Halálközeli, utáni állapot és élmény II. – élet és / vagy halál, klinikai, halál napja, a halál alagútja, keze, művészete

1. rész

Maga az élmény (folytatás) – a halál alagútja, a halál művészete, a halál után, fekete halál, a halál szaga, élet és halál, élet vagy halál, halál utáni állapot, a halál keze, a halál napja, halál alagútja

A beszámolókban itt eltérések mutatkoznak: van, aki elhunyt szeretteivel, barátaival találkozik, mások idegenekkel, megint mások fénylényekkel (aki nem számon kérően beszél, kérdez). Vakító, szeretetteljes fehér fény (isten), mely 8-as wilberi szint. Ilyenkor szokott a panorámajelenség is lejátszódni, vagyis a meghalt hirtelen az egész életét látja, megéli, s mindez gyakran egy időben, komplex élményként zajlódik le.

Az illető eldönti, hogy visszatér-e vagy a békés fényt választja és meghal. Peter Sellers, komikus Shirley MacLaine-nek elmondta, hogy amikor első szívrohama érte, és meghalt, kilépett a testéből, s látta, ahogy mentővel kórházba szállítják. ,,Mentem velük, és nem voltam megijedve, mivel remekül éreztem magam; a testem volt az, aki bajba került.”

Utóhatások – a halál művészete, halál közeli élmények, halálközeli élmény, halál utáni élet, halál után, klinikai halál, a halál

Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat, a halálról, a túlvilágról, a hitről kialakult nézeteiket.

Sokan azonban nem emlékeznek utólag az eseményekre, miután visszajöttek a halálközeli élményből. Hiszen valamennyi álmainkra sem emlékszünk és utaltam már rá cikkeimben, hogy hasonló élményről van itt is szó. Erre enged következtetni egy kísérlet, melyben húsz olyan beteget kérdeztek meg, akik a klinikai halál állapotából jöttek vissza szívinfarktus után, azonban csak egy emlékezett közülük transzcendentális élményeke. Jóllehet a felejtés is egy elhárító mechanizmusnak számít, hiszen ilyenkor a sémánk megváltozását kéne eszközölnünk, azaz Piaget ,,szavával élve” a – fejlődéslélektanban gyermekekre nézve, – akkomodációt hajt végre.

A kultúrközeg tehát meghatározó szerepet tölt be az élmények tekintetében. Úgy tűnik, az élmények struktúrája a világ minden táján azonos, de a látottak-hallottak kulturálisan meghatározottak. Például a sziú sámán, Fekete Jávorszarvas gyermekkorában átélt halálközeli élményében két férfi jött el érte a felhőkből, s odafent az ősök tanácsával találkozott, akik átadták neki a gyógyítás tudását.

Halál közeli tapasztalatok a festészetben

Hieronymus Bosch XVI. században festett mennybemenetelén is látható az alagútélmény.

Tudományos vizsgálódás – halálközeli élmények

Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját.

A halálközeli élmények kutatói – többségükben orvosok és pszichológusok – nemzetközi szervezetet (International Association of Near Death Studies) alkotnak, amely kiadja Anabiosis című szaklapját.

Agyműködés, előidézhető (?), organikus modell – halál közeli élmények, halálközeli élmény, halál utáni élet, halál után, klinikai halál, a halál, a halál alagútja

A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket. Ennek az elméletnek kísérletes bizonyítéka is van: önkénes kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni.

A nyolcvanas évek végére tisztázták a folyamat néhány részletét is: az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Például a halántéklebeny izgalmi állapota az emlékképek felidéződésével, a limbikus rendszer fokozott aktivitása pedig eufórikus érzésekkel jár. Az agyműtétek véletlen tapasztalata volt az a felismerés, hogy a testenkívüliség élménye bizonyos agyterületek ingerlésével kiváltható. Különösen a halántéklebeny gazdag ilyen területekben.

Az elmélet összefoglalóan tehát azt állítja, hogy a halálközeli élmény az agy oxigénszegénység miatti védekező mechanizmusának mellékterméke, egyes agyterületek egyidejű izgalmi állapotának következménye. Feltételezhető az is, hogy az endopszichozin felszabadulásnak az oxigénhiány mellett egyéb triggerei is vannak – ez teszi érthetővé, hogy az ilyen élmények nemcsak a klinikai halál biológiai folyamataihoz társulhatnak.

3. rész