A boldogság nyomában: félelem nélkül, a türelem fejlesztése, az ítélkezés elhagyása, karma és a test

Forrás: Szvámí Ráma: A spirituális élet lényege, Útmutató társ a keresőknek

Félelem nélkül

Meg kell vizsgálnunk a félelmeket, dolgoznunk kell vele, mert könnyen megerősödnek. Sok félelem az önfenntartás ösztönéből ered, mikor az az egyensúlyt meghaladva rögeszménkké válik. Mikor Isten jelenlétét érezzük a félelemnek nincs helye. Egyszer létezik, egyszer nem. Akkor mennyire valóságos valójában (ha nem folyamatosan van jelen)? – a boldogság nyomában, félelem nélkül, türelem fejlesztése, ítélkezés, karma, test.

Tehát, csak a tudatállapotunk számlájára írható a félelemmel való találkozásunk felbukkanása. Szükség van a hitre (sraddha) ilyen esetben is, mely egy folyamat része. Így többé nincs szükség visszaigazolásra. Az erő velünk marad. Az Istenbe vetett hit Istenhez vezet.

A szent iratok szerint a szankalpa (elszántság) a sakti (erő) segítségével óriási változást szül, mely az elszántság erejével hat, melynek köszönhetően semmi sem lehetetlen. Szükség van továbbá hitre és türelemre is. Az elszántság kiérleli az akaraterőt. ,,Megcsinálom. Meg tudom csinálni. Meg kell csinálnom.” Ez a mantra erősíti és kifejleszti a szankalpa saktit. Csak tegyük meg, amit elhatároztunk (bármi áron) és egyre erősebbek leszünk, elménk egyre stabilabb lesz. Nem olyan nehéz, mint gondoljuk, mert a gondolat csak egy elképzelés, nem maga a valóság.

A türelem fejlesztése

Szükség van a türelemre, mert mikor tudattalanunkkal találkozunk a meditációnk során akkor ez fog nekünk segítségünkre lenni. Az elme néha angyal, néha ördög. Türelemmel várjuk még találkozunk a megnevezhetetlennel. Ezzel kapcsolatosan itt van egy spirituális film, melyben van egy gyakorlat is, ami a segítségünkre lehet: Hogyan lehetünk benne az üdvösségben, boldogságban folyamatosan? Mi okozza a betegségeket? Mi történik mikor meghalunk? Hogyan juthatunk bármikor energiához? Ez a videó választ ad minderre, mely konkrét meditációs gyakorlatokat is tartalmaz – spirituális videók, szellemi valóság, a spiritualitás tudománya, önmegvalósítás

Az ítélkezés elhagyása

Nem vagyunk a saját magunk tulajdona, így felesleges elítélni magunkat. A testünk a szent iratok szerint öt elemből épül fel, amit nem tudunk létrehozni, tehát nem a miénk. Nem mi alkottuk meg, vallja Swami Rama. Az életerő (prána) sem a mi tulajdonunk, de még a lelkünk és elménk sem. Tehát nem tudjuk mi jó és mi nem az, mert nem mi uraljuk mindezeket. Az egyik egónkat hizlalja, a másik kreativitásunkat mossa alá. A szent iratok szerint az isteni gondviselés teremtett minket, tehát meg kell tanulnunk tisztelni az ő alkotását. Le kell számolnunk a kisebbségi érzéseinkkel: amit eszünk, teszünk és gondolunk az mind hat a testünkre, légzésünkre és elménkre.

Mikor másokat gyűlölünk a másikkal semmi sem történik, ellentétben velünk. Az Ísópanisad arra tanít minket, hogy ne öljük meg a lelkiismeretünket. Meg kell tanulnunk szeretni magunkat és másokat is. Ha magunkat megsebezzük, ki fog minket meggyógyítani? Swami Rama az életet egy sokemeletes kastélyhoz hasonlítja. Sok finomabb szint is van benne és mindegyikkel tisztában kell lennünk. A lélegzet finomabb rész, de az elme még ennél is finomabb. Nincs szükségünk arra sem, hogy magunkat ítéljük el (bűntudat). De, ha a hibáinkon rágódunk csak mélyebb bűntudatot hozunk létre, igaz? Ha nem mások, hanem az élet törvényét követjük, akkor nem érezzük magunkat bűnösnek. Az élet egy tiszta folyóvá válik, ha nem szennyezzük be ítélkezéssel. Rendeljük alá elménket az isteni tudatosságnak és máris felsejlik mindez.

