A tudósok megtalálták Istent!

Forrás: Sri Vasudeva, Emelkedés egy magasabb tudatosságba, 2012. 40 napos elvonulás

Az egó helyes használata

3-4 éves korunkban jön létre azon gondolatok halmaza, ami egy fiktív ÉN-t hoz létre az egóval együtt a pszichológia szerint, mely tudomány nagyon találóan fogalmaz: fiktív ÉN. Hiszen sokszor pl. akkor is védelmére kelünk, mikor erre nincs is szükség és a probléma nem a valóságban, hanem a mi fejünkben, elménkben létezik csupán. Ezen kívül a keleti pszichológia még részletesebben tárgyalja az elme részeit, lásd manas, chitta, buddhi és ahamkara – egó, elme, tudat, félelem.

De értelmetlen elkülönülve tőle (ezáltal hasítva és újabb egórészt létrehozva) úgy beszélni róla, mintha az nem hozzánk tartozna… Ha nem hozzánk tartozik, akkor kihez? A szomszédhoz? A szomszéd egója pedig hozzánk? Nem gondolnám. Ahogyan a lábujjainkat sem tagadjuk meg, így kell az egónkkal is bánnunk. Mikor a meditáló sokat meditál és megfelelő módon teszi ezt, akkor szép lassan eltűnik a meditáló. Beleolvadunk egy végtelenségbe. Csak végtelenség van.
20 év meditáció = 1 hónap intelligens meditációval? Könnyű a rendszert szidni, de ki fogj a sötét szobában feloltani a lámpát? A megszabadulás irányairól – tudatváltás, spiritualitás, spirituális felemelkedés

Így az egónkat nem eldobjuk, hanem megváltoztatjuk és nem különálló személyként beszélünk róla, passzolva a felelősséget… Hanem bele olvadunk egy magasabb tudatosságba. Nem elveszítjük az egót, hanem kiterjesztjük. Hiszen senki sem több (lásd idealizáció, mint elhárító mechanizmus), sem kevesebb (lásd devalváció, mint elhárító mechanizmus).
Egy forrásban létezünk mindannyian. Sok hangszer van, de csupán egy zenész. Ide, erre a forrásra kell felcsatlakoznunk.

Mint mikor a mobilunkból kifogy az energia, amin keresztül fülhallgatón a csodás zenét hallgattuk, így bekapcsoljuk a hifi ipod dockot, ami rá van kötve a 220-ra és így kifogyhatatlan mennyiségű energia áll rendelkezésre, ráadásul mindenhova kiterjed a zene, már nincs szükség fülhallgatóra és a mobilunkat is beletesszük addig, hogy feltöltődjön újra a test… Közben megmarad az egó, de már nem ő irányít, hanem beolvad az egyetemesbe…

Tudat, elme és a félelem kapcsolata

A fontos kérdés, hogy hogyan használjam az intellektusomat, tudatomat, hogy  éberebb legyek? És ne azért dobjuk el a testet, mert öreg és beteg lett, hanem mert túlnőttünk rajta. A jógi úgy cseréli le a testét, mint mi a ruhánkat, ami egy nagy eksztázis számára: Van, aki a legnagyobb élménynek éli meg a test halálát. Gyakorlat a cikkben – jógi, bógi, rogi, samadhi, a halál művészete

De miért van annyi teória, elmélet? Mert a tudatosságot végtelen szempontból lehet vizslatni. Ahány tudós, annyi elmélet. Sokan kívánják azt, hogy minden kívánságunk teljesüljön, de akkor gondban lennénk, amíg előtte az elmét nem fegyelmeztük meg. Mert akkor a félelmek (amik először gondolatként jelennek meg) is teljesülnének. Nemcsak a pozitív gondolataink. Megjelenne egyszer csak és rágörcsölnénk azzal, hogy el akarnánk hessegetni a negatív gondolatot. Így elfojtanánk és egyre erősebb lenne…

A tudat számára mindegy, hogy valami jó vagy rossz. Teljesíti. Így van, aki boldog és, van aki boldogtalan. Ahogyan gondolkodunk, azzá válunk. De ez megváltoztatható. Gyakorolható. És ezért kell az intellektus, ami megszűri a jót és a rosszat egymástól. Van ennek a félelemnek valós alapja? Honnan ered? Csak megszokásból? Mi a gyökere? Szolgál ez a félelem bármi jóval? Beszűkíti a látókörömet? „Fél”-lé tesz (fél-elem), egész helyett? Szándékunk erejével feltárást végzünk a tudatunkban, felhasználva intelligenciánkat.

