Az akaraterő fejlesztése, növelése, negatív kritika kezelése és a szerzetesek akik lemondtak a világról

Forrás: Szvámí Ráma, Az örömteli élet művészete – Kelet üzenete, A boldogság az élet beteljesült állapota, rajtunk múlik akarjuk-e…

Apró lépésekkel indítsunk az akaraterő fejlesztésében – célkitűzés

Apró, ám folyamatos lépésekre van szükség, ha valóban változni akarunk. Tűzzünk ki minden napra egy célt és cselekedjük meg. Pl. nem hazudunk többé. De másnap ne hazudjunk duplán, hogy bepótoljuk azt, mert mindennek eredménye van (lásd ok és okozat összefüggése). Ha példának okáért gödröt ásunk, akkor nemcsak annak fenekén találjuk magunkat, hanem ott lesz mellettünk egy nagy kupac föld is, amit kilapátoltunk.

Más célokat is választhatunk: ,,Ma senkivel nem leszek barátságtalan.” például. Jönni fognak a kihívások, de a cél segíteni fog nekünk megtartani a fókuszt – akaraterő fejlesztése, akaraterő növelése, szerzetesek, negatív kritika.

Akaraterő fejlesztése, akaraterő növelése egy konkrét módszerrel

Fontos, hogy ne áruljuk el másoknak a célokat, amiket leírunk a naptárunkba, csak csináljuk meg. És gyakoroljunk. Ha nem sikerül ne adjuk fel mindjárt az egészet, mert akkor biztos, hogy nem lesz eredmény. Utólag pedig visszanézhetjük a naptárt és végig gondolhatjuk min lenne érdemes továbbfejleszteni. Így épül fel az akaraterő. Minél többször teszünk meg valamit, annál erősebben fog ránk hatni, attól függetlenül, hogy az pozitív vagy negatív cselekedet. A tanulás tehát ismétlést jelent.

Nem véletlen, hogy a pszichológiában a fejlődéslélektan kapcsán utánzással tanul a gyermek… És a mi esetünkben is egyre könnyebb lesz megtennünk azt, amit előzőleg már megcselekedtünk. Csak el kezdenünk csinálni. Az eleje nehéz lesz, de, ha nem adjuk fel egyre könnyebb lesz új szokásokat kialakítanunk és a régieket elhagynunk akaraterőnk segítségével. Ha ennek nem tudunk nekikezdeni, akkor lehet, hogy még további szenvedésre van szükségünk.

De egyszer csak elhatározzuk, hogy változtatni fogunk mindezen és nekikezdünk a munkához. De fontos, hogy először apróságokat válasszunk, hogy megjöjjön az önbizalom, mely segítségével szárnyra kapunk és ne adjuk fel idő előtt a dolgot. Idővel szinte bármire képesek leszünk akaraterőnk segítségével. Itt nem egynapos „harcról” van szó. Azonban a szokásainkból ered az elképzelés miszerint jók vagy rosszak vagyunk. Dolgozzunk hát rajtuk. Ezeket senki nem tudja helyettünk megtenni. Ha mindent beleadva, keményen dolgozunk önmagunkon, akkor ezáltal szert teszünk egyfajta kegyelemre a szent iratok szerint. És csak, ha ezt megtesszük, akkor jelenik meg a további három kegyelem ereje (lásd szádhana kripára):

– a guru kegyelme

– a szent iratok kegyelme

– és Isten kegyelme

Más szavakkal: ,,Segíts magadon és Isten is megsegít.” Mert valójában minden egy…forrásból ered.

Hogyan kezeljem azt, ha szidalmaznak? – a negatív kritika kezelése

Egyszer Swami Rama egy utálatos levelet kapott. Mestere azt javasolta, hogy olvassa el hatszor azt és így el fog szállni a dühe. Így is tett. Hatodik napon már kedvesen tudott rá válaszolni.

A szerzetesek lemondása a világi életről nem biztos, hogy segít a leki fejlődésben

Swami Rama szerint a világtól való elvonulás nem megoldás. Véleménye szerint a világban kell léteznünk, de felette állnunk… Először a családunkon, majd a szomszédunkon, aztán a városban tevékenykedni, fejlődni lelkileg a megértés segítségével és így tovább. Szép lassan haladva. Véleménye szerint nem a lemondás, hanem a cselekvés segít. És a Dalai Láma is sokszor hangoztatja, hogy néha kevés a meditáció és az ima. Cselekvésre van szükségünk. Nyilván butaság lenne részünkről azért lemondani valamiről, mert nem tudjuk kezelni azt. Ez ugyanis menekülés volna. És az ember az elől menekül, ami fogva tartja. Így elfojtjuk a valódi problémát és folyton emlékezni fogunk arra, hogy mit adtunk fel (hiszen a tudattalanba elnyomtuk ezt az impressziót, megerősítve azt). Nem a környezetünket, hanem a személyiségünket kell megváltoztatnunk.

Az igazi lemondás az, amikor a feleségünk megengedi, hogy elmenjünk és ne térjünk vissza többet. A többi Swami Rama szerint csupán menekülés. Ha nincs miről lemondani az pedig nem lemondás. És a tudat meg fog minket tréfálni az elfojtás miatt és zavaros marad. Azzal, hogy valaki elhagyja az otthonát nem válik automatikusan bölccsé. A kötelességeink elhanyagolása nem tesz megszabadulttá minket. A világtól való elmenekülés sem segít. Dolgozzunk önmagunkon, ez a legfontosabb. Ne zavarjuk azzal össze magunkat, hogy hazudunk önmagunknak.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az összes szerzetes elnyom önmagában dolgokat! Sőt, véleményem szerint a bölcs lemondás nagyon nehéz. Mindenki azt hiszi könnyű nem megélni dolgokat és folyton a lelki élettel foglalkozni órákat gyakorolni nap, mint nap. Sokszor még az is nehéz nekünk, hogy fogadalmat tegyünk, hogy mostantól napi 2,5 órát meditálni fogunk. Hozzávetőlegesen a napunk 10 %-át. Jártam egyszer egy ashramban, ahol ez volt az alapkövetelmény, ha a szándékok komolyak voltak részünkről… Emellett egy csendes környezetben, közel a természethez könnyebb lehet gyakorolni…

Visszatérve a lelki fejlődésre, a jóindulat Swami Rama szerint a következő elemekből áll össze:

– türelem

– kedvesség

– megbocsátás

– szeretet