A boldogság nyomában

A világ dolgai csak eszközök és nem arra valók, hogy birtokoljuk őket… Ha minden élethelyzetben emlékezünk a boldogságra (nijama egyik törvénye az öt közül a Rádzsa-jógában), akkor nem számít milyenek a folyton változó életkörülményeink. A boldogság nem az, amit akarunk, hanem azt akarni, amivel már rendelkezünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megtanuljuk, hogy bármilyen helyzet is áll elő, mi békések és boldogok maradunk.

Nincs szükség ehhez tárgyakra, hogy aztán függjünk tőlük. Nekünk kell megteremtenünk ezt az állapotot. Az összhangban működő elme és szív elhozza ezt az elégedettséget nekünk. Ha nem aggódunk az eredmény kapcsán és a legjobb tudásunk szerint teszünk meg mindent, kialakul az elégedettség is idővel. A boldogság belül van, a forrása szeretet. Indulj el befelé most a meditáció segítségével. Ha csak magunkért dolgozunk önzővé válunk. Ha csak birtokolni akarunk (belélegezni) nem csoda, ha gazdasági válság alakul ki, pedig mohóságában még senki nem lett boldog. Egyetlen hatalmas létezőnek, univerzumnak vagyunk a tagjai mindannyian (Pradzsápati), így mások nyomorúsága ránk is hat. Az önzetlenség segít a megszabadulásban. Mint mikor egy párkapcsolatban egy csapatot képezünk és nem egymást bántjuk. Ez mind a kettőnknek jó.

Amíg létezik a kettőség, addig a szenvedés is létezni fog. Ha csak egy van, mitől félnénk? Az elme létrehozza az időt, a teret és az okozatiságot. Ha a másikat önmagamtól különbözőnek tekintem, elkezdek félni tőle.

A karma

A szent iratok háromféle karmáról tesznek említést, lásd: Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia
Vannak kötelességeink, de nem szabadna, hogy ez stresszt okozzon bennünk. Ha érinthetetlenekké válunk miközben a kötelességeinket tesszük, akkor kikerülhetünk ebből a körforgásból a bölcsek szerint, mert minden tettünk gyümölcsöt hoz létre (karmát). Minden tettünk. El kell határoznunk, hogy szeretettel tesszük a dolgunkat. Így nem fogunk elfáradni mindeközben. Ha olyat csinálunk ugyanis, amit nem szeretünk, akkor megjelenik a stressz. Amikor pedig emberi erőfeszítéseink legvégére érünk, automatikusan megjelenik a kegyelem. Bölcs az, aki dolgozni tud azért, amit szeret és szeretni tud azért, amiért dolgozik.

Nem-kötődés

A nem-kötődés segít abban, hogy ne váljunk függővé, hogy ne vonódjunk bele túlságosan az életbe. Itt nem közömbösségről és szeretetlenségről van szó. A szeretet egyenlő a nem-kötődéssel. Ez az, ami megszabadít minket. A titok megtanulni a nem-kötődést és mindent így használni ebben a világban, mely értünk van. Így elérjük a vágyaktól, szeszélyektől, ambícióktól és aggódástól való szabadságot.

A test

A test a jógában az elme kivetülése. Az egész test az elmében van, de ez fordítva nem igaz. Ez a pszichoszomatika lényege. A test nem ismerheti meg azt, ami az elmében van, de fordítva működik a dolog. Vigyáznunk kell testünkre, mert ez segít a kontemplációban, meditációban vagy imádkozásban. Mit kezdünk vele, ha betegek leszünk? Még így is sokszor türelmetlenek vagyunk, hogy fogunk akkor meditálni, ha testünk fájdalma megjelenik? Most meditáljunk, amíg van rá biztosan lehetőségünk. A betegség szétszórja az energiákat. A test, mint eszköz, törődést igényel. Mi vagyunk a testünk gondnokai, maga a lélek…
A gyakorlónak (szádhaka) úgy kell táplálkoznia, hogy ne szennyezze testét és ne nyugtalanítsa idegrendszerét.

A tisztítókúrák kapcsán, mely nagy mértékben hat a pszichénkre itt írtam a shank prakshalanaról, itt pedig a böjtölésről. De a vegetarianizmus előnyeit is taglaltam már.