Új pszichológiai megközelítés

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket orvosi, szakpszichológiai írásoknak.

Megjelent: Pszichológia és practicum

Pánik, stressz, depresszió? Gyors áttörés a keleti pszichológia segítségével

Jómagam 2000 óta foglalkozom a keleti pszichológia és gyógyászat kutatásával és 45 online, illetve offline kiadványban publikáltam eddig. Ezúttal újfajta megközelítésről szeretnék beszámolni gyakorlati módszereket ismertetve, mely forradalmi áttörést eredményezhet pl. pánik, depresszió, stressz esetén. Ám előtte bevezetésként, érdekességképpen néhány figyelemre méltó gondolatot vetek papírra a keleti és nyugati pszichológiáról.

A valóságról alkotott kép, vagy a valóság a fontos?

A nyugati pszichológia többféle módon közelíti meg a valóságot, mely sokszor egymással vitatkozik. Nincs egységes kép, lásd pszichológiai iskolák. Amíg a kémiában sosem vitatjuk, hogy a víz képlete H2O, addig a pszichológiában más a helyzet. A pszichoanalitikában, neoanalitikában a tudattalan késztetéseknek a számlájára írjuk többnyire gondolatink, cselekedeteink megnyilvánulását, addig a diszpozícionális elméletekben a hajlamoké a főszerep.

A behaviorista megközelítések szerint a környezeti feltételek a tanulás révén a viselkedést, a személy viselkedése a környezetet befolyásolja. A humanisztikus pszichológia megközelítése a töltő terápiára helyezi a hangsúlyt és különbözik a konfrontációtól (szembesítés).

Továbbá rengeteg egymásnak ellent mondó fejlődéslélektani szakaszelmélet, és egyéb tézis létezik és sokszor az az érzésünk – nagy tisztelet a kivételnek -, mintha „uborkák elemeznének uborkákat”. Persze ez nem azt jelenti, hogy általánosítani lehet és mindegyik megközelítésben van részigazság, de fontos, hogy a fától észrevegyük az erdőt és ne szubjektív alapokra helyezzük a hangsúlyt azzal, hogy csőlátásként csakis egy elméleten, szemléleten keresztül vizsgáljuk a valóságot. Goethe mondásával ékeskedve, „aki egy nyelvet ismer, az egyet sem ismer”.

A pszichológia egy-két száz éves tudomány, a keleti pszichológia legalább hatezer éves. Nem véletlen, hogy sokszor implementálnak különféle elemeket a nyugati medicinába (lásd, pl. autogén tréning, egyéb relaxációk, légzésterápia stb.). Vegyük példának a testünk ellazításának negyedórás „hadműveletét”, mely többek között a sportolok körében jellemző.

Ilyenkor hanyatt fekve (jógában savászanának hívják ezt a testtartást) lazítjuk el a testünket fokról fokra. Ezt a technikát valójában a jógik alkalmazzák jóga alvásként (joga nidra). Ez azt jelenti, hogy összesen naponta 2-3 órát tartózkodnak ebben a delta tudatállapotban mindenféle álmosság nélkül, amikor jónak látják és így nincs szükségük alvásra. Ez a fajta „alvás” jellemezte Gandhi életvitelét is.

Más megközelítés, gyorsabb eredmény 

Ha a múlt analízise helyett a keleti pszichológia megközelítéseiből indulunk ki, akkor hatékonyan tudjuk kezelni a pánikot, stresszt, vagy éppen a depressziót. Sőt, minden pszichológiai probléma megoldásában jó alapot szolgál ez a fajta gyakorlati megközelítés, mely a fa gyökerét célozza meg és nem a különféle falevelekkel bíbelődik. A pánik a tehetetlenség, halál-, illetve megsemmisülés félelméből ered. És persze a halál félelemből ered minden félelem.

