A boldogság elérése – hol hibázzuk el? Mi a megoldás?

Nincs abszolút igazság, de van sok kedves ember, akivel sokat beszélgetek és egymástól tanulva sok megoldás születik. Nézzük meg hol a hiba azoknál a keresőknél, akik spirituálisnak tartják magukat, de egyre boldogtalanabbak. A boldogság elérése a cél most is.

.
Akinek pszichológiai problémája van

Azt általában „könnyű” megoldani, mert látható tünete van és annak oka van. Az illető legtöbbször változni akar. Feloldjuk gyakorlati, áttörést biztosító módszerekkel és újra kitágul a tudat a beszűkülés helyett és az önazonosság megnő, ergo a téves azonosulás is megszűnik: újfajta érdekes megközelítés (konzultáció). 

Akinek nincs problémája, csak meg akar világosodni végre 🙂

Ez nehezebb feladat, mert a kereső rendelkezik az igazságról sok-sok információval és azt akarja megvalósítani. Ahelyett, hogy azt elfelejtené és szembesülne közvetlenül az igazsággal, boldogsággal, inkább kergeti a valóságról alkotott képeket. Sok esetben itt csak filozofálás történik, mert az elme ragaszkodik az évek során megszerzett tudáshoz és nem szeretné azt szélnek ereszteni. Ilyenkor nagyon sok gyakorlati feladatot szoktam adni és, akinek nem komoly a szándéka, szeretne még kicsit szenvedni az feladja úgy is. Majd legközelebb, ráérünk, igaz? Azért vicces, hogy azért nem látjuk a dolgokat, mert jobban ragaszkodunk a valóságról alkotott képhez, mint a valósághoz.:)

Az utunk szintjeiről. 10 %-ban használjuk ki a lehetőségeinket a problémák megoldása kapcsán – ennyi elmélet elég lesz hozzá

A tudat szintekről már írtam itt, ezt érdemes megnézned mert az elmélet után jön a gyakorlat. Valamelyik szinten vagyunk, itt megnézhetjük a mélységeket és a magasságokat is: valódi tudattalan, „tudatalatti”, kollektív és kozmikus tudatfeletti, avagy hozzávetőlegesen 10 %-ban használjuk a lehetőségeinket a problémák megoldása kapcsán. Ennyi elmélet elég ahhoz, hogy elkezdjünk gyakorolni. Mert az elme szeret filozofálni, de inkább kezdjünk el gyakorolni, mert nem lesz belőle semmi, csak duma.

A keresők szintjei – Mindenki keres, csak van olyan, aki tudattalanul

Ezekről itt írtam, beleértve azt is, hogy a tudattalan keresés miért tudattalan és számtalan példát említettem meg, hogy könnyen észrevegyük, hogy mi melyik kategóriában vagyunk éppen.
Egy lehetséges megoldás – mire van szükségünk?

Először is kell egy hiteles mentor (aki már elérte azt, amit szeretnénk), aki ösztönöz minket vagy egy csoport is sokat segíthet. Erről is említettem meg néhányat. Sok barát van. Pl. Olvasd el Shivanando barátom sorait. Ő is a túlparton van, de nem tanít. Nem ez a dolga. Megemlítem Suma Ching Hai-t (akinek az online tv-je is elérhető itt, sok klassz, érdekes hírrel). Itt van Sri Vasudeva, akivel szintén kapcsolatba kerültem és ő is egy nagyon hiteles, tudatos guru. Neki is van online tv-je, ami non-stop elérhető. Emellett itt van Osho, Eckhart Tolle, Adyashanti, Ramana, Papaji és még sokan mások is mutatják az utat. Igenis létezik túlpart.

Ha megtaláltad a mentorodat el ne engedd. Hiszen a bizalom a legfontosabb, a módszer nem olyan fontos. Inkább azt nézzük meg ki adja azt oda nekünk, igaz? Az eszköz csak eszköz, idővel úgyis elhagyjuk. Nem olyan fontos. És, ha megismerjük ez elménket, akkor egy klassz háziállatnak fogjuk tartani, aki nem bolondít többet meg minket. Jó kis computer. Ezzel kapcsolatosan itt találsz 6 ajándék módszert gyakorlati útmutatással (iratkozz fel). Utána fegyelem és gyakorlás és kegyelem kérdése az egész. És a test és a psziché alkalmazkodik, csak a kezdet a nehéz. Ezért van, hogy sokan alig bírnak kijönni a börtönből. Bementek 20-25 éve, nem volt könnyű és most alig akarnak kijönni onnan, mert már megszokták azt. Érted? Tartsd a fókuszt és ne mászkálj el az elméddel, aki mindent előhoz majd: gondolatokat, érzelmeket, hallucinációt stb. Ne törődj vele, csak menj tovább. Kívánom, hogy sikered legyen.

Ami, aki másokat hibáztat miért nem működik hosszú távon?

Mert minden kritizálásban félelem van. Mert a mondat vége így hangzik a kritizálás után: ,,Bezzeg én”. Féltjük a helyünket és azzal erősítjük meg, hogy a másikat leszóljuk. Tehát magunkat tekintjük etalonnak. Kivéve, ha tudatos ember mondja, aki nem szeretne mást lehúzni, csak objektíven nyilatkozik. De ez nagyon ritka még, szinte elhanyagolható. Szóval, ha valami összeesküvés elméletet szít, vagy hibáztat, hiába vannak benne jó gondolatok, a gyökerét tekintve a félelemre épít, ami nem lehet sikeres hosszú távon. Olyan, mintha homokból akarnál várat építeni, bármilyen szép is lesz, az alapanyaggal (lásd félelem) van a baj. Ideig óráig, aki összerezonál a félelemmel megtalálhatja benne az utat. De meddig? És mi lesz a vége?