Mindenki keres, csak van aki tudattalanul – a megvilágosodás útja

Figyelem magam és a többi kereső embert. Na, itt a keresés anyagi dolgok helyett az igazságra, boldogság, harmóniára, önismeretre, élet értelmére, szabadságra, megvilágosodásra utal. Kihagytam volna valamit?:) Ennyi elég lesz. Hívjuk megszabadulásnak, megkönnyebbülésnek inkább.

Kijössz a komfort zónádból vagy maradjon minden a régi?

Leírok egy két dolgot, de távol áll tőlem az általánosítás és abszolút igazságban pedig nem hiszek. Szóval most a keresés szempontjából közelítem meg a dolgot ráadásul mindannyian átmegyünk ezeken a fázisokon, szóval, ha negatívnak is tűnik, egyik fázissal sincs baj. Miért lenne az egyetemista fontosabb, mint az általános iskolás? Ez egy folyamat. Lássuk hát.

1. A Tudattalan kereső

Nem gondolja, hogy bármi hiányozna életéből folyamatosan, csak teszi a dolgát, ahogy ő és a környezete lehetővé teszi ezt számára. Éli az életét és sosem agyal semmin túl sokat. Ő a cselekvő. Alapból az ahogy esik úgy puffan típus. Persze nyilván hoz döntéseket és tudattalanul ő is keresi a jót, a szépet, a boldogságot. Lehet, hogy ezt egy szép házban találja meg, ami biztonságot ad neki. Vagy finom ételekben, utazásban, szexualitásban, családban, művészetekben stb. A pszichológia ugyanis beszél a katarzis élményéről, ami érdekes módon elhárító mechanizmus is lehet. Sokszor ez azzal társul, hogy vinni akarja valamire, keres valamit, ami értelmet ad életének értékrendjének megfelelően. Így azt érzi kilóghat a sorból és volt értelme életének. Teljesen meg lehet érteni.

De sosem lesz elégedett hosszú távon, mert ezek egy bennünk lévő valódi boldogságnak csak a pótlékai és a lelkünk emlékszik erre. Hiszen, ha pl. a nyaralás jó érzést biztosít számára (elme kicsit leáll az új láttán) az valóban klassz dolog. De meditációval ez az élmény bármikor megélhető és utána tovább mélyül. Hiszen a jó érzés, a béke, boldogság bennünk van, csak valami előidézi, igaz?
Ezért vagy rájön erre, vagy tovább hajszolja a pillanatnyi örömöt, gyönyört adó dolgokat, mely enyhülést lehet, de tartós boldogságot, békét képtelen biztosítani számára. Persze, aki ebben még nem mélyedt el az akár boldognak, kiegyensúlyozottnak is láthatja folyamatosan az illetőt. De, ha megkapargatjuk a felszínt sok minden elő kerülhet. Tisztelet a kivételnek.

Emellett az is elképzelhető, hogy rosszul érzi magát, de a komfort zónában szeretne maradni az ad biztonságot neki, mert azt már ismeri. Ugyan lehet, hogy szorong, depressziós, de ez is lehet, hogy később alakul ki ez benne, ahogy folyamatosan beszűkül a spektruma. Változtatni azonban képtelen, mert a benne lévő szomorúságot kivetíti mindenre, így semmiben sem lát már fantáziát idővel. Amiért pedig megdolgozott, ami ekkor örömöt adhatna az már elmúlt, folyamatosan elenyészik. Olyanok is vannak, akik nem tudnak semmit, de úgy viselkednek, mintha mindent jobban tudnának mindenkinél és nincs szükségük segítségre. Makacsság. És, ha bár tudja, hogy valami nem klappol, de menekülésnek, túl komplikálásnak véli, ha valaki tudatos kereső.

2. Aki, ha nagy bajban van hisz egy magasabb intelligenciában (istenben)

Ő az a típus, aki, ha nagy bajban van, akkor fohászkodik Istenhez végső elkeseredettségében, de amúgy máskor mással van elfoglalva. Persze a különféle szakaszok keveredhetnek ám egymással. Akár egy időszak is beköszönthet az életünkben, amíg átkerülünk egy másik szakaszba.

