogy a manas mindent felvesz, de nem szűri meg az infókat, így nem lesz stabilitásunk sem. A manas azonosul a tárggyal, amit éppen megfigyel (erre fókuszál intenzíven) vagy a másik ember manasával.
Először az egon át kell mennünk, utána tudjuk az egon túlit megismerni. Ekkor már más tér-idő rendszernek is a tudatában lehetünk. Ezeket tartják természetfelettinek, „érzékeken túli érzékelésnek”. Ez olyan, mint amikor a könyvben meglátjuk az illusztrációkat, de ettől függetlenül a könyv szisztematikus elemzésére is szükség van.