A Védák könyvében van a zsidó és hindu vallás alapja és ebből származik a kereszténység és a buddhizmus

Forrás: Szvámi Ráma, Élet a Himalája mestereivel

A vallások egysége Indiában már létezett, avagy a hindu vallás, a Védák könyve és a zsidó vallás kialakulása – a buddhizmus vallása és keresztény vallás összehasonlítása

Évszázadokig együtt éltek a hinduk, keresztények, muzulmánok, szikhek, parszik (ősi perzsa vallás hívei), szúfik Indiában. De a politika sajnos ellenségeskedést hozott, mely uralmuk alá hajtotta őket. Azonban valójában az igazság egyetemes, felesleges részekre osztanunk, vagy egymás ellen harcolnunk. Erről már írtam: Ősi vallások (hinduizmus, buddhizmus, kereszténység) és a transzcendens pszichológia egyesítése – Bhagawad-gíta, Guru Gíta, Shiva Mahimnah Stotram, Biblia, Buddha – Védák könyve, zsidó vallás kialakulása, keresztény vallás, hindu vallás, buddhizmus vallás, önmegvalósítás

Védák, keresztény vallás és buddhizmus vallás

Egyébként a Védákban a kereszténység és buddhizmus alapelvei megtalálhatóak. A kereszténység a zsidó vallás gyermeke, ahogyan a buddhizmus a hinduizmusé. A világ e két vallása tovább fejlődött és számtalan formát öltött az évszázadok során vallják a himalájai bölcsek. Mindkét vallás elveti a testi élvezeteket, melyek az emberi szív és tudat alacsonyabb szintjeiről erednek. E két vallás abban hisz, hogy a gonosz az érzékiségben gyökerezik. És a bűn és önzés tana a pesszimizmus felé visz el minket. Hangsúlyozásra kerül az egész emberiség érdekében vállalt szenvedés és együttérzés. A szeretet eszményképe is megjelenik ezekben a vallásokban, ami a ,,szeretni magunkat, mint másokat” elvével párosul. Mind a két vallás arra buzdítja az embereket, hogy az önzetlen szeretet fejlesszék magukban.

A buddhizmus ugyan tágabban értelmezi a szeretet fogalmát, mint a kereszténység. A kereszténység ugyanis az emberiségre korlátozza a szeretet. A kereszténység megáll a hit határánál, a buddhizmus ésszerűsíti az életet és a nirvánáig jut el. A buddhizmus aszketikus békét hirdet, a kereszténység boldogságot. De mind a két vallás megismerésével olyan békére tehetünk szert, amit a világ nem tud nekünk megadni, de el sem veheti mindezeket tőlünk.

A buddhizmus és kereszténység is az akarat fontosságát hangsúlyozza, az erkölcsi élet művelésében pedig a fegyelmet, gyakorlást és erényeket tartja fontosnak. Tanításaik nagyobb jellegét nézve nem találunk nagy különbséget e két vallás között. Saját erkölcsi tökélesedésre van szükségünk, vallják e vallások és amíg a buddhista elszántan törekszik rá, hogy tudatában legyen tetteinek, gondolatainak, szavainak, addig Jézus környezetében élők is a magasabb Önvalónak szentelték életüket. A buddhizmus a négy nemes igazságot helyezi előtérbe: melyből kiderül, hogy a szenvedés legfőbb oka a vágyban rejlik.

A buddhizmus a meditációban ülő, békés, nyugodt ember szimbólumát választotta, míg a kereszténység a keresztre feszített Jézusét. Bizonyítva, hogy a legnagyobb szenvedés is legyőzhető a szeretet erejével. Jézus az igazság kérlelhetetlen harcosa, míg Buddha nyugodt és együtt érző bölcs. A Buddha a meditációt, míg Jézus a szeretet útját hirdeti. Egyes feltételezések szerint Jézus Indiában járt tizenöt és harminc éves kora között (ekkor a Bibliában nem sok információt találunk róla). És később a feltámadása után feltételezések szerint Kashmírba ment és még közel száz évet élt.

A kereszténység teisztikus (világot megalkotó és annak gondját viselő személyes isten létét valló világnézet), míg a buddhizmus látszólag agnosztikus (az objektív világ teljes megismerhetőségét kétségbe vonó filozófiai irányzat).

A hindu vallás az avatárokban (inkarnációk útja) hisz. A bölcsek útja azonban magasabb rendű, vallja Swami Rama a himalájai bölcs. Ezek a bölcsek a Védák megalapítói.

