Ítélkezés ellen és a megszabadulás, megvilágosodás, boldogság útja – önismeret, önmegvalósítás fejlesztés

Forrás: Sri Vasudeva, Lélekben Szabad vagy

Az ítélkezés felszámolása (önismeret és önmegvalósítás fejlesztése)

Az ítélkezés nem más, mint az elme diszfunkcionális működése. Ha ugyanis nem tartjuk uralmunk alatt komputerünket, akkor magától lendül működésbe. Mint egy alkalmazott, aki átveszi a főnök szerepét, amiért ő nincs ott, de a menedzsmentről, vállalatirányításról dunsztja sincsen. Előbb utóbb káosz fog eluralkodni. Erre van egy ősi hindu módszer, mely ha kitartóak vagyunk könnyen felszámolja az ítélkezést és minden egyes perc, melyet e technika elvégzésének szentelünk, közelebb visz a boldogsághoz, megszabaduláshoz, megvilágosodáshoz minket – ítélkezés, boldogság, megszabadulás, megvilágosodás, önismeret, önmegvalósítás fejlesztése.

Nincs más dolgunk, mint megfigyelni önmagunkat, mintha egy filmet néznénk. Figyelhetjük testünket, gondolatainkat, érzelmeinket, a környezettel való viszonyunkat, hangulatunkat. De ne gondolkodjunk róla, csak legyünk tudatában.

Ez mindent megváltoztat. Erről a gyakorlati megoldásról, már írtam, mely minden negatív érzelmet és gondolatot likvidál,lásd, A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság egyik hatásos ellenszere, amit azonnal kipróbálhat a kedves olvasó

3 lehetséges segítség a megszabadulás, megvilágosodás és boldogság útján

Az első az erős el-vágyódás. Ha olyan erős a vágy bennünk a megszabadulás, megvilágosodás iránt, mint ahogyan Szókratész megmutatta, akkor a mesterek, guruk szerint viszonylag hamar el fogjuk azt érni. Olyan komoly elhatározás kell hozzá, mintha az életünk múlna rajta. Nemcsak akkor kell Istenre gondolni, mikor baj van.

Szókratész, a nagy bölcs, megszabadult ember a keresőt a víz alá nyomta, aki majdnem megfulladt. Ha majd ilyen erős lesz benned a vágy az igazság iránt, mint ahogyan a levegőre vágytál, akkor meg fogod találni azt – mondta.

A második fontos dolog az éber ítélőképesség Sri Vasudeva szerint. Fontos, hogy ne csúszunk el a világ dolgaival történő azonosulásainkban. Sri Ramakrishnától származik egy történet, egy szerzetesről, akinek a mestere azt mondja, hogy egy kunyhóban élve meditáljon. Meg is tette ezt, de az egerek folyton elrágták a két ágyékkötője közül az egyiket és ez zavarta őt a meditációban.

A faluban azt javasolták neki, hogy tartson macskát az majd megeszi az egereket. Így is lett, ám a macska éhes lett egy idő után és nyávogott, ami ismételten zavarta a szerzetest a meditációban. Javasolták a faluban segítőkészen, hogy tartson tehenet, az majd ad tejet a macskának és a szerzetesnek is. Így is lett. Ám egy idő után a tehén is éhes lett és borja született. Arról gondoskodni kellett. A szerzetesnek ekkor azt javallották, hogy termesszen zöldséget, hiszen ő vegetáriánus volt. Idővel egyre több feladata akadt, ekkor azt mondták neki keressen feleséget magának, aki segít a munkában. Így is tett, végül gyerekek születtek és egy nagy gazdaság bontakozott ki, ami bőséggel látta el őket.

Azonban a szerzetes egész nap ezen dolgozott, megfeledkezve a meditációról. A kunyhó helyére szép nagy ház épült. Mikor a mester arra járt, csak véletlenül találkozott a szerzetessel, mert már fel sem lehetett ismerni őt. A szerzetes elsírta magát, felismerve a mestert, megfeledkezve a céljáról. Rengeteg írás utal erre a problémára, gondoljunk például Hermann Hesse, Sziddhárta című gyönyörű és tanulságos művére.

Tehát Sri Vasudeva felhívja a figyelmünket arra, hogy tartsuk meg az éber ítélőképességünket és ne feledkezzünk meg arról, hogy átutazók vagyunk, így a földön nincs szükségünk túl sok csomagra, úgysem vihetjük azt magunkkal. Magasztosabb cél vár ránk, a megvilágosodás. Minden ezen az úton tett lépés (önismereti fejlesztés) velünk marad a megszabadulás maradandó.

A harmadik fontos dolog a függetlenségre való törekvés. A világban minden változik és az élet vonzása átveheti az uralmat, ahogy a szerzetes esetében is ez bekövetkezett. Az öröm és fájdalom folyamatosan felváltja egymást, a szerepek is cserélődnek, ahogyan változnak a dolgok: gyerekből szülő lesz és gyereket nevel majd stb. Csak a lélek örök. És tudjuk, hogy a világ dolgait magunk után hagyjuk, mégis csak ezzel vagyunk elfoglalva. És ez nem azt jelenti, hogy a világnak hátat kell fordítanunk. Élvezzük a javainkat, de ne függjünk tőle. Ha holnap eltűnik (mert egy napon el fog tűnni) akkor is boldognak kell maradnunk. Mikor nyaralunk, akkor sem birtoklunk semmit, mégis élvezzük a vakációt. Egy csecsemőnek semmije sincsen, mégis óriási eksztázist él meg. Tehát nem az anyagi javakat kell feladni, hanem az azzal kapcsolatos vágyakat.