Mit tegyen a szingli, ha már unja, hogy szingli (szingli nők és férfiak)?

A fogyasztói társadalomban nagyon divatos szingli nőként vagy férfiként élni, de vajon mi hogyan érezzük magunkat eközben, hiszen párosan szép az élet? Persze, ha már buddha állapotban vagyunk, akkor teljesen mindegy, hogy van-e valaki körülöttünk, de akkor nem az ilyen címmel rendelkező cikket fogjuk elolvasni, igaz?

A legfontosabb, hogy ne a média (tisztelet a kivételnek) által sulykolt valóságban keressük meg az értékeket. Jobban tesszük, ha pl. kimegyünk a természetbe és miután elszakadtunk a társadalomtól és a saját és mások elvárásától keressük meg, hogy kik vagyunk valójában és mire vágyunk.   Hiszen, ha a fogyasztói társadalom számára profitot jelent, ha mi szinglik vagyunk, akkor támogatni fog benne, de valóban erre vágyunk? De érdemes először önmagunkban stabilitásra lelni, mert akinek szüksége van másra, az elképzelhető, hogy fel fogja őt használni szükségleteire. És miután megkaparintotta az illetőt a szingli, attól függ rettegni, hogy mi lesz akkor, ha elveszíti a másikat. Így megszűnik a mozgástér és megfullad a kapcsolat. Ezért első lépésben a szinglinek érdemes végig gondolnia, miért szingli és mit kéne máshogy csinálni, ha más eredményt szeretne, mint amelyikben jelen helyzetben van. A legjobb megoldás, ha először önismeretét fejleszti és utána stabilabban kezd bele egy kapcsolatba és ezt a stabilitást ajándékozza leendő partnerének a kétségbeesés helyett.

Egy mindenre kiterjedő fővárosi tanulmány szerint az V. kerület vezet az egyedül élők arányát tekintve. A szakember szerint mindenki társra vágyik, csak menekülünk attól, hogy valaki ráébresszen a hibáinkra. Ráadásul a belvárosban rengeteg felületes inger ér minket, ami elfedi a magányt.

Itt él a legtöbb szingli – címmel adtam interjút a Helyi Téma nevű, budapesti V. kerületi lapnak

Szerző: Tóth Noémi
Megjelent: 2012. május 23.

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Kara nemrég tanulmányt készített, amely a budapestiek egészségi állapotát és életkörülményeit mérte fel. Több érdekes statisztikára derült fény, így például, hogy kevés a munkanélküli, de több a nemi beteg, illetve főként keringési- és daganatos betegségekben halnak meg az emberek. De a lipótvárosiak szempontjából a legérdekesebb az, hogy kerületünkben él a legtöbb egyedülálló. Vajon az költözik Belváros-Lipótvárosba, aki eleve a szingli életformát választotta, vagy attól válik valaki azzá, mert itt teremtik meg ehhez a legjobb feltételeket? Tény, hogy a rengeteg üzlet és kirakodás azt a késztetést erősíti az emberekben, hogy költsenek magukra minél többet – fogyasszanak, szórakozzanak és vásároljanak –, és ez valóban nem összeegyeztethető a klasszikus családmodellel.

– Minden embernek van társas, úgynevezett affiliációs szükséglete, amelyet látszólag jobban ki tud elégíteni a belvárosban – magyarázta a jelenség lehetséges okait Keresztes Attila a Helyi Témának. – Ugyanakkor hiába vagyunk körbevéve több száz meg ezer emberrel, még a szomszédjaink nevét sem tudjuk, az utcán sem köszönünk a másiknak. Ugyancsak hiába érezzük úgy, hogy mennyi inger ér minket, ha azok felületes, nem valódi kapcsolatokat takarnak. Ez egy paradox állapot, amikor úgy vagyunk társaságban, hogy közben egyedül vagyunk. Tapasztalataim alapján senki nem szeret igazából egyedül lenni, ez egyfajta menekülés, hiszen egy igazi kapcsolatban felszínre kerülnek a hibáink, és szembe kell néznünk a belső tudattalanunkkal.