A boldogság és én (2 egyszerű gyakorlat)

A cikk végén egy videó is található a téma kapcsán (tv interjú).

Nők Lapja Cafe

Íróasztal mögött megszületett elméletek helyett konkrét megoldással szeretnék szolgálni. De a boldogsághoz te is kellesz. Egy-két gondolatkeltő ötletemet szeretném megosztani veled az önismeretről, mely fejlesztésének következménye a nagybetűs Boldogság.

 

De mi a boldogság?

A legjobb, ha magunknak tesszük fel ezt a kérdést még akkor is, ha mások is szeretnek rá válaszolni.:) Persze óvakodva attól is, hogy a félelem adja meg a választ. Mert utána könnyű racionalizálni azt és minden marad a régi, igaz?

 

A boldogság és én

Ha ráleltünk arra, hogy mi ad boldogságot, adott a cél, akkor tartsuk ezen a fókuszt.Csak döntés kérdése.Hagyjuk figyelmen kívül, ha megbotlunk és tartsuk meg a lelkesedésünket. Az majd erőt ad nekünk.

 

 

A nőben a boldogság?

Általában a nők fogékonyabbak az érzékeny, lelki dolgokra és alázatosabbak és az intuíciók is jobban működnek, mert nincs egyoldalúan használva a bal agyfélteke, így az információ áramlása is lassabb. Ennek fejlesztésére itt érhető el néhány gyakorlat: önbizalom erősítése. Így felfedezhető a nőben a boldogság.

 

A boldogság kék madara

 

Talán a legjobb, ha függőségeinket felszámolva (így nincs kiszolgáltatottság) önmagunkban keressük meg a boldogság kék madarát. Mikor egy filmet nézünk, mely értelmetlen számunkra, mi lenne, ha abbahagynánk ezt? Felesleges végig “szenvednünk”. Ezen az alapon, miért ne változtathatnánk életünkön azzal, ha unjuk azt, hogy inkább saját filmünket keressük meg a szívünkben pl. a meditáció segítségével így megtalálva a boldogság kék madarát?

Egy rövid, tanulságos mese, melynek főszereplője lehet, hogy te vagy

 

Egyszer volt, hol pedig nem volt egy favágó. Ereje teljében naponta képes volt akár kilenc fát is kivágni. Ez nagyon klassz eredmény. Egy idő után azonban csak hatot, majd hármat, és végül alig bírt kétszer annyi munkával egy darab fát kivágni. Azt gondolta, biztosan megöregedett, és más munka után kellene néznie, amikor eszébe jutott valami. A fejszéjét sohasem élezte meg, mondván, hogy nincs ideje rá. Ismerős történet?

 

A kérdés az, hogy hosszú vagy rövid távon gondolkodunk-e, mert a mi életünknek mi vagyunk a forgatókönyvírói, a főszereplői és a rendezői is egy személyben. Három az egyben, hasonlóan ahhoz a bizonyos kávéhoz. A kérdés, hogy a te filmed miről szól. És hányszor álltál meg, hogy végiggondold, mit miért teszel? Megszokásból vagy valódi meggyőződésből? Szóval, végiggondoltad-e, hogy végiggondoltad-e? Vigyázz, becsapós a kérdés.

 

A legbutább mondat, amelyet valaha hallottál

Előfordult-e már veled, hogy elítélted magad, és azt mondtad, hogy bűnös vagy? Ez elindíthat egy folyamatot, mely a bűnhődést vonja maga után. Hiszen a kettő együtt jár, erre Dosztojevszkij pompásan rámutatott. Ha ez megtörténik, akkor a boldogság – köszönés nélkül – jó messzire költözik tőlünk. Úgy fogjuk intézni (még ha ez tudattalan marad számunkra), hogy szenvedés legyen az életünk. Ettől még hibázhatunk (nincs tökéletes ember), olykor hibázunk, de ezt ne tartsuk bűnnek. És ez puszta szójáték helyett mélyebb értelmű, mert az lenne bűn, ha szándékosan bántanánk másokat, rosszat akarva – amiben örömünket leljük . Az a bizonyos buta mondat pedig az, hogy „sosem bocsátom meg magamnak”. Rendben, akkor cipeld magaddal örök életedben ezt a koloncot, és bűnhődj általa. Ezzel nincs megoldva semmi, mert a tanulási folyamat elmaradt, és minden marad a régi, kivéve, hogy olyan leszel, mint aki folyamatosan citromot nyalogat.