Tartsuk kint a pozitív képet (amit meditációban tudatállapotváltással elérhetünk).  És hagyjuk figyelmen kívül azt, ami elvonja figyelmünket. Mindegy mi az. Tartsuk meg a fókuszt. Mert a probléma abból ered, hogy mindennel azonosulunk, túlságosan bele megyünk… És, mikor azt mondom tartsunk távolságot ez furán hat. Pedig ez adja meg az egyensúlyt, de annyira elszoktunk attól, hogy semleges középpontunkban maradunk, hogy az már egészségtelennek tűnik. De a megszokott az egészséges, vagy az egészséges?

Olyan ez, mint a tartásunk. Már pökhendinek számít, aki kihúzza magát és egyenes gerinccel jár. Mindenkinek vannak gerinc problémái, ha nem is tud róla. Ha egy röntgen készülne róla és megnézné egy hatásos csontkovács, biztosan találna rajta fogást, szó szerint.:) Senki nem mondta, hogy addig kell várnunk, amíg fájdalmaink lesznek. Ezért is fektet az ajurvéda, nagy hangsúlyt a megelőzésre:

Az elhízás, és egyoldalú súlyzózás sérvet okozhat? Gyógyszer szavatosság nélkül? Működő és természetes orvostudomány (gyors megoldás, mellékhatások, műtétek és drága gyógyszerek nélkül) több, mint 3500 év bölcsességét egyesítve? A rák, cukorbetegség, skizofrénia gyógyíthatóak – ayurvéda, természetes gyógymód, orvostudomány, gyógyír 4/1. rész

Szóval ne válasszuk a beszűkült tudatot, ami korlátoz minket, ez csak gyakorlás kérdése. Ehhez kell az önfegyelem, mint ahhoz is, hogy kihúzzuk magunkat. Minden pillanatban, mert ha elhagyjuk magunkat – akár egy pillanatra is -, akkor összedőlhet minden. Később ez állandósul és természetessé válik. Nem kellene a boldogság iránti vágyunkat megerősíteni? A félelemmel küzdve belebonyolódunk a negatív érzelmeinkbe. Beszűkül a tudat és a jó és rossz felerősödik. De mi van azon túl? Mikor a pozitív képet kitartottuk sokáig és egyhegyű lett az elme, egyszercsak egy semleges térbe találjuk magunkat, ami mindent áthat és túl van a jó és rossz elképzeléseken…
Megtisztultunk. Objektívek lettünk. Tápláljuk a jót, mint egy növényt. Keressük azon emberek társaságát akikben több a fény. Akikben energiatöbblet és jóság van. Tiszta szándékkal. Ők motiválni fognak minket. És szabaduljunk meg azoktól, akik azt mondják, hogy ,,minek pazarlod az energiádat erre, az emelkedésre?”. Ehhez kell a megkülönböztetés képessége. A fegyelmezettség és fókuszáltság. Ez jellemzi a nagy vezetőket is. Kitartanak látomásaik mellett. Mikor Walt Disney haldoklott, ha jól tudom már teljesen felépült az egyik játszóparkja. És akkor valaki azt mondta neki: „Bárcsak látnád, milyen csodálatos a játszópark, amit létrehoztál.” Erre Walt azt mondta: „Hidd el én voltam az első, aki látta.” Tartsunk ki a látomásaink mellett, abból születik meg a valóság.

A tudósok megtalálták Istent

A tudósok találtak egy energiamezőt, amit zéró pontnak neveztek el. Ez mindent áthat és végtelen és mindenki számára hozzáférhető. Szubatomi részecskéket vizsgálva találták ezt meg. Ezek hol eltűnnek, hol rengeteg energiával rendelkezve felbukkannak. Egy tér, a tudatosság tere, tele energiával, amire a gyógyítók is felcsatlakoznak, mikor univerzális energiákat használnak fel. Hívhatjuk ezt Istennek?