Sokszor egyfajta szorongásnak minősül mindez, mert a félelemnek nincsen tárgya, tehát nem tudjuk, hogy mitől félünk pontosan és a generalizált szorongás is felmerül ebben az esetben. Ám, ha nem abból indulunk ki, hogy a diszfunkcionális elmeműködéssel kell foglalkoznunk, vagy tüneti és oki kezelést kell tartanunk, akkor hamar fellélegezhet a páciens. Sőt, megcímkézés helyett nincs szükség arra sem, hogy diagnózist alkossunk, hanem oktatás segítségével egy újfajta hatásmechanizmus mentén gyakorlati elemeket taníthatunk meg a páciensnek.

Így hasonlóan a humanisztikus pszichológiához, új szavak használatára lesz szükségünk, hogy ne a terápia látszatát keltsük, hiszen valójában oktatásról van szó.
A keleti pszichológia ugyanis azt vallja, hogy ha megtanuljuk az elménket kezelni, akkor boldogok leszünk ellenkező esetben pedig boldogtalanok. Így ezt a fajta eljárást hívhatjuk egyfajta oktatásnak, melyben a páciens betegségtudat helyett egy izgalmas utazáson vesz részt és nem a kóros dolgokat vizsgáljuk, hanem felfelé haladunk a „tudat fejlődése” tekintetében. Nem azt vizsgáljuk ki és miért oltotta, oltja le a villanyt, hanem felkapcsoljuk a villanykapcsolót.

Tehát fontos szerepet kap a reframing is, hogy ne a régi sémákat erősítsük meg a páciensben, így inkább ezeket a kifejezéseket használjuk a továbbiakban: oktatás, ügyfél, mentor, konzultáció. Ebben a konzultációban nincs lenézés és természetes módon, negatív mellékhatások nélkül oldódnak fel a lelki problémák. Sőt, a mentor is sokat tanul általa, ahogyan benne is felmerülnek érzések, gondolatok, melyeket kezelnie kell.

Első lépésben egy stabil pontot kell felfedeznie – és nem pedig felépítenie -, az ügyfélnek. Ám ez esetben nem egy személyiségfejlesztés révén építjük fel hosszú évekig a rapport és support kialakításával ezt a képet, „image”-et, hanem éppen ellenkezőleg az önmagunkról alkotott hamis képet lefosztjuk magunkról, mely megkérdőjelezésre kerül.

Nem igaz az, hogy ez óriási veszélyekkel járhat, ugyanis ezt a fajta stabil pontot nem tudjuk elveszíteni és akár pár perc alatt felfedezhető. Ezután kell némi idő, amíg a régi sémák kikopnak és állandósul ennek a stabil pontnak a megtalálása. Nyilván ezt megközelítést néhány kontraindikáció kísérheti, de hallottam olyan skizoid személyiségszerveződésű páciensről, aki 1-2 évet töltött keleten egy ashramban és tünetmentesen jött haza. Pedig skizoid személyiségzavarral tilos a meditációs praxis kialakítása a klinikum szerint.

A stabil pont felfedezésében segítségünkre van az introspekció, azaz objektív önmegfigyelés. Ezt ugyanis a páciens, ha időszűkében van, akkor is tudja gyakorolni és általa azonnali felismerései lesznek. Így nem kell ezt újabb konzultáció alkalmával átbeszélni, kielemezni, ráadásul a gondolatok, érzések, hangulatok megfigyelésével a vegetatív idegrendszer is megpihen, mely nyugalmat biztosít számára. Szinte bárhol, bármikor tudja gyakorolni az ügyfél ezt a technikát, mely egyfajta koncentráció, amely idővel kontemplációvá válik (erőlködés nélküli önmegfigyelés). Nem kell attól félnünk, hogy egyfajta „skizoid attitűdöt” eredményez.

Emellett dinamikus meditációk segítségével aktív spontán mozgással kioldható a testi feszültség, mely ezáltal nem okoz szomatikus tüneteket, amit néhány frissítő-lazító masszázs is kiegészíthet, mely indikáció között megtalálható a pszichoszomatikus megbetegedés.

