Nem megy a meditáció és eleged van mindenből? – a meditáció bibliája
A meditációkról már írtam egyszer. Most nézzük meg, hogy hogyan fejlődhetünk lentről felfelé – a meditáció bibliája.
Semmi kedvem sincs semmihez, mit tegyek? – A meditáció bibliája
Amikor éhesek vagyunk, eszünk. Amikor úgy érezzük nincs energiánk, stresszesek, depisek, fásultak vagyunk, akkor pedig lelki szinten kell ugyanezt megtennünk, így ilyenkor érdemes meditálnunk. Nem véletlenül mondta Jézus, hogy nemcsak kenyéren élünk. Egy jó kis töltő meditáció pl. azonnal megemeli a tudatszintet.
De a jógában is vannak komoly légző gyakorlatok, amik nagyon sok energiát adnak. Ugyanis tudatszintek vannak. Ha rosszul érezzük magunkat, akkor nem ebből a tudatállapotból kell megoldanunk a helyzetet, mert ez olyan, mintha részegen mennénk el kocsit vásárolni. Valószínűleg rosszul fogunk dönteni. És mások pedig visszaélnek a helyzetünkkel.
Lásd, Hogyan manipulálnak minket észrevétlenül?
Van olyan, aki úgy tartja, hogy fontos, hogy a meditációt a földdel való munka (vagy sportolás) kiegészítse, mert a meditáció női minőség (passzív dolog) és ezt ellensúlyozza a földdel való munka, és az energia nagy részét is innen kapjuk. Mindig az egyensúlyra kell törekednünk. Volt olyan is, akinek a mestere azt mondta, hogy dolgozzon keményen (fizikai munkáról van szó) és így érte el a beteljesedést.
Nincs kedvem meditálni
Ilyenkor megint kevés energiával rendelkezünk, így érdemes ezeket összerendezni. Nem véletlen a jógában az Íj, illetve a Fél íj állás. Ez összpontosítja a gerinc alján lévő energiaáramlást, ami a csakrák mentén áramlik felfelé. Figyeljük meg, hogy mi vonta el a figyelmet (energiát) tudatosítsuk ezt és már ezzel visszanyerhetjük azt. Később pedig, mikor már jobb állapotban vagyunk, érdemes megnézni az okát, hogy miért nem volt kedvünk meditálni. Innen már könnyebben rálátunk a dologra és a megoldásra, mint mikor a hegyre felérünk már rálátunk az egész útra ahol végigmentünk korábban.
Lehet, hogy csak bizonytalanság van bennünk és emiatt torpantunk meg. A szívünkben sok megoldandó elvarratlan szál lehet, amit nem látunk, de azért a konfliktusok ezt előhozzák. Ilyenkor fontos, hogy figyeljünk, mert ekkor van lehetőség fejlődni. A többi csak elmélet… És a valódi énünk túl van a gondolkodáson, személyiségen, hiszen aki pl. agyhártyagyulladást kap akár könnyen elfelejthet mindent (akár a saját nevét is), de a valódi lénye ugyanúgy megmarad, hiszen azt nem lehet elveszíteni a többi pedig csak sallang.