Ha nem segítünk másoknak mi értelme az életünknek? Világvége vagy világbéke?

Megláttuk a lényeget?

A szellemi gyakorló először meglátja (nem létrehozza személyiségfejlesztéssel az újabb ego réteget) valódi önmagát. Lefejtve a felesleges rétegeket, elolvasztva a személyiséget…

Miután meglátta, hogy a néven és formán túl van egy állandó tudat, ami nem jön és nem megy sehová és nem öregszik, ezzel át kell itatódni, ebben a tiszta tudat állapotban maradva…

A formák ugyanúgy maradnak, de már azon túlról látunk mindent. Változott a perspektíva… nem ragaszt le a sok megoldatlan érzelmi és gondolati blokk a földszinten nézve a valóságot vagy a szuterénből…

És most mi lesz?

Már mindennel egység köttetik. Pontosabban mindig ez volt, csak nem láttuk. Már az elme nem osztja részekre, hanem egy valóságot, igazságot érzékelünk. De, akkor hogyan lehetséges, hogy ezt nem osztjuk meg másokkal is? Ha minden egy…

Mi a legfontosabb az életünkben? Az érzékszervi örömök vagy tárgyak, pénz gyűjtögetése, amit a játék végén itt hagyunk? Vagy a tudat rejtelmeinek feltérképezése? A valódi önmagunk megismerése?

Az érzelmek, gondolatok megismerése és tudatosítása? Még mindig a tükörképet akarjuk megváltoztatni, vagy a belsőt. pl. meditációval felismerve az ismétlődő késztetéseket?

Rálátva felülről kilépve a szenvedés köréből. Ezt soha senki helyettünk nem tudja megcsinálni. Ez nem egy polcról levehető újabb termék. De segíthet a többi gyakorló, úton járó…

Robotok maradunk vagy felelősséggel a szabadságot választjuk? Több ezer éve futnak a háborúk a békéért. Háborúzunk a természettel is, küzdünk a baktériumok és terrorizmus ellen. Mindig csak a háború… Mi lesz a megértéssel, intelligenciával?

És csodálkozunk, hogy miért fordul látszólag „ellenünk” a természet, melynek a részei és nem urai vagyunk. Szennyezzük a környezetet és közben csodálkozunk, hogy egyre rosszabb a helyzet. Kiírtjuk a baktérium flórát és csodálkozunk, hogy visszavágnak és egyre erősebb mutációk jönnek létre.

Működik, amit csinálunk? Nem igazán. Tényleg szét kell esnie a Földnek alattunk mielőtt tudatállapotot váltanánk? A földet, levegőt, vizeket megmérgeztük a növényeket, állatokat lassan kiírtjuk… Ha nem változtatunk (tudatváltás), egymást fogjuk megölni, mert „nem férünk el” a földön?

Kezdjük el a munkát, most!

Mi a legfontosabb? Hogy fenntartsuk a testünket, ami végül úgyis szétesik, elemeire bomlik? A kocsink (eszköz) a fontos nem a sofőr és a többi utas, akiket szállítunk vele? Milyen az értékrendünk? Pontosan az mutatja meg, hogy mire szánunk időt nap, mint nap.

A pénz és az emberség hiányát engedjük tovább nőni? Egész nap csak dolgozunk a pénzért? Mi lesz valódi önmagunkkal, annak megismerésére mennyi energiát teszünk bele a gyakorlásba pl. meditáció és egyéb lelki gyakorlatok?

Amivel foglalkozunk tehát az a legfontosabb számunkra. Lehet, hogy egy duális világban nem lehet teljes világbéke, de nem külső háború és forradalom kell, hanem ÖNISMERET a világvége előtt….

Mi más lehet a legfontosabb mint a lelki és fizikai fájdalom megszüntetése? Az, hogy még gyorsabb legyen a számítógépünk, telefonunk és kocsink? Még finomabb és egészségtelenebb legyen az ételünk és még jobban elhízzunk?