Érted és éled? Felszabadulás kontra idiotizmus – Az élet értelme és értelmetlensége, spirituális felszabadulás

Az egyik út, mikor éljük életünket, nagy házat, szép családot, jó barátokat, klassz karriert és egy nagy kutyát választunk. Aki ezáltal boldog, az bolond, ha változtat ezen, mert ez egy szép, tartalmas élet. De, ha már felmerül bennünk, hogy valami még hiányzik… Ha szívemre teszem a kezem és érzem, hogy gyerekként boldogabb és önfeledtebb, kiteljesedettebb életet éltem, mint most…
.

Ha felmerül, hogy most már élet halál harcnak, unalmas felnőttként, ingerülten, depressziósan élem az életem és az okoz örömöt, ha mások előtt szerepelhetek, dicsekedhetek, akkor hazugság lenne azt mondani, hogy nem kell változtatnom. A nagy sietségben kiderült, hogy rossz irányba iszkoltam. Nem is ezt akartam. Szépen lassan elértem, amit akartam és ennek az lett az ára, hogy bezártam önmagamat. Meghaltam. Talán ezért mondta Jézus, hogy megnyerjük a világot és közben elveszítjük önmagunkat.
.
Ez a legrosszabb üzlet a világon. Hány ember csúnyult meg benne, még a teste is erről árulkodik. Nem érdemes hazudnunk önmagunknak. De sokan nem változtatnak, mert kár lenne az egész eddigi erőfeszítést a kukába önteni, inkább így halnak meg, ha már így alakult és nem változtatnak rajta. Pedig mindig van lehetőség változtatni. Nem érdemes a pogácsát kaviárnak enni. Mert az az ember, aki magas ágyon alszik álmában, könnyen eshet jó nagyot. És, aztán, ha önszántunkból nem változtatunk, a legnagyobb mester Mr. Élet jön és a pszichoszomatika törvényeinek megfelelően jönnek a betegségek. Hogy kilendüljünk ebből az állapotból. Mert az ember a valóságot (a természetet) kezdi ellenségnek tekinteni. Jön a virág allergia, meleg allergia, hideg allergia, étel allergia, „állat” allergia, „nap” vagyis fény allergia stb. Jó, hogy a friss levegőre még nem agyunk allergiásak, vagy a föld érintésére (mondjuk porallergia létezik).

Ez normális dolog? Szerintem nem. És, ha elég bátrak vagyunk és a sokszor diszfunkcionálisan működő társadalom helyett (tisztelet a kivételnek) a valóságot választjuk, akkor óriási meglepetésben lehet részünk. De ehhez egy belső forradalomra van szükség. Hogy a sok hamis sugallat ellenére önmagunk megismerését választjuk és nem a szakadatlan pénz keresést, ami úgysem ad örömet hosszú távon. És egyszer csak megnyílik a szívünk és vége a félelmeknek, aggodalmaknak, agyalásnak, érezni fogjuk minek van helye, és minek nincs. És véget ér az erőszakosságunk, hogy rákényszerítsük az életre azt, amit mi akarunk, ahelyett, hogy elfogadjuk azt, ami van. Itt kezdődik a valódi élet.
..
Ha van egy jó mentorunk, aki segít létrehozni az áttörést, amíg nem tudunk a saját lábunkra állni, az sokat segíthet, mert a mókuskerékben hiába érünk el egy kis megkönnyebbülést, mindig vissza fogunk esni. Hiszen a téves azonosulások, szerepek eljátszása visszahúz minket. Vajon miért más a valóságban a természetben gondtalanul sétálni vagy a zsúfolt városban telefonálni, maileket írni, mely állandó gond-olkodásra késztet minket? Mert ezek egymás ellen hatnak. El kell döntenünk, hogy melyiket választjuk és, hogy bízunk-e az életben, a sorsban, istenben és ahelyett, hogy mindig megváltoztatva lépéseinket, erőszakosan, csalódottan keresve a szabadságot bandukolnánk, inkább megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk, hogy abba az irányba halad-e életünk, amit szeretnénk vagy már rég eladtuk lelkünket, boldogságunkat a karrierért, pénzért, hatalomért, szépségért stb.

Vajon van ennek értelme? Utána majd elég sokat kell dolgoznunk azon, hogy visszajöjjünk abból a világból, abba ahol most vagyunk. Azt hiszem a valódi változáshoz drasztikus hozzáállás kell. Ebben hasonlítanak a keresők, akik öntudatra ébredtek és megvilágosodtak. Szinte figyelmen kívül hagyva a világot (pontosabban a társadalmat) befelé mentek, hogy önmagukba mélyedjenek el. És megtalálták a forrást, ami örökké velük marad, melynek csupán morzsáit, árnyékait kapjuk meg, ha tárgyak birtoklásával akarjuk növelni boldogságunkat, mely ráadásul csak ideig óráig tart. Aki igazán karrierista, az önmagát kutatja drasztikus módon, az nem elégszik meg néhány házzal, yachttal, hanem meg akarja érteni mi mozgatja ezt a világot. A mindenséget keresi és előbb vagy utóbb meg is találja.

Hihetetlen dolog az, amikor az ember ráébred arra, hogy a szabadságról és világról alkotott elképzelései fosztották meg attól, amit keresett. A valóságtól. Tehát önmagát korlátozta csupán. Így nincs is mit elérni, megoldani, mert már mindenki készen van.:)

Vannak hiteles emberek, akiktől sok bölcsességet, tudatosságot tanulhatunk – megvilágosodás, megvilágosodott emberek üzenetei

Mindenki keres, csak van aki tudattalanul – a megvilágosodás útja

Kik azok, akik már szabadok és függetlenek mindentől (konkrét módszerek és utak)? – Megvilágosodott egonélküliség: Osho, Eckhart Tolle, Ramana, Papaji, Adyashanti