A guruelv, guruenergia mindenhol ott van, mindenki számára: Krishna, krisnások, a jóga, a buddhizmus tanai, zen és keresztény stb.

A külvilág nem tehet boldoggá hosszú távon

Ha az ember ráeszmél arra, hogy a világ arról szól, hogy ő legyen a középpontban és mindenki kiszolgálja, akkor felhagy ezzel a törekvéssel idővel. Megunja, mert túl sok energiát emészt fel és vannak ennél magasabb megtapasztalások is. Aki egy spirituális mély tapasztalatot megélt, az általában elindul megkeresni és kitartani ezt. Persze lehet, hogy előtte egy darabig szívesen hódol a külvilágnak, és csak utána fedezi fel annak sekélyességét. De lehet mindenki császár? Ki fogja őket kiszolgálni? – Krishna, krisnások, guru, zen, buddhizmus tanai, keresztény

Mikor suliba jártam divat volt, hogy mindenkinek legyen diplomája. Aki nem rendelkezett vele, azt sokan lenézték. Ez egyfajta társadalmi nyomás volt. Az jutott eszembe akkor, hogy ha nem lett volna taxis – mert ahhoz nem kell diploma, hogy az lehess -, akkor hogy jutottunk volna el a vizsgára? Mert sokszor szükség volt a taxira, hogy időben odaérjünk. Más szavakkal, mikor mindenki császár akar lenni, az versenyhelyzetet szül, embertelenséget és mivel erős a fókusz a külvilágon a kötődés is felerősödik. Érted ezt? Ha a vallásosságon van a hangsúly, a figyelem, akkor az fog felerősödni. Te melyiket választod? Mibe fektetsz több energiát? Mi a fontosabb?

Nyilván mind a kettő, de a szerzetes a világot szolgálja, akit sajnálnak amiért lemond a világról, pedig a legnagyobbat nyeri el Istent magát… Aki pedig azt várja, hogy őt szolgálják (nem ő szolgálja az embereket) az pedig sok mindent megkap, de azok mind alacsonyabb rendű dolgok… Ez sokkal sajnálatra méltóbb.

Melyik belső utat válasszam? – Krishna, krisnások, buddhizmus tanai, zen, keresztény stb.

Ehhez őszinte hitre van szükség, nem az a lényeg melyik felekezetet, csoportot stb. választjuk. A hit nem egy elképzelés, hanem folyamatos bizalom akkor is, ha rosszra fordulnak a dolgok. De az is, elképzelhető, hogy egyik csoportot, felekezetet sem választjuk, az is kiteljesedhet egy csodálatos útban.

Ha jól emlékszem Schiller volt az, aki nagyon lényegre látóan fogalmaz: ,,Vallást vallani, nem enged bennem a hit.” Tehát nem a formán van a hangsúly, lehet valaki őszintétlenül egy felekezet tagja és mély áhítattal is. És ugyanez elmondható arról, aki nem tagja semminek, mégis őszintén, intelligensen keres és gyakorol, illetve el is sodródhat és ekkor nem fogja  komolyan venni a fejlődést, a lelki életet.

Szerintem amikor a szándék és a törekvés tiszta, akkor nagyon klassz hangulatot, energiát tapasztalhatunk legyen szó Krishna őszinte követőiről a krisnásokról, vagy az egyistenhit másik követőiről a keresztényekről, gondoljunk a felemelő hangulatot árasztó templomokra, vagy a buddhizmus tanaira, vagy a letisztult, lényegre törő zenre stb.  És ezen kívül többféle ágazik el, mind a kereszténység, mint a buddhizmus, pl. katolicizmus, Jézus üzenetei, vagy dzogcsen. De természetesen rengeteg más féle út is van pl. Sri Vasudeva vagy Suma Ching Hai hiteles guruk által kínált utak.

A szent iratok segítenek, melyek konkrétumokat tartalmaznak

Azt tartják, hogy a Védákból ered minden nagy vallás (a zsidó vallás, melyből a kereszténység alakult ki és a hindu vallás, melyből a buddhizmus). Egymás testvérei a vallások, ha a lényegét, gyökereit vizsgáljuk meg.

Ősi vallások (hinduizmus, buddhizmus, kereszténység) és a transzcendens pszichológia egyesítése – Bhagawad-gíta, Guru Gíta, Shiva Mahimnah Stotram, Biblia, Buddha tanításai

De honnan tudjuk, hogy a szent iratok hitelesek? Nem tudjuk ki írta le őket és mikor, csak sejtéseink vannak. De találhatunk bölcs embereket, akik aszerint élnek és óriási változáson mentek át általa… Ez egyfajta bizonyíték.

A guruk üzenete

Minden nagy mester, guru hangsúlyozza, hogy ők fel tudnak tölteni energiával, de meg is kell azt tartanunk. Lukas vödörbe minek vizet tölteni? Emiatt minden nap gyakorolnunk kell szakadatlanul imádkozni, meditálni, ami felemel minket. És így szép lassan kialakul a stabilitás, de nem szabad feladnunk. A külvilág extrovertált, a vallás pedig introvertált. Tehát ez természetes, hogy elvihet minket, amíg nem érünk el egy jó szintet, amíg nem Istent látjuk mindenben…

Ezt a munkát nem lehet megspórolni. És, ha egyedül nem megy, akkor érdemes egy körhöz csatlakozni. Amelyik szimpatikus, kényelmes számunkra, amelyikkel személyiségünkkel azonosulni tudunk. Egy ilyen csoport fel tud emelni minket. Áttisztít teljesen, aztán megtartjuk ezt a szintet egyedül is. Más is segíthet. Ez lehet pl. a természet is.
A természet erejéről már írtam: Miért szeretünk énekelni a zuhany alatt és mi az, ami mindenki rendelkezésére áll ajándékként és azonnal feltölt minket és jó hangulatot kölcsönöz nekünk? – pszichológiai érdekességek, tudomány, tévhitek, hírek, természet ereje

Rengeteg klassz út van. És nem muszáj elköteleződnünk ebben a csoportban magunkat, amit kiválasztottunk, csak figyeljük meg az energiákat, a hangulatot. Jó vagy rossz ott lenni? Ezt nem nehéz eldönteni. Egy ételről is meg tudjuk ezt állapítani, nem? Miért lenne ez más a spiritualitás terén?

És ne használjuk a fogyasztói társadalom attitűdjét a lelki élet terén. Eltörik egy csavar egy hűtőgépben és máris az egészet kicseréljük. A lelki életben ez nem működik, mert ez hosszú folyamat. És a rossz megszokások elvihetnek minket. Egy kedves swami előadását hallgattam, aki bölcsen azt mondta, hogy ha köhögünk egyet az máris felkerül a világhálóra a akár a közösségmegosztók révén és több ezren tudnak róla. Szóval nincsenek már titkok, de ha csalódunk egy szerzetesben, magasabb szinten lévő emberben, akkor ne dobjunk ki mindent a kukába: hitünket, istenünket, az egész szerzetesrendet, és a lelki vezetőinket, guruinkat.

Ez a hűtőgépes hozzáállással hasonlatos, ami nem biztos, hogy méltó hozzánk. Senki sem tökéletes, ez természetes. És, aki magát kinevezi mesternek, az általában nem guru. Legfeljebb az egoizmus guruja. Aki az egyetemes tudatban feloldódott annak nincs már elkülönülés, nincs külső és belső világ, hanem minden eggyé vált… Persze őt mi tarthatjuk gurunak, mesternek, de neki már mindegy milyennek látjuk őt.