A különféle hiedelmek, elképzelések, melyeket megragad az ügyfél figyelme és magnifikál, maguktól szűnnek meg, ráadásul az teljes mértékben tudatosítja ezt önmaga számára. Miután ezen a folyamaton átmegy, lelkileg megerősödik és egész életében tudni fogja kezelni saját érzelmeit, gondolatait, hangulatait és függőség sem alakul ki közte és a mentora között. Ráadásul saját gyenge pontjait is megismeri.

A siker záloga a napi minimálisan eltöltött 30-60 perces meditációs praxis és a hetente, vagy két hetente történő találkozás a mentorával. Ezt követheti az önkutatás (szanszkrit környezetben vicsorá elnevezéssel illetik), ahol a felesleges én-kép maradványai lefoszlanak maguktól különféle felismerések segítségével, melyet a mentor vezet.

Természetesen csak minden ember maga tudja megváltoztatni életet, ha elég motivációt kap mindehhez az oktatás alkalmával. Sokan könyvekből sajátítanak el hasonló módszereket oktatásként, pedig arról még nem hallottunk, hogy könyvön keresztül tartott volna valaki pszichoterápiát.

Ezen kívül néhány életmódbeli oktatással egészíthetjük ki a munkát. 2-3 hónap alatt az ügyfél azt éli meg, hogy már első alkalommal kap módszert a kezébe és megérti, hogy miért alakul ki a lelki probléma. Ugyanis a legtöbb páciensnek ez a problémája, hogy sok esetben csak hónapok, vagy évek múlva kap módszereket, vagy választ kérdéseire a szakpszichológusától, pszichoterapeutájától, vagy pszichiáterétől. A kérdéseire azonnal választ kap, így szép lassan kialakul a stabil pont az életében és megszűnnek a tünetek, mert valójában a tüneteket is egy sajátságos projekciónak, racionalizációnak tudhatjuk be, mely elhárító mechanizmusként funkcionál. Az ügyfél tudni fogja, hogy a pszichológiai problémát az okozza, hogy a tudatában felmerülő napi több tízezer gondolat közül egy-kettőt megragad a figyelmével, mely ezáltal automatikusan magnifikálódik.

Így alakul ki a generalizált szorongás is. Valójában nem a gondolat impressziójának van nagy ereje, hanem a figyelemnek, mely felnagyítja azt és további asszociációval megerősíti ezt a folyamatot. Ha megpróbálja elfojtani, akkor még erősebb lesz, ha tovább gondolja akkor is fennmarad egy darabig a gondolkodás folyamata, mely bármikor kiválthatja a pánikot. Ha azonban objektíven hagyja megjelenni, ha megjelenik magától és aztán tovább menni, akkor nem lesz ereje az adott gondolati impressziónak. Keleten közkedvelt megoldás még a légzés megfigyelése – így tárgyat adunk a figyelemnek, mely ezáltal nehezebben tud azonosulni az adott negatív gondolattal -, lelassítása, elmélyítése. Az elme és a légzés működése ugyanis összefügg.

Ezért is szoktuk mondani, ha valami szépet vagy csúnyát látunk, hogy elakad a lélegzetünk. Továbbá a lélegzetünket könnyebb megváltoztatnunk, mint a gondolatunkat. Ha a légzés megváltozik, akkor az elme tudatállapota is és fordítva.

A mentornak megfelelő önismerettel kell rendelkeznie és folyamatosan ebben a tudatállapotban kell lennie, melyet ő maga is tanít, különben nincs megfelelő minta és az egész folyamat sikertelen lesz. Fontos, hogy megfelelő alázattal és nyitottsággal kutassuk a keleti megközelítéseket, hiszen példának okáért a buddhizmusban is sok racionális megközelítést találunk, ahol sokszor részletesebben felosztják az elmét négy részre és így tárgyalják a különféle hatásmechanizmusokat.

Itt ugyanúgy megtalálható pl. a tudattalan (csitta), mely Freud óriási felfedezése volt száz évvel ezelőtt. Valójában a buddhizmus a reinkarnáció irracionalitása miatt lett vallás (sokan persze nem tartják annak) és nem pedig pszichológiai iskola, mely nagyon racionálisan tárgyalja a tudatot, a vágyak és gondolatok stb. összefüggéseit.