A lélek fejlődésének hét fokozata 7/1. csakra – napfonat, szakrális, korona, torok, szív, harmadik szem, gyökér csakra, színek, térkép

Napfonat csakra, szakrális csakra, korona csakra, torok csakra, szív csakra, gyökér csakra, csakra színek, csakra térkép, harmadik szem csakra

Forrás: Dr. Caroline Myss, A lélek anatómiája

Az indiai kultúrában találkozhatunk energiaközpontokkal, melyek nem a testünkben, hanem energiarendszerünkben találhatóak meg. Hét energiaközponttal rendelkezünk a testünkön belül.

A törzsi erő

Első csakra

A törzsi erő, mely a gyökér (ágyék) csakrával azonos

Színe: izzó vörös

Tulajdonságok: túlélés, biztonság, bizalom-bizalmatlanság (ezzel a tulajdonsággal Eric Erickson szakaszelméletében is találkozhatunk, 0-2 éves csecsemőkorban).

Ha kevéssel rendelkezünk belőle az energia tekintetében: passzivitás, kishitűség, félelmek
Ha túl sokkal rendelkezünk belőle az energiákat illetően: agresszió, düh, ragaszkodás, önbizalomhiány
Ez biztosítja fizikai létünk alapjait, a csoporthoz vagy a földrajzi helyhez való kötődéseinket biztosítva.

Elhelyezkedés: A gerinc vége, a farokcsontnál
A fizikai testtel fennálló energiakapcsolata: Gerincoszlop, végbél, lábszárak, csontok, lábfejek és az immunrendszer.
Az ember érzelmi és fizikai egészségének az alapjait képviseli.

Szimbolikus kapcsolat: Az első csakra energiái a logika, a rend és a szervezettség iránti szükségletünkben nyilatkoznak meg amelyek időben és térben vezérelnek bennünket.

Félelmek: A fizikai túléléssel, a számkivetettségtől és a fizikai rend elvesztésétől való félelem.

Szakrális igazság: Benne a „minden egy” igazsága lakozik. A törzsi vagy csoportkapcsolatok folyamán megtapasztaljuk, hogy minden élethez eltéphetetlen kötelékek fűznek és minden egyes döntésünk, hiedelmünk befolyást gyakorol az élet egészére, azaz mindannyian egy spirituális közösség részei vagyunk. Alapvető ősi szükségletünk, hogy egy törzs, egy közösség részét alkossuk.

Energetikai felépítésünk szerint együttélésre és közös alkotómunkára lettünk megteremtve és szükségünk van egymásra. Ha egy törzs tagjaként indulunk el életünk ösvényén, annak erőit, gyengeségeit, hiedelmeit, babonáit és félelmeit magunkba szívva kapcsolódunk törzsünk tudatához és kollektív akaratához.

Spirituális erőnk növekszik, ha képesek vagyunk a törzsi tanításokban lévő ellentmondások mögé látni és az igazság mélyebb szintjeire ereszkedni. A dogmákra alapozódó vallások vannak ezen a szinten és a hozzájuk kötődés komoly akadálya a spirituális fejlődésnek. Az élet természetéhez hozzátartozik a változás, külső és belső átalakulások szegélyezik utunkat. Változásunk során bizonyos hiedelmeket kinövünk, másokat megerősítünk, hasznunkra már nem szolgáló nézeteinket alulról felfelé vetjük ki magunkból, kezdve a legkorábbival, a legalapvetőbbel, ami különben visszafogna a fejlődésben.

Fizikai testünk, elménk, lelkünk mind éhezik az új elgondolásokat amelyek által gyarapodhatnak. Az életünk válságai elárulják, hogy meg kell szabadulnunk a személyes fejlődésünket már nem támogató törzsi hiedelmektől.
A tudatossággal jár, hogy önmagunkért, egészségünkért, hivatásunkért, magatartásunkért és gondolatainkért felelősséget kell vállaljunk. Törzsünktől tanuljuk meg mi a hűség, a tisztelet és az igazságosság.. A hűség egy bennünk lakozó ösztön, íratlan törvény arra nézve, hogy a törzs tagjai, különösen vészhelyzetben támaszkodhatnak egymásra.

7/2 csakra