Miért ez a sok szenvedés? Isten, zen, kundalini, bibliai válaszok és a hipnózis miért nem meditáció – imádkozni, mantrázni, meditálni

Forrás: Svámí Ráma: Tudatos élet, A spirituális átalakulás kézikönyve

Ne fényezzük magunkat, ez nem a kundalini

Ezt fontosnak tartom leírni, mert a spirituális élményeknek köszönhetően könnyű elszállni. Lásd, Hogyan találunk spirituális mestert magunknak és mit kezdjünk a saját vagy mások spirituális élményeivel? – spirituális fejlődés, spirituális valóság, spirituális dolgok, spirituális felemelkedés– hipnózis, imádkozni, meditálni, zen, kundalini, Biblia.

De ezen kívül néhány testi tünet is elvihet minket. Mire gondolok? Mikor leülünk és lazítunk, az első napokban az izmok ellazításával némi rezgést tapasztalhatunk. De ez nem tévesztendő össze a kundalinivel és annak ébredésével. A kundaliniről már írtam:  Ébreszd fel a benned lévő gurut. Az önismereti, spirituális utazásunk belső energiánk fejlesztésével is megtörténhet, gyakorlatok a cikkben – kundalini felébresztése, kundalini meditáció, kundalini energia

.
Van értelme meditálni, imádkozni mantrázni?

Az elmének három dolog szab határt: idő, tér és okozatiság. Aki elmélyed ebben az folyamatosan tudatában van az igazságnak a gondolatoktól függetlenül. Swami Rama egy érdekes gondolatot oszt meg velünk mikor beszámol az elmegyógyintézetbe tett látogatásáról. Egy emberről van szó, aki azt mondja, hogy a dzsapázás (mantra mondogatása) értelmetlen. Ugyanis minek ismételgetni az Úr nevét folyamatosan? Így csak megutál minket, inkább tegyük azt, amit ő sugall, ehelyett. Annak több értelme van. A dzsapázás meditáció nélkül valóban nem annyira hatékony. És, hogy mi a különbség a pszichózis és megvilágosodott között, arról már írtam: A pszichopatológia, személyiségzavarok és a pszichikus élmények, médiumok közreműködése, avagy a parapszichológia megközelítések a keleti és nyugati pszichológia alapján – természetfeletti, pszichózis, neurózis

Ha Brahman, az igazság mindenhol ott van, akkor hogy, hogy kimaradunk belőle? Mi benne vagyunk és ő bennünk van. Az abszolút igazság a bölcsek szerint bennünk van és ez nincs kitéve az elmúlásnak. Jóllehet Istenre gondolva, mantrát mondogatva egy magasabb tudatsík felé utazunk. Csak meg kell tanulnunk befelé menni, meditálni. És ezt a módszert nem kell védjeggyel ellátnunk. Ez mindenki meditációja. Avagy a meditáció, ima mindenkié.

A zen és a jógatudomány és a Biblia egyesítése

A zen-t Indiában dhyan-nak nevezték (ha jól gondolom ez a Rádzsa-jógában a 7. szint), utána chan lett belőle Kínában, majd zen Japánban. Ott teljesedett ki. A zen egy csodálatos út a maga egyszerűségével és mélységével. Miután megvilágosodunk ugyanúgy járunk a kútra és vizet hozunk, mint előtte. De mi már nem vagyunk ott, csak Isten. Már mindegy, hogy meditálunk vagy fát vágunk, már csak egység van és nincs megtapasztaló sem…

A meditáció segítségével találkozhatunk Istennel. A Biblia azt mondja: ,,Légy csendben, és tudd: Isten vagyok.”
Ha a vallásosságot nem az egyháziasság (tisztelet a kivételnek), hanem a gyakorlat hatja át, akkor nagyon sokat segíthet a lelki utunkon a külső vallás. Ha az iszlámot nem a túlzott fanatizmus hatja át, akkor az is nagyon nagy szolgálatot tehet nekünk. A napi meditáció, majd ima és végül kontempláció nagyon hasznos. De naponta gyakorolnunk kell. Konfucius ezért mondta, hogy ha nem meditálunk rendszeresen, ha kihagyunk egy napot, akkor egyévnyi előrehaladást szalasztunk el. A meditációban gyorsabban megy az idő, mint az éber tudatosság állapotában. Ez hasonló ahhoz mikor néhány perc alatt akár több napnyi eseményt tudunk álmodni és vica-versa. A forrással így lépünk kapcsolatba. Ezért mondta Patanjali, hogy ,,Ó, tanítvány, tanulj meg mindennap ugyanabban az időben ülni.”

A hipnózis nem meditáció

Amíg a szokásainkat nem változtatjuk meg, addig az elménk a régi megszokás rabja marad. Tudjuk, hogy nem jó inni, mégis iszunk… Mi a megoldás? Új kerékvágás kialakítása. Az ismételt cselekvés csak az elején nehéz, idővel egyre könnyebben újulunk meg. De a meditáció nem tévesztendő össze a hipnózissal. Mikor magunkat hipnotizáljuk, az az önszuggesztió. De mások is tudnak minket hipnotizálni. Nem értjük a másikat, a kamasz gyerekünket, mert önmagunkat sem értjük meg. A meditáció segít ebben, ami pozitív rezgéseket hoz létre körülöttünk. Mikor emberek jönnek hozzám csodálkoznak, hogy miért érzik a mély békét mikor belépnek a konzultációs szobába. Sokakból ez spontán tisztulást, sírást vagy mosolygást vált ki. Ezt a légkört bárki létrehozhatja. A gyertya tisztítja a teret (a meggyújtott gyertyára gondoltam:)) és az ima, meditáció pozitív energiáit beszívják a falak is. Ezért van az, hogy a kórházban rosszul, de a természetben jól érezzük magunkat. Mert a rezgések hatnak egymásra és legfőképpen ránk. A világ dolgaitól elfáradunk. Milyen öröm az, ami kifáraszt? A meditáció örömmel és frissességgel tölt el minket. Megújulunk általa.

Egy zen meditáció

Ellazítjuk az összes testrészünket és kifújjuk az összes negatív gondolatot és a békét, boldogságot, örömöt lélegezzük be. Segítünk közben azzal, hogy behúzzuk a hasunkat lágyan, így az összes széndioxid kimegy belőlünk. Ez segíti a rekeszizom munkáját. Majd a légzésünket figyeljük meg. A gondolatokat és érzéseket. Egyikkel sem azonosulva.

Ne takarjuk el valódi arcunkat (legalább önmagunk elől ne…)

A meditáció a szusumnáról szól. A szusumná azt jelenti: szukha mana (örömteli elme). Így az elme befelé szeret majd menni és nem kifelé. Ez a mozgás nélküli utazás. Egy részünk mindig ismeretlen marad a saját magunk és mások számára. Nem mutatjuk ezt meg, mert az előnyös oldalunkat szeretjük megmutatni. De így létrejön a hasítás.
Egyedül nem szoktuk szégyellni magunkat pl. a fürdőszobában, amiért meztelenek vagyunk. A családtagok előtt felveszünk valami laza ruhát, esküvőkön pedig kiöltözünk. De mi a valódi arcunk és öltözékünk? Ha ez az öltözék, amit az esküvőn hordunk örömet ad nekünk, miért nem hordjuk azt mindig? Ha valóban meditálunk, akkor meglesz az eredménye. Mert mindennek következménye van, ahogyan egy kő eldobása is mindig valamit eltalál. A feszültségeink a meditációban jönnek elő, amik el lettek fojtva. Pedig ilyenkor elcsendesedni kéne valójában…

Véges edényként a végtelent hordozzuk magunkban. Van ennél nagyobb csoda? Ki adja ezt a sok energiát nekünk? Az emberben ott az Isten, de Istenben nincs ott az ember. A Védák szerint Isten nem teremtette meg a világot, hanem az Egy sokká lett… Megnyilvánult, de nem teremtett.

Az elején szükségünk van a támogatásra és emellett a meditáció elmélyíti bennünk a tudást. Aztán megerősödünk. A bölcsek azt mondják ilyenkor már nincs negativitás (mert másnak látunk mindent). Nemcsak a bölcsek kapják meg a tudást, ha gyakorlunk, akkor mi is.

50 %-ban a sorsunk a mi kezünkben van. A többi a gondviselésen múlik. Így leszünk a saját sorsunk kovácsai. A szabad akaratról itt írtam: Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia

,,Segíts Istenem.” ,,Hogy segíthetnék, saját magadnak teremted meg a problémáidat?” ,,Akkor segíts megváltoztatni az elmémet, kérlek, melyekkel a problémákat létrehozom.” ,,Ez a te elméd, neked kell megváltoztatnod.” Mikor mindent megtettünk jön a gondviselés és átlépünk a tudatfeletti szintre, ahogy Kanva esetében is volt a Védákban. Az upanisad azt mondja: ,,Uttisthata dzságrata prápta varán nibódhata.” Ébredjetek fel, maradjatok ébren, és szerezzétek meg azt a tudást, amely megszabadít bennetek! Jézus, Buddha, Mohamed, Krishna stb. ugyanazzal az üzenettel egymást felváltva azért jöttek, hogy egy igazságról beszéljenek, amit elérhetünk. Miért osztanánk hát fel mindezt részekre?