 

 

Konkrét gyakorlat:

Fogj egy papírt és egy tollat. Tedd fel a kérdést önmagadnak, és mindent írj le, ami jön: „Jó ember vagyok-e?” Mármint te. Ha igen, akkor lehet, hogy felesleges tovább olvasnod ezt a cikket. Ha nemleges a válasz, akkor pedig tedd fel azt az intelligens kérdést önmagadnak, melyet a gyerekek szoktak, hogy „miért?”. Miből gondolod ezt, mert elképzelhető, hogy csak megszokásból hibáztatod magad, és sosem gondoltad végig. Na, mire jutottál?

Amíg ez a lépés várat magára, addig, javaslom, pótold be, és utána olvasd tovább a cikket, mert különben életed marad a régi. Az olvasástól még senki sem lett boldogabb, így a recept tanulmányozásával éhesek maradunk.

 

Azon kapom magam, hogy másoknak akarok megfelelni

Sokszor tapasztalom, hogy egy újdonsült társaságban sokan feszültek lesznek, és elkezdenek megfelelni a másik embernek, aki ilyenkor alkotja meg a véleményét, és fontos, hogy pozitív s jó legyen ez a kép. De vajon mennyire lehet hitelt érdemlő ez a vélemény, ha az illető csak néhány perce vagy órája ismer minket, mi pedig ismerjük már önmagunkat évtizedek óta?

Kinek a véleményére érdemes adni? Érdemes ezt átgondolni, és kezdetben egyedül lenni.

Konkrét gyakorlat:

Menj ki a természetbe, ahol nincs kinek megfelelned, és figyelj önmagadra. Milyennek érzed magad? Mi a véleményed önmagadról? Milyen érzéseid és gondolataid támadnak? Írd össze ezeket, mert így könnyebb felismeréshez jutnod, mert amíg leírod, addig is újra átgondolod.

Ha képtelen vagy ezt megtenni, akkor hunyd be a szemedet (kivéve, ha éppen kocsidat vezeted), tegyél fel valamilyen kellemes, nyugodt zenét a háttérben (persze a másik sorrendben, nehogy leverj valamit csukott szemmel), és képzeld el azt a helyet, ahol a legszívesebben tartózkodnál az adott pillanatban. Töltekezz, miközben egyedül sétálgatsz ezen a helyen képzeletben, és legyél ott maximálisan (láss, érezz, hallj, tapints). Bármit elképzelhetsz.

 

Mr. Bíró dönt a sorsunkról

 

A pszichológia azt mondja, hogy mindenkiben él egy bíró, aki ítéletet mond felettünk. A kérdés, hogy mi alapján, és hogy önmagunkban vagy Mr. Bíróban kezdünk-e el kételkedni. Az analitikus elméletek, illetve Freud szerint az egészséges személyiségnél ő hoz döntést (én) például az ösztönénünk felett. De vajon milyen más impulzusok érnek még minket, és mi alapján döntünk? Hiszen az élet tele van döntéssorozatokkal és azok következményeivel. És ki az, aki meghozza a döntéseket? Az önismeretben fontos lépés, hogy észrevegyük: a bírónk sokszor úgy reagál bizonyos dolgokra, ahogyan szüleink teszik azt. Ugyanolyan szlogeneket használunk: ,,Mi nem vagyunk olyanok”, „mi nem engedhetjük meg magunknak”, stb. De tudatosan végiggondoltuk ezt, vagy csak tudattalanul eltanultuk, mert ezzel találkoztunk gyermekként?

Akkor most mit is csináljak?

Először is figyelj a belső bölcsességedre, aki te vagy (lásd első gyakorlat). Mit üzen, mit szeretne, mi az, ami fontos neki? Így mások helyett elkezdesz őrá figyelni, önmagadra, és el tudod dönteni, hogy mit szeretnél valójában. Ha ez megvan, akkor mindent szívesen csinálsz, ergo örömödet leled benne, és ennek mellékhatása a boldogság. Egyszerűen hangzik, igaz?

Lehetetlen úszni megtanulni elméletben, hiába beszélgetünk róla. Gondold végig, hogy ebből a rövid írásomból mi az, ami azonnal átültethető a gyakorlatba, és kezdd el alkalmazni. Tehát lényegtelen, hogy elolvasd az általam írottakat, hanem hogy megemészd azokat. És ha nyitott vagy konkrét módszerekre, akkor fogadd el tőlem ajándékként a boldogságrecepteket: www.keresztesattila.hu

Néhány szó a boldogságról, mely megosztja az embereket:

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok!