Az értelem és érzelem fogalma, elme, ego jelentése, megkülönböztetés, és a tudatosság tudatában

Forrás: Szvámí Ráma: A spirituális élet lényege, Útmutató társ a keresőknek

Fontos, hogy néhány fogalmat tisztázzunk a spiritualitás jegyében, hogy az önmegvalósítás megfelelő mélységben zajlódjon le életünkben – értelem és érzelem, az érzelem fogalma, elme, ego jelentése, megkülönböztetés, a tudatosság tudatában.

Értelem és érzelem és az érzelem fogalma és irányítása

Az ősi iratok szerint az érzelem hat csoportja négy alapösztönből születik (szex, evés, alvás, önvédelem). A 6 csoport:

– káma (vágy)
– kródha (harag)
– mada (büszkeség)
– móha (ragaszkodás)
– lóbha (mohóság)
– ahankara (egó)

Ezen kívül érdemes megemlíteni a féltékenységet is. Ha vágyunk nem teljesül be dühösek leszünk, haragosak, ha beteljesül el kezdünk ragaszkodni hozzá és beindulnak a fent felsorolt érzelmek. Emellett tisztában kell lennünk az elménk működésével a négy összetevővel (manas, buddhi, ahamkara, chitta), melyről már írtam itt, lásd a nyugati pszichológia és jóga különbözőségei: A lelki harcművészet önmegvalósításának útja az elmén túlra: a jóga és pszichológia, pszichoterápia segítségével az örök boldogság országába, az elme megismerésével és uralásával I.

Az érzelmeinket úgy tudjuk megtanulni kezelni, hogy a négy alapösztönre visszavezetjük őket. Mindegyik visszavezethető ezekre az ösztönökre. Megfigyeljük hogyan jön létre a többi érzelem, melyeket felsoroltam. Elemeznünk kell a mindennapi életben, hogy lássuk melyiket, mikor használjuk. Így tudjuk fejleszteni elménket és ezzel együtt az érzelmeinket. Idővel pedig túllépünk rajtuk. Ez maga a tudatosság tudata. És a jógatudomány szerint fontos, hogy a megfigyelésünk tárgyává tegyük a beszédünket, tetteinket és gondolatainkat. Mi késztet bennünket erre vagy arra? Hasznos-e az amit teszek önmagamnak, vagy a környezetemnek?

Az értelem és érzelem tehát ez alapján különbözik egymástól, jóllehet mond a kettő az elme produktuma. Az értelem, megfelel a buddhinak, melyről a fenti linken írtam bővebben. Annak megismerésével tudjuk fejleszteni az értelmünket. Fontos, hogy ezzel foglalkozzunk, mert ha a pl. a kreatív gondolatok képtelenek megjelenni bennünk az frusztrációhoz és utána elfojtáshoz vezet. Ez betegséget hoz létre (lásd pszichoszomatika) a testünkön. Az elme a kapocs a külvilág és Isten között. Ha fejlesztjük az elménket célba érünk, ha nem vele fogunk vitázni folyamatosan. A fegyelmezetlen elme szétszórt. Ez az elme a külvilágot tekinti otthonának és a belső dimenziókról megfeledkezik. Ha már a figyelemelterelő tényezők a gyakorlásnak köszönhetően kevésbé hatnak az elmére, jobban elmélyíthetjük a tudást. Erről szól a jóga. Hiszen a konfliktus nem az életben, hanem az elmében jön létre. Szoros kölcsönhatás van a tudatos és tudattalan elme között. A kiegyensúlyozott és békés elme, nem lehet az ördög műhelye. Aminek meg kell történnie úgyis megtörténik, aminek pedig nem kell, nem fog megtörténni. Soha ne azonosítsuk magunkat az elmével, vagy annak gondolataival, érzelmeivel, tetteivel, mert a tett végrehajtója különbözik a tettől.

Az elme és az ego jelentése és azok meghaladása

Az elme 3 éves korunkban jön létre hozzávetőlegesen, mely a gondolatainkat, nézeteinket, szerepünket tartalmazza. Ez hozza létre a védelem szerepét, az egót. Ez visszavezethető az önvédelem ösztönére, melyről fent írtam. A feladat az, ha tartósan akarunk boldogok lenni, hogy feloldjuk az egót és megtaláljuk valódi identitásunkat, mely az elmén túl helyezkedik el.

Az elme mindig hasonlítgat, viszonyít és soha nem elégedett. Mindig mást akar. Azonban az ego a gyakorlatozásunk során megnőhet, még kifinomultabb módon, mint mikor világi sikerekben kezd el magnifikálódni (növekedni). Az intellektuális világban elmélyedve elvethetjük a spontán intuíciót (szahadzsa-bháva). De ennek fordítottja is bekövetkezhet. Az érzelmi elrugaszkodottság éppúgy veszélyes, mint az intellektuális, mert az egót táplálja. Önző emberként a kétséget éljük meg, mert folyton halljuk, ahogy a lelkiismeretünk mondja, hogy ez nem helyes. Milyen az ilyen élet? Az önző vágy vonzza, de egy másik hang riaszt bennünket. Lelkileg így kicsavarodunk önmagunkból. Teljesen meghasonulhat így az ember. Mindig tiszteljük magunkat, mondja Swami Rama, de ne az egót tápláljuk ezzel. Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Megvizsgáljuk a gyenge pontunkat és a megkülönböztetésért felelős (buddhi) elme része tanácsot ad egónknak és eldöntjük, hogy felülkerekedünk ezen. De nagyon tudatosnak kell lennünk, mert az ego nem szereti megmutatni a gyenge pontjait. Ha elrejtjük ezeket, egyre nagyobbá válnak (tudattalanban fojtjuk el ilyenkor). Le kell mondanunk az egónkról vagy felkínálnunk a Magasabb Intelligenciának. Meditációval koncentrálttá tehetjük az egót és megtanulhatjuk az önzetlenséget, de ez kevés. Fel kell oldani az egót, hogy megszűnjenek az akadályok és, hogy az önvalóval azonosulhassunk. Most még a saját testvérünktől is elkülönülünk, nemhogy az egész világtól. A politikai lépések ezt képtelenek orvosolni. Az ego a kinti világban történő helytállásban hasznos, de elválaszt minket az igazságtól. Nem szektákat kell létrehoznunk, hanem feloldanunk az egót, hogy mindannyian egyesülhessünk egymással.

.
Megkülönböztetés

A buddhi vezet az úton, nem a szív, vagy a manas. Ez a belső eszköz (antahkarana) túl juttat a gondolatokon és érzelmeken, ahogy egyre mélyebbre hatolunk a lényünkben. A szétszórt elme azonban nem hallgat az intellektusra. Ezért kell koncentrálttá, egyhegyűvé tenni. Hány olyan keresőről hallottunk, aki nem gyakorolt semmit és egyszer csak megszabadult? Ez elég ritka, legfeljebb a szenvedés volt a kapu és magától megtörtént a dolog, pl. Eckhart Tolle esetében, aki szintén az ősi introspektív módszert (megfigyelés) javasolja mindenkinek. De még a nagy szent Srí Ramana Maharsi (akit advaitának tartanak) is gyakorolt. Önkutatást végzett. Muszáj ezt kifejlesztenünk, mert így teszünk különbséget a hasznos és a haszontalan között. Ha ezt nem fejlesztjük ki elvisznek minket a szeszélyek, vágyak sorozata. A hit és a megkülönböztetés nélkül az ego csapdájában maradunk. Ennek segítségével azonban belépünk az örök szív birodalmába.

A tudatosság tudatában
.
A tudatosság (Átma dnyána) a közvetlen tudás. Létezik az egyéni lélek (dzsívátman) és a tiszta tudatosság (Paramátman). Az emberi lény végső soron tökéletes, ha a forrás átragyogja teljes mértékben, de a szabályok, melyek egy ellentétes világban születnek meg más irányba vihetnek el minket. A tudatosság egyre jobban elmélyed bennünk és így válunk egyre tökéletesebbé. A meditáció, ima és kontempláció az eszköz, mely segítségünkre van mindebben.