Megvilágosodás intenzív vagy a szisztematikus munka a megszabadulás záloga – moksha, samadhi, satori? III.
Forrás: Ganga, Ki vagy valójában? – Kérdések és válaszok a megfogalmazhatatlanról és Scott Shaw, Nirvána dióhéjban – 157 zen-meditáció
Megvilágosodás intenzív, azonnali megszabadulás klisék III.
Második rész: megvilágosodás intenzív
Szenvedés = még mindig hiszel valamiben.
Csak az elmében van utazás. De nagyon kell akarnod, hogy meghalld, hogy nem kell semmit megkeresned.
Ha félsz az Ént kell megkérdőjelezned, nem a félelmet. Így összedől az alap és a félelem is, ami rajta van.
Kérdőjelezd meg a félelmet, ne azonosulj vele.
Hogy a békévé válj, el kell veszítened a belső békédet.
,,Én már nem törődök vele…” ,,Csodás élményben van részem mindig…” Igen, de még mindig van Én, akivel mindez megtörténik.
,,Én azt hiszem nem fogom elérni.” Túl sok az azonosulás: Én + félelem. Csak egyet tarts meg: az Ént és szedd szét…
Működik a megvilágosodás intenzív, az azonnali megszabadulás?
Persze egy magasabb tudatállapotban úgy tűnik, hogy a múlt csak egy rossz álom volt és az nem is létezik, de ki tudja, talán arra is szükség volt ahhoz, hogy felébredjünk… És addig is mit tehetünk? A fizikai világban lassabban telik az idő, de a meditáció világában minden felgyorsul, így érdemes gyakorolnunk. Vajon élményt akar átadni a tanító, vagy magát a megszabadulást? Mennyit tud átadni tudásából és hány embernek sikerült ezt megtennie? Ez a legfontosabb kérdés.
Vonzó a munka nélküli eredmény, de tényleg működik, vagy csak jól hangzik? Megfigyelendő, hogy olyan emberek is hirdetik az azonnali megvilágosodás útját, akik előtte húsz évig küszködtek, mire elérték azt és tőlünk azt várják, hogy egy másodperc alatt kilépjünk az elme korlátjából.
Nem megy a gyakorlás, a meditáció
Az elején több munkába kerül a spirituális praxis megkezdése és fontos a szándék fenntartása. Aztán az önmagát tartja fenn. Szép lassan eltűnik a meditáló…
,,Meg tegyem vagy ne tegyem meg ezt, azt amazt?”
Ha megvan a célunk, akkor ami attól eltántorít, azt ne válasszuk. Hiába sodorta elénk az élet. Lehet, hogy csak egy kísértés. És lehet időszak, ami másról szól, mint ami az alap természetünkből fakad, attól az még nem feltétlen menekülés. Nekünk kell éreznünk, hogy most belefér-e az adott dolog vagy sem az életünkbe.
Mester mellett gyorsabb a fejlődés?
Nem biztos, hogy a mester lábnyomában kell élnünk, hogy megtörténjen az áttörés, jóllehet egyedül könnyű eltévedni. De, ha évekig is élünk mester mellett az ő energiája, az övé. Ha utána elmegy mi visszakerülünk a saját energiaszintünkre. Talán a legjobb, ha belekóstolunk egy magasabb tudatfeletti szintbe, aztán elvonulunk és megpróbáljuk elérni önállóan mindazt.