Soha nem találhatjuk meg önmagunkat, mert nem vagyunk önmagunktól elválasztva – szabadság gyökerek nélkül

Angol változat: Truth be told: you cannot find yourself because you have never been separated – freedom without root, truth be told

Minden belül tapasztalható meg

Az ember által kifejezett dolgokból mindig hiányzik valami… A testünk ajándék, és az életerő abban nyilvánul meg, az „én vagyok” érzetével, valamint más gondolati tevékenységekkel együtt – amik szintén ott vannak benne -, ám valahogyan minden attitűd, szerep létrehozása mindig a valódi cél elmulasztását eredményezi. Összpontosítjuk minden figyelmünket, erőfeszítésünket és energiánkat, hogy a legjobbakká váljunk, akik csak lehetünk. Ne töltsük fel az elménket gondolatokkal, technikákkal, mert ezek, megfojtják a spontaneitást. Ne húzzunk rá semmilyen címkét a dolgokra. Az öröm abból merül fel, hogy a tudás személytelen. Ez önmagától merül fel. Élvezzük az életet, mint egy ajándékot, amit az élettől kaptunk, Isten kifejeződéseként. És ki mondja azt, hogy Jézus vagy Buddha annyira különbözik tőlünk? De vajon megtapasztalhatunk-e bármit is, ha a koncepciók elszeparáló hatása megnyilvánul? – szabadság gyökerek nélkül, az igazat megvallva

Ismerjük fel azt, ami soha nem jön s megy tovább

A hamis Self-nek szüksége van sok-sok gyakorlásra, de amin az elmének át kell mennie, azt nem lehet elkerülni. Ő végigmegy néhány látszólagos átjárón, amik nem a Self minőségei, de ez nagyon fontos. Szóval, felejtsük el önmagunkat és legyünk boldogok. Az egyetlen létező nem láthatja a valódit, és a fájdalom csak akkor létezik mikor az ego menedékeként felmerül mindebben a valóságban. Maradjunk az önmagunkról alkotott kép nélkül és előbukkan egyfajta öröm, ami nem tartozik senkihez sem. Nyitottnak kell lennünk rá, teljesen üresnek. Amikor a limitált self összeolvad az univerzális létezővel, elkezdődik a valódi élet, mely többé nem csak egy személyes utazás… Semleges tudatként kellene léteznünk. Maradjunk azzal, aki észreveszi az összes látszatbeli megnyilvánulást, amit elmeként a felületes érzékelés okoz.

Szabadság, mely gyökerek nélküli

A cél ugyanaz: felülmúlni az elmét és az egós azonosulást. A szabadság, igazság nem egy koncepció. Az összes gondolat, ami felmerülnek a létezésben nem az, akik mi magunk vagyunk, hanem mi vagyunk azok, akik tudatában vagyunk ennek. A szabadság nem valakinek a közvetlen tapasztalata és a felébredett ember tiszteli a létezéshez vezető összes utat, az összes formát, az odaadás összes útját. Ők szabadok az ítélkezéstől, büszkeségtől stb. Nem szabad semmit elképzelnünk a szabadságról.

Az igazat megvallva

Az álmainkban sokszínűségben láthatjuk a világunkat, de a tudatosság manifesztálódik ebben a sokszínűségben és ennek felfogása. Bármi, amit le tudunk írni, csak a mi elképzelésünk… Engedjük meg magunknak, hogy cselekvésnélkülivé váljunk. Csak legyünk önmagunk, ne nyomjuk el a táncunkat azzal, hogy szerepeket játszunk el. Például, ha szomorúságot vagy valami mást érzünk, és csak szemlélőként maradunk jelen minderre, akkor az nem lesz annyira szörnyű. Nem zavarja meg valamilyen kifejezés ezt, üdvözölve magát a történést. Mi vagyunk maga a Self, aki nem szomorú; a szomorúság bennünk van, tehát mi hamarabb létezünk, mint ő… Valamit érzünk, de ezek mind csak gondolatok. Ne ítéljük meg őket, csak figyeljük meg. Valami felkavarodott, valami pedig soha.