Létezik-e a hűség?

A cikk végén két videó interjúm is megtalálható a téma kapcsán.

Vajon csak biológia az egész? Vagy létezik a hűség csak nem mindenkinek való? Ki találta fel a hűséget és miért olyan nehéz sokszor hűségeshez lennünk hozzá?
Mi irányítunk vagy sem?

A fejünkben van egy konkrét elképzelés a dolgokról és, ha amit a másik ember mond összecseng ezzel, akkor egyetértünk vele és ő “jó fej lesz” az illető, ha nem, akkor akár a torkának is eshetünk. Pedig színes a világ és nem vagyunk egyformák a személyiség szintjén és a “vagy-vagy” helyett az “is-is” megközelítés méltóbb hozzánk.

Biztos vagyok benne, hogy valakinek nagyon fontos a hűség, meg is éli ezt és igaza is van, és van aki ezt börtönnek éli meg és így nem erőlteti magára azt a ruhát, ami nem az ő mérete. És szerintem neki is igaza van… Én az “élni és élni hagyni” megközelítésben hiszek…

A hűség egy nagyon szép ígéret és sok embernek ad biztonságot, de vajon a biztonság szavatolható-e? Persze teljesen érthető, hogy ragaszkodunk hozzá, hiszen így azt érezhetjük, hogy uralmunk alatt tartjuk a dolgokat. Ez a biztonság.

De, ha szívünkre tesszük a kezünket és megkérdezzük, hogy vannak-e olyan eredményeink, melyekért nem mi vagyunk a felelősek könnyen kiderülhet, hogy akad jócskán ilyen. Csak a hiúságunk jobban szeret azonosulni azzal a gondolattal, hogy ez a mi érdemünk és kevésbé azonosulni azzal, amelyre nem vagyunk büszkék, jóllehet az is a mi ténykedésünk biztos eredménye.

Hány olyan véletlennek köszönhető, hogy emberekből film sztárok lettek pl., mely következtében az egész életük megváltozott. Látszólag úgy tűnik ők megdolgoztak érte, de mi van akkor, ha ez csak csalfa vak remény és valójában az irányítás más kezében van? Gondoljuk végig őszintén, hogy azok a dolgok, amik úgymond maguktól megtörténtek tényleg a mi célkitűzéseinket teljesítették be vagy csak merő véletlenségből jó helyen voltunk a jó időben? Lehet, hogy fél úton van az igazság.

Ha más irányít, akkor mit ígérhetünk meg?

Az igazán nagy dolgokba pl. hogy mikor halunk meg, mikor találkozunk kedvesünkkel elképzelhető, hogy nincs beleszólásunk. Persze szeretjük azt hinni, hogy mi irányítunk. De sokszor ez puszta erőszak és távol áll a pezsgő, spontán élettől. És, hogy ebbe milyen szinten szól bele a biológia arról ebben az interjúban beszélgettünk.
Az életben a folyamatos megújulás, változás egy nagyon klassz jelenség. De akkor hogyan lehet megígérni bármit is előre, ha képtelenek vagyunk látni annak alakulását? Mi értelme tovább együtt menni az úton, mint annak értelmét látjuk, ami közben alakul ki? Ha úgyis vele akarunk menni, és ő is velünk jön, akkor úgy is úgy lesz, igaz? Ha pedig más irányba kell mennünk, akkor ha megígérjük előre akkor később hazudni fogunk azzal, hogy a szívünk másfele húz, de mi mégis ott maradunk. Természetesen sokan beszélnek a felelősségről érthető módon, de vajon a valódi felelősség, hogy előre meghatározzuk életünket, vagy ahogy egyre bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk mindig a legmegfelelőbb választ adjuk az élet helyzeteire hűségben maradva önmagunkkal?

A hűségről

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!