3. Aki tudatosan elkezdett keresni

Akinek volt egy megrázó pozitív vagy negatív élménye (pl. trauma, halál közeli élmény, vagy elhagyták stb.), „felrázódik” és megtapasztalja, hogy több dolog van itt, mint ahogy azt hitte korábban. Hiszen magasságokba emelkedett egy pillanatra és onnan más a perspektíva. Ugyan nem megfogható dolog ez, de létezik, mint a szerelem. Ha a traumatikus élmény után túl későn cselekszik, még az is megeshet, hogy az elme elhiteti vele, hogy az csak káprázat volt és felesleges itt bármit keresni. De az is lehet, hogy nincs trauma csak végére akar járni annak miért vagyunk itt, mi a feladatunk, mi a megoldás, hogyan kell jól élni vagy csak sekélyesnek tartja azokat az elképzeléseket amik általában jellemeznek egy-egy társadalmat (tisztelet a kivételnek).

Nagy ház, kedves család, nagy kutya és valami jó kis állás…
Az igazi keresőt, ha megcsípte a keresés, akkor az nem engedi el, melyet az advaiták ősi írása olyan gyönyörűen kifejez. A keresés elindulhat intellektuálisan pl. vallások iránt. Ilyenkor általában szórakoztató előadót szeretünk hallgatni, aki elménket elkápráztatja, esetleg mutat néhány parapszichológiai mutatványt, melyet manipulálni lehet kommunikációval is. Főleg, ha hiszékeny az ember.

Ilyenkor még képtelenek vagyunk csendben lenni és kell a szórakoztatás, az érdekes gondolatok fűzére, mely mindig csak egy szemszögből képes rávilágítani az adott dologra. Esetleg csatlakozunk egy csoporthoz, ami erőt ad, ahol azonos az értékrend.
Sokan azt hiszik, hogy akinek vannak képességei az minden esetben önismeretileg is fejlett. Szóval ilyenkor még a tömeg hatása, a populáris információk iránt elég nagy. Azt gondoljuk „Sokan veszik körbe így, ő biztos tud valamit.” De hány olyan mester van, akinek az ereje túlhalad ezen és csak néhány ember érti és, ami még fontosabb érzi ezt meg. Ebben a kategóriában lévő ember még csak érdeklődő, de még nem olyan komoly az érdeklődése. Vagy még nem találta meg azt, amiben kitart és, ami napról napra áttörést hoz az életében. Őt még ösztönözni kell, érdemes csoportokba járnia, nehogy abbahagyja a keresést, mert így kialudhat a tűz.

4. Aki eldöntötte, hogy keres és találni is fog

Folyamatosan vannak élményei, de vissza-vissza esik alap tudatosságába. Ő már eldöntötte, hogy ez játszik központi szerepet életében és ez az első. Már nem kell ösztönözni, mert lángra kapott. Elkezdett a belső mesterére hallgatni és egyre jobban kezd elmélyedni, feloldódni ebben. Már nem a formákon van a hangsúly, a látszaton. Többet van ebben a világban, mint a társadalomban többnyire, és ösztönösen érzi mi a jó neki és mi nem az. Egyre tudatosabb és már szinte nincs olyan perc vagy óra, melyben elvesztené a fókuszt erről.

Személyisége kezd leválni és összeolvad egy magasabb intelligenciával szép lassan, mely folyamatos áldásban részesíti. Így megfogyatkoznak a tervei és az Univerzumra bízza magát. Hiszen az lesz a legjobb. Majd ez a magasabb intelligencia eldönti mi lesz a dolga és ő ezt követi ártatlanul. Bízva benne. Tudását nem önmagához köti, csak rajta keresztül történnek a dolgok. A tér kitágul, az idő eltűnik egyre hosszabb időre.

5. A megszabadult

Eközben megmarad a személyisége, de tudja minden egyes pillanatban éjjel és nappal, hogy ez csak játék és nem a valós énje. Szabad lett és már nincsenek elvárásai, így csalódást sem él meg. Már nem keres, csak tapasztal. Élvezi a játékot és a táncot. Rádöbbent, hogy testével is felesleges azonosulnia, így halhatatlanságot él át. Tudja, hogy a spirituális lény, és ezt minden pillanatban meg is tapasztalja. Nemcsak elméletben tud úszni. Ettől még nyitott maradhat és meditálhat, olvashat akár ezzel kapcsolatos irodalmat továbbra is, de már nem mozog benne a vágy, hogy betöltsön egy fájó lyukat önmaga lelkében, mert már megérkezett.

Milyen tudatszintek vannak pontosan lefelé és felfelé: csak 10 %-ig használjuk ki a lehetőségeinket.