A mester nem ad semmit, csak rámutat valódi lényünkre- spirituális fejlődés

A mesternek nem hiszem, hogy az a dolga, hogy a semmiből valamit csináljon, vagy azzal foglalkozzon, hogy érdemes-e módszereket adnia vagy sem. Hanem segít rámutatni arra, ami mindannyiunkban benne van. Eloszlatja a sötétséget és megmutatja azt, hogy mi már azok vagyunk, akikké válni szeretnénk – spirituális fejlődés, spirituális valóság, spirituális dolgok, spirituális felemelkedés.

Erről a témáról már írtam:

A guruelv, a guruenergia mindenhol ott van és mindenki számára elérhető. Krishna, krisnások, a jóga, a buddhizmus tanai, zen és keresztény stb. világok egyesítése

Találj egy gurut, spirituális mestert magadnak és felgyorsul az önmegvalósítás fejlesztése – önismeret,  boldogság, megszabadulás, szabadság, spirituális felemelkedés

Hogyan kezeljük a spirituális mesterünket, hogy a legnagyobb eredményt érhessük el vele – spirituális felemelkedés

Hogyan találunk spirituális mestert magunknak és mit kezdjünk a saját vagy mások spirituális élményeivel? –  spirituális fejlődés, spirituális valóság, spirituális dolgok, spirituális felemelkedés

Spirituális fejlődés és a spirituális valóság
Mi akadályoz akkor ebben meg, hogy ezt észrevegyük? Miért nem kezdjük az alapokkal? Ha kihagyunk egy lépcsőfokot, úgyis mindig vissza fogunk ide esni. Tanuljuk meg érezni a saját stabilitásunkat, erőnket. Mindig. Mint mikor a köldökünknél lévő csakránkra koncentrálunk és ebből az erőközpontból dolgozunk. Ez az alap, ebből nő ki minden. Ez ad egyensúlyt, itt sűrűsítjük be az energiát, mint a harcművészetben (tantien, hara stb.).

Utána felállunk és erre a központra fókuszálva járunk. Érezzük a saját erőnket, „ízünket”. És aztán találkozunk másokkal, de mi még mindig ebben az erőtérben maradunk és nem hagyjuk, hogy ezt bárki vagy bármi bepiszkítsa. Ezt a gyakorlatot saját felelősségünkre tudjuk gyakorolni. És az nagyon jó, ha van egy mentorunk az elején, aki motivál és kijavítja a hibákat, mint a jógában, hogy nehogy rosszul, sérülést okozva gyakoroljunk.

Meg kell szabadulnunk attól a hamis elképzeléstől, hogy nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. A gépezetet kell megkérdőjelezni (amelyik mást sugall), amelyik a filmet állítja elő, ami a fantázia világa és nem a filmben kell megkeresni a valóságot, ami eleve illúzió.

Hagyjuk a sok elméletet, csak maradjunk a saját terünkben. Ez el fog mélyülni és ebből fog minden kinőni. Így felcsatlakozunk egy magasabb tudatállapotra, ami tovább mélyíti bennünk a határtalan békességet. Ezt kell megtartanunk.
Rengeteg utalást találunk ebben kultúránkban pl. a Csipkerózsika, vagy Tékozló fiú esetében, akik kiszabadultak az ego fogságából és magasabb tudatállapotra váltottak. Vagy Síta, Sri Rama herceg felesége, akit egy gonosz király rabságba ejtett és végül kiszabadult (lásd Rámajána). De itt van példának a Mahábhárata, amikor Ardzsunának kell saját családja ellen harcolnia, aki felsőbb énjére Krishnára bízta magát.

A spirituális dolgok és a spirituális felemelkedésről

Érezzük, hogy valamit fel kellene szabadítanunk magunkban és vissza akarunk térni oda, ahol teljesek vagyunk. Ezért ki kell fejlesztenünk önmagunkban a kíváncsiságot. Az oktatási intézetekben általában a világról és nem önmagunkról tanulhatunk (tisztelet a kivételnek), pedig ez is nagyon fontos. A filozófia is sokszor túl száraz, és úgy érezzük csak ötletek sorozata csupán…

És sokszor a legegyszerűbb dolgok segítenek minket. Mikor pl. azzal vagyunk teljesen, amit csinálunk, akkor azt teljesen elfogadjuk, a jelen pillanattal együtt. Ennek ellenkezője a stresszhelyzet. És közben gyűlnek az információk. A hernyó sok infót összegyűjt, majd besokall tőle. És egyedül marad. Degeszre ette magát és pihenni akar. Ez a hernyó vagy természet döntése? És ezután bebábozódik. Ez a metamorfózis. A valódi átalakulás. És ekkor a fegyelem tartja meg a tudatosságunkat. És, ha ezáltal rend lesz, felüti a fejét a harmónia is és a szeretet is. A fegyelem által.

Kitisztul a kép és önmagunk megváltoztatásával kinyílnak az ajtók. Elmélyül minden. Az életmódunk megvizsgálásával, a társaságunk megválasztásával… Már nemcsak arra figyelünk, hogy mi mit kapunk, hanem ellenkezőleg. Hallottam egy milliárdosról, akinek több városban volt szeretője. És olyan asszonyt keresett, akivel mélyen lehet beszélgetni, aki hű társa lenne. De vajon az, aki ilyen asszony, azt csupán a milliárdok érdekelnék? Nem hiszem. Aki már ennél többet is lát ebben a világban, azt miért érdekelné egy olyan ember, aki csupán sok pénzzel rendelkezik? És, ha holnap elveszti az összes pénzét?
Visszatérve, fontos, hogy ne csak a mester utasításait figyeljük, hanem az életmódját is. Mert mikor valakivel találkozunk az is a tudatosságunk terében történik. Ugyan az érzékszerveinkkel tapasztaljuk meg, de ennél sokkal többről van szó valójában. És így egyszer csak egyre közelebb érzed magadhoz Istent, a mestert és már nemcsak a fizikai testen keresztül kommunikáltok, hanem mind a ketten felcsatlakoztok egy magasabb intelligenciára. Amit bármikor fel tudsz idézni, bárhol. És azzal, hogy erre fókuszálsz, ez elmélyül és örömmel tartózkodsz ebben a térben. Sőt, ebből fog minden kinőni. Már nem lesz minden élet halál harc. Amíg ezt nem érzed meditálj, imádkozz, hogy ráakadj erre. Lesz egy békés keret minden mögött. Így mindig sikeres leszel és sosem tudsz veszteni. Nem leszel egyedül. Mert nem az a vesztes, aki nem nyert a háborúban, hanem aki nem a tudatosságából harcolt. És feladta. Nem állt fel többé.

A gondolatok, érzelmek a belső világunkhoz tartoznak, de az érzékszerveink miatt kifelé koncentrálunk. Figyeld meg mi születik meg benned miközben a másikat vizslatod. Gandhi azt mondta kezdjük azzal, amely változást a világban látni szeretnénk, hiszen mi is a világ részei vagyunk. És önmagunkra biztosan tudunk hatni, hosszú távon is. Ha nem használjuk valódi erőnket, az intelligenciánkat, tudatosságunkat, akkor mi különböztet meg minket az állatoktól? Sőt, ők tudnak repülni, víz alatt élni, mi nem…