Mexikói indiánkultúra: nagualok (varázslók) – csendes tudás, anyaföld, gyűjtőpont, Carlos Castaneda don Juan tanításai
Forrás: Carlos Castaneda, A csend ereje
A nagualok fókuszában is az örök tudás állt
Ismét hiteles, megtapasztalható tudásról van szó. Újabb lehetőség az emelkedésre. Vagyis az ősi mexikói indiánok, a nagualok (varázslók) is az elmén túli birodalmat fürkészték… A gyűjtőpont elmozdításával változtattak tudatállapotot. Ezekről a lenti linken kifejtettem, amit fontosnak tartottam. Most menjünk tovább: nézzük meg miként tekintettek az anyaföldre, azaz hogyan vall erről Carlos Castaneda antropológus don Juan tanításai kapcsán.
A mexikói indiánok ősi bölcsessége: Az álmodással történő munka, mely új valóságokba visz el minket – Carlos Castaneda, Az álmodás művészete, Carlos Castaneda könyvei, don Juan tanításai, álom az álomban
Anyaföld és a gyűjtőpont helyzetei és a csendes tudás
Néhány szemelvényt szeretnék közre adni, amit most nem fűzök össze, legyen ez amolyan sűrű értelemben vett információ. A Föld, a mexikói ősi indiánok kultúrája szerint érző lény és hatni tud ránk. De Földanyaként más kultúrközeg is utal Földünk ebbéli természetére. Az indiánok szerint a Föld képes elmozdítani a gyűjtőpontot, azaz más tudatállapotba kerülhetünk megfelelő gyakorlással.
Az akarat a fényszálakat felragyogtatja vallják a nagualok (tehát energetikai szinten ezek látható folyamatok) az ő számukra. Ebben a terminológiában az édenkertből való kiűzetés a szántszándék tudatos elvesztésének allegóriája, mert mindennel kapcsolatban vagyunk, de elfelejtettük mindezt. Ez megfelel a morfogenetikus mezőnek (láthatatlan szálakkal össze vagyunk kötve) más megközelítésben. A varázslás tanulása pedig (így hívják a tudás megszerzésére való törekvést a mexikói indiánok) a paradicsomba való visszatérést jelenti.
A csendes tudás a szántszándékkal való közvetlen kapcsolatot jelenti. Az elme teljes uralmát kell megtanulnunk. Düh esetén pl. a halálra gondolva kizökkenthetjük magunkat. Swami Rama is használta ezt a technikát.
Az ÉN-ről Carlos Castaneda don Juan tanításai alapján – mexikói indián kultúra
Az életet küzdőtérnek, a halált aktív erőnek, kihívásnak hívják a nagualok.
Az elcsendesedés pedig nem más, mint a szántszándékkal a gyűjtőpont elmozdítása. Az összegzés technikája segítségével pedig a múlt eseményeikor megélt állapotkor átélt helyzetbe toljuk a gyűjtőpontot. Azaz újra éljük ezeket. A szántszándékot a szemünkkel hívjuk meg az ősi indiánok szerint. Vissza kell keresni, mikor a szemünk ragyogott és tiszta volt, mert ez kapcsolatban áll a szántszándékkal és a jó értelemben vett könyörtelenséggel (elhatárolódástól), amiről már írtam a fenti linkeken. A varázsló (nagual) a szeme segítségével is el tudja mozdítani a másik ember gyűjtőpontját, mint a spirituális mesterek.
Az emberek azonban kifejlesztették az egyéniség fogalmát, az ÉN fogalmát. Ez az akadály. Mert ez meghatározza az ember cselekedetét és hatókörét. A csendes tudást az értelemre cseréltük el. A gyűjtőpont elmozdításával az ÉN túlzott törődésétől is elfordulunk, hiszen az öntükröződés is mozog ezáltal. A csendes tudás az elcsendesedést jelenti. Az önteltség valójában az önsajnálat egyik formája és ilyenkor azon a helyen erősödik meg a gyűjtőpont helyzete. Az itteni indiánok, nagualok a szellemet követik, a forrást. Mindig feddhetetlenek, azaz tudatosak. És az öntükrözés tükrének szétzúzása alatt, pedig a személyiség, az énkép megsemmisítését értik. Ez szabadítja fel a valóságot számunkra. A nagualok szerint nincs szükség segítőre, a szellem teszi magától a dolgát és valójában ő mozdítja el a gyűjtőpontot.