A keresztények a vaisnavákhoz hasonlóan egy dualista világrendszerben, míg a buddhisták a nirvanában hisznek, ahogyan a Védák említik azt meg. A nirvana szót a Védákban is megtalálhatjuk. A Védák időben később született részét nevezik upanisadoknak:

Az elme valódi ereje és működése a modern pszichológia és ősi upanisad, isopanisad szerint az örök boldogság jegyében

Ezek a szent iratok a bölcsek üzenetét adják át magyarázatokkal. E tanítások egyetemesek, időtlenek és mindenkihez szólnak. Ezt nem egy adott személy hozta létre. Legmélyebb meditációban bölcsek sora írta meg a Védákat. A Védák tudását az árják őrizték meg. Akik nem képesek a lemondás útját követni, azoknak meg kell érteniük, hogy a karma köti meg az emberek kezét és e törvény elől senki sem menekülhet el – derül ki ezekből a vallásokból. Ez az ok és okozat törvénye, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Áhítatos odaadás és szeretet híján a karma nem válhat a megszabadulás eszközévé. A reinkarnáció filozófiája elválaszthatatlan a karma filozófiájától. Jézus is reinkarnálódott a feltámadásával, legalábbis e feltételezés szerint. A karma úgy köti meg az embert, hogy akadályokat gördít elé az önmegvalósítás útján. Az aszketikus út kitart amellett, hogy ha az ember teljes szakértelmével és önzetlenül (felajánlva tettei gyümölcsét) végzi feladatát, akkor itt és most felismerheti a végső valóságot. A kereszténység pedig azt hirdeti, hogy Isten országa bennünk van, a buddhizmus pedig a nirvanáról, a bölcsek útja az önmegvalósítás tudatállapotáról beszél. A bölcsek útjának nincsen imádat tárgyát adó szimbóluma. A bölcsek útja mindent magába foglal, semmit nem rekeszt ki, a hamis egótól az Önvalóig.

Bontsuk lépésekre az önmegvalósítást és határozzuk meg, hogy mi lesz a következő elhatározás, amit teljesítünk (szankalpa).

Négy dolgot javasolnak a himalájai mesterek:

– rendszeres meditáció
– düh feloldása
– a kötődés feloldása
– a mohóság feloldása

Ha megfigyeljük önmagunkat és elménket, akkor rengeteg felesleges késztetés hullik le rólunk. Pl. az, hogy megvédjük önmagunkat, álláspontunkat, eszménket, ami valójában a félelemből táplálkozik (lásd önfenntartás ösztöne)… Nem állatok vagyunk, hogy az ösztöneink vezessenek minket. Észrevesszük, hogy a düh félelemből ered, mert megijedünk, hogy nem az történik, ami az elvárásainknak megfelel.

A kötődés is újabb elvárásokat szül és az állandóan változó világban nehéz megtartani bármit is. De, ha hagyjuk változni a dolgokat és vele együtt áramolunk akkor egész lényünk fog megváltozni. Gyakorlat teszi a mestert. A mohóság pedig arról szól, hogy még többet szedjünk össze abból, amivel eddig sem laktunk jól. Sokan azért gyűjtenek mindenből jó sokat össze, mert attól félnek, hogy idővel szükségük lesz rá. De miből gondolják, hogy ez így lesz? Nem egyszerűbb megtanulnunk, hogyan lehetünk boldogok, mint hogy túlkompenzálva félelemből mindenből felhalmozzunk sok-sok mindent? Minden meditációvá alakul, ha nincs bennünk harag és kötődés.

A lemondás ereje

A lemondás nem külsőségből ered. Birtokolhatunk továbbra is sok mindent, de ekkor már nem kötődünk hozzá. Bármikor el tudjuk engedni ezeket a tárgyakat, amik a valódi lényünkhöz képest csupán kacatoknak számítanak. Előbb egy célra van szükség és utána egy magasabb tudatállapotra, ahogyan a himalájai jógik javasolják, mert így nem lesz belőle külsőség. De valójában semmi sem a miénk, így nincs miről lemondanunk, csak a bírvágyunkról. Folyamatosan tanulnunk kell a nem-kötődést és így könnyedséget és tisztaságot fogunk érezni önmagunkban lelki szinten.

Isten (magasabb intelligencia) letesztel minket

Isten, mint egy gondoskodó édesanya először kevésbé fontos dolgokat ad nekünk – mikor sírunk -, és utána kapjuk meg a valódi értékeket, ha mindezzel nem elégszünk meg. Így, ha a sírást nem hagyjuk abba (tovább keresünk) és nem elégszünk meg a játékokkal, akkor ölbe kap minket és önmagát adja oda.