Az emberi és isteni szeretet, szerelem közti különbség (önismereti gyakorlati eszközökkel)

A szerelem és hit kapcsán egy videó interjú pár mondat erejéig megtekinthető a cikk végén.

A szeretetről (hogyan gyarapítható)

Isteni önismeret? Miért keressük folyton a szeretetet, szerelmet és hogyan élhető ez meg? Sablonos szó, de ami mögötte lakozik erő hatalmas és szinte mindenki ismeri. Láthatatlan, de Kis hercegtől is tudjuk, hogy az igazán fontos dolgok a szem elől rejtve vannak.

És mivel az ember érző lény, így szabadon megélheti ezt. Két féle lehetőség van. Vagy önmagunkban keressük ezt (lásd letöltheti gyakorlati megoldások önbizalom növelése), a másik megoldás, hogy megosztjuk másokkal szeretetünket. Hiszen mikor pozitív, gondoskodó, kedves, szeretetre méltó gondolataid vannak , akkor hasonló érzéseid támadnak. És, ha a cselekedeteid is hasonlóak az újabb szinten hat (pl. önkéntesként segítesz valakinek). Ha azonban negatív gondolataid vannak, akkor az negatív érzést szül. egyszerű, igaz? És mi döntünk.

Isteni szeretet

Mikor egyre jobban próbálunk tisztává válni és csak a szeretetre gondolunk, erre irányítjuk elménket, akkor előbb utóbb elképzelhető, hogy benne maradunk ebben az állapotban. Ez az út, mely az isteni szeretet irányába mutat.

Szeretet és szerelem

Szeretet vagy szerelem? Érdekes, hogy az angolban “love” szó utal mind a kettőre. Hiszen magasabb szinten elképzelhető, hogy nincs megosztottság, formanélkülivé válik és összeolvad. Ahol nincs érdek, csak fényesség és örök boldogság. Bárkit szerethetünk az nincs tiltva. De mikor szerelmesek vagyunk, akkor sok esetben csak a bennünk lévő érzést vetítjük ki imádottunkra, mely már megszületett csak kivetítettük valakire.

A karácsony és a frusztráltság kapcsolata

Vajon miért lesz sokszor a szeretet ünnepéből a frusztráltság ünnepe? Ezt a kérdést járjuk körül közösen és keressük meg a válaszokat. Érdemes foglalkozni a témával a valódi önismeret szemüvegén keresztül

Úgy tűnik, hogy mikor közeledik a szeretet ünnepe, akkor sokan egyre feszültebbé válnak. Jön a szeretet, a békesség ünnepe és mindenki egyre nyugtalanabb lesz. Lehet, hogy azért vásárolunk csillogó, drága ajándékokat, mert ezzel kompenzáljuk azt, hogy képtelenek vagyunk a másiknak kimutatni és kimondani azt a szót, hogy,,szeretlek”. Vajon mi értelme hetekig stresszelni magunkat egy nap kedvéért? Hiszen ez rossz arány.

Ez sablon, mert mindenki tudja, de sokan mégsem tesznek azért, hogy ez megváltozzon. Előbukkannak a gondolatok: ,,francba, nincs még meg az ajándék, vajon örülni fog neki (?), elfogyott a pénzem, még annyi mindent el kell intéznem, neki meg mi a fenét vegyek már megint (?)” Amikor pedig a karácsonyfa tökéletlennek tűnik, sokan káromkodnak, akár istent is szidják. Ez olyan, mint mikor egy ateista sóhajtva azt mondja, hogy,,.jaj, istenem!”. Megszokott sablonok. Értelmetlen cselekedetek. Mi a megoldás?

Senki sem tökéletes. Hála Istennek. Így, ha felismerjük a bennünk lévő értelmetlen folyamatokat, akár a szeretet ünnepén, akkor megtettük az első lépést és sokat tanulhatunk belőle. Persze ezeket fájdalmas felismernünk és beismernünk. Ha azonban vesszük a fáradságot, és ténylegesen megnézzük, hogyan tehetnénk csodálatosabbá ezt az ünnepet, akkor ez a megoldás erejét hozhatja el számunkra. Vajon miért játsszuk el újra s újra, hogy feszülten ajándékok után kaphatunk, miért görcsöljük túl ezeket a pillanatokat, miért vesszük ezt olyan véresen komolyan, miért kell mindennek minden áron tökéletesnek lennie?

Megfelelési vágyunk csillapítása miatt? Miért félünk, hogy máshogy lesz, mint ahogy korábban elképzeltük, mely félelem agresszivitást szülhet (fellökjük a másikat a nagy vásárlásban, a nagy kapkodásban, aztán nekünk áll feljebb)? Ez azt jelenti, hogy nincs bennünk rugalmasság, nyitottság, türelem, megfontoltság, alázat, megértés. Álljunk meg egy pillanatra, hogy végig gondoljuk, hogy mit miért teszünk? Minek mi az értelme? A másikat vagy a naptárt ünnepeljük valójában?

Ha szívesen lepünk meg másokat, akkor akár egész évben gyűjthetjük a gondolatokat, hogy legyen ötletünk és ne legyünk frusztráltak, hogy nincs időnk és ötletünk ennyi embernek ajándékot venni. Így nincs bűntudat, hogy utolsó pillanatra hagytunk mindent.

Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk – legfőképpen önmagunknak – az őszinteség. Hiszen ezt is ki kell érdemelni. Ennek felvállalásához bátorságra van szükség. Mikor ráérzünk az ízére, már működik magától a folyamat. Aki pedig minél tovább húzza az időt, hogy számvetést végezzen életére vonatkozóan, az könnyen lehet, hogy utópisztikus szindrómában szenved. Klasszikus, képviselője ennek, a Petőfi verséből ismert Pató Pál úr, kinek jelszava az, hogy ,,Ej, ráérünk arra még”.

Pár mondat erejéig a szerelemről és hit kapcsolatáról a szimbólumokat illetően

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!