Az igazi mester tanítása nem akárkinek való: hihetetlen történetek – himalájai jóga, jógi, szerzetes, swami, szannyász

Forrás: Szvámi Ráma, Élet a Himalája mestereivel

A himalájai jóga és más bölcs mesterek képességei

A nagy mesterek bármikor megjelenhetnek más emberek álmában, de akár személyesen is. Lásd Papaji történetét Sri Ramana Maharsi-t illetően. India másik végén bekopogott hozzá, hogy fel kéne keresnie egy bölcset az Arunachala hegyénél. És mikor Papaji odautazott, azt a bölcset találta ott, aki bekopogott hozzá. Kicsit ingerült is lett, de ez hamar elmúlt, mikor a többiek elmondták neki, hogy Ramana Maharsi évek óta nem hagyta el ashramját, tehát ő nem látogathatta meg őt.
Vagy gondoljunk arra a német pszichiáterre, aki nem a modern orvostudományban, hanem spirituális tanokban hitt. 1955-ben ennek az orvosnak az álmában többször megjelent Swami Rama mestere. Végül meg is látogatta őt. Sokan akartak Bengáli Babától tanulni nem véletlenül… – szerzetes, jógi, himalájai jóga, szannyász.

“Ki akar a tanítványom lenni?” – kérdezte Bengáli Baba

Egyszer a Gangesz áradásakor azt mondta, hogy aki a tanítványom akar lenni ússzon át a folyón, melyben krokodilok tanyáztak. Swami Rama annyira bízott mesterében, hogy magyarázkodás és fecsegés helyett azonnal átúszott. A többiek szétszéledtek, magyarázkodtak. A mester próbára tesz minket, hiszen minek magot szórni a betonra? Utána elő kell készítenünk a talajt. Fontos, hogy inkább kételkedéseinkben kételkedjünk és ne a mesterben. Hiszen ilyenkor még nem látjuk a valóságot a maga teljességében, így őt sem.

Nem hajbókolni kell neki, hanem keményen önmagunkon dolgozni. A munka nagy részét nekünk kell elvégeznünk. De ezekről már írtam korábban: Hogyan találunk spirituális mestert magunknak és mit kezdjünk a saját vagy mások spirituális élményeivel? – spirituális fejlődés, spirituális valóság, spirituális dolgok, spirituális felemelkedés
Ha készek vagyunk a mester megjelenik. Addig sokat kell gyakorolnunk. Különben hiába jelenne meg, ha vakok vagyunk rá, igaz? Ilyenkor a gyémántot üvegnek nézzük… És hiába magasztalunk valakit, aki csak üveg és nem igazi gyémánt mondja Swami Rama, aki a Himalájai mesterektől tanult.

Hitelesnek tűnő swamik, szerzetesek

Indiában „divat”, hogy ha egy swami (lemondott szerzetes, szannyász, aki a megvilágosodást keresi) a falu szélén egy szent könyvvel egyszerű életet él, akkor körbe vegyék az emberek és gyümölcsöt, pénzt ajánljanak fel neki, amiért sokszor bugyuta kérdéseikre válaszol. Pedig nem minden arany, ami fénylik. Swami Rama pl. a Himalája mélyén rejlő Uttarkashiban találkozott két híres, meztelen szádhuval. Híresek voltak, mert ebben a hidegben is meztelenül éltek. Valójában egóval, dühvel és féltékenységgel teli emberek voltak. Mikor Swami Rama arra járt éppen azon vitatkoztak, hogy az egyikük rálépett a másik szalmájára (ez volt a fekhelyük, semmi más tulajdonuk nem volt ezen és az ágyékkötőjükön kívül).

Olyan is előfordult, hogy egy átlag ember elvesztette a szamarát és ezért összeroskadt, két napig nem beszélt, a helyiek pedig azt hitték, hogy samadhiban van. El is kezdték kiépíteni a „guru-bizniszt” körülötte. Már két tanítványa is volt, aki a pénzt beszedte. Mikor magához tért két nap után, csak ennyit mondott (nagy beszédre számítottak a népek): ,,Hol a szamaram?”

A swami szerzetesek szemszögéből, akiket folyton zaklatunk buta kérdéseinkkel

Mivel a swamikra, ezekre a szerény, állhatatos emberekre szentként tekintenek, így úgy gondolják, hogy ők étel nélkül és alvás nélkül is eléldegélnek. De olyan is előfordult, hogy Swami Rama majdnem meghalt, mert egy fa fúródott a hasába és a szakadék szélén fejjel lefelé elterült, mikor százötven méter zuhant a Himalája hegyeiben és ezek után ugyan felhúzta őt két kedves hölgy, majd magára hagyták miután elmagyarázták hogyan tud a városba menni segítségért. Ugyanis a swamik mindent kibírnak, gondolják az emberek.

Ha a swamitól kérdeznek, muszáj nekik válaszolniuk. De vajon hogyan tud gyakorolni, meditálni egy ilyen ember, aki mindenről lemondott (már elege van a társadalom abnormalitásából) és ennek (megszabadulásnak) szentelte az egész életét, ha folyton zaklatják? Sehogy. Ezért sokan cselhez folyamodnak. Kitalált nyelven beszélnek, vagy dühöt színlelnek stb.

A valódi jógik általában nem a társadalomban élnek

Indiában az alföldön sok trükköt megtanult ember él alamizsnából. De általában a valódi szerzetesek, szannyászinok, swamik a hegyekben élnek, ahova már az is megpróbáltatás, hogy eljussunk és találkozzunk velük. Ők nem akarják mutogatni magukat, és sztárok lenni. Nincs szükségük arra, hogy bármit is bizonygassanak, de hihetetlen képességekkel (sziddhik) rendelkeznek. És ne higgyük, hogy a társadalmon csak a társadalomban lehet segíteni, sőt… Mindenkinek megvan a küldetése, van, aki néhány ember életét változtatja meg. Pl. Swami Rama mesterének mestere (paramguru), aki néhány lámát tanított mikor Swami Rama meglátogatta. Van, aki tömegeknek segít, de ez lehet, hogy nem olyan hatékony, jóllehet akár több millió emberre hat folyamatosan. Mikor pedig elmegy a mester, sokszor egy részvénytársaságot megszégyenítő vagyon gyűlik össze mögötte. Aztán, akik nem értették meg, hogy nem az anyagi dolgokon van a hangsúly, azok elkezdenek veszekedni, hogy kié legyen az a sok pénz.

Hihetetlen dolgokat hajtanak végre a hiteles swamik, szannyászinok (világról lemondott szerzetesek), jógik

Swami Rama hihetetlen dolgokról számol be ebben a könyvében, amit a forrásnál megjelöltem. A Himalájában találkozott olyan bölcsekkel, jógikkal, akik több ezer méter magasságban élnek és nem dicsekednek lelki vagy jógikus erejükkel: Levitálást, testváltást végrehajtó jógik, az emberi húst bármilyen más étellé átváltoztató swamik, halálos betegségeket gyógyító és a térben bárhol megjelenő szannyászinok, a testüket méltósággal, mély békében saját elhatározásra elhagyó jógik története mindez.