Miért kap mindenki mást a sorstól? – spiritualitás, spirituális utazás és mesterekkel való munka , upanisadok és Jézus tanításai I.
Forrás: Szvámí Ráma, Szent Utazás – Értelmesen élni, méltósággal meghalni
Miért kap mindenki mást a sorstól? – spiritualitás, spirituális felemelkedés
Amikor ezeket az ősi iratokat pl. upanisadokat, vagy Bibliát, Bhagavad-gítát olvassuk, akkor megértjük, hogy hogyan zajlik az utazás és utána átvisszük a gyakorlatba a dolgokat, mert ezek az állapotok megvalósíthatóak. Ebben a cikkben olvashatunk a karmák fajtáiról és a szabad akaratról. Idővel megismerjük az elmét (gondolatokat, érzelmeket), megtanuljuk azt kezelni. Megértjük az emlékekből fakadó hajlamokat (vászanákat) és minden szépen a helyére kerül- upanisadok, spirituális utazás, spiritualitás, spirituális felemelkedés, spirituális mesterek.
És ezek fölé emelkedünk. Maga a cselekvés, gondolat és vágy (szanszkára) ugyanis minél erősebb, annál jobban bevésődik. Ezt mindenkinek egyénileg kell helyre raknia, ugyanis ezek visszahatnak ránk és ennek köszönhetjük a jelenünket. Úgy tűnik nem mindenkivel igazságosan bánt a sors, de a bölcsek szerint nagyobb perspektívából nézve mindenki pontosan azt és akkor kapja, amit érdemel és amire éppen szüksége van. A Bibliából tudjuk az igazságot miszerint ,,amint vetsz úgy aratsz.”
A szabad akarat gyakorlásával túl léphetünk a karmán, de a felelősséget mindig vállalnunk kell. Sokan azzal passzolnak, hogy azt mondják a szüleim, párom, főnököm tehet arról, hogy rosszul érzem magam… Sőt, van, aki azt mondja, hogy rossz korba született meg…
A világ elvisz minket, mi a megoldás?
A problémát az okozza, hogy az önazonosságunk nem megfelelő. Mikor már egy testtel azonosulunk már elmulasztottuk a valóságot. Ha a munkámmal azonosulok, akkor fájni fog, ha nem lesz munkám. Ha egy kapcsolattal, akkor ugyanezt fogom a végén tapasztalni. És egyszer minden véget ér, ami elkezdődött. Tekintetünket az időn túlra, az örök üdvösségre, örömre, boldogságra kell szegeznünk. Erről írtam már cikket a szent iratok alapján. A lemondás művészete vagy az önzetlen cselekvés (karmajóga) van ebben segítségünkre, mely a nem kötődés része (vairágja). Maga a szeretet. De emellett fegyelmezetten gyakorolnunk kell és ki kell alakítanunk célunkat és saját moralitásunkat.
Lépések a spirituális utazásunk során – ősi upanisadok és Jézus tanításai alapján
Elindul a spiritualitás iránti vágy, már a világ túl kevés és ismétlődő számunkra…, ráadásul nem tart örökké és magában hordozza a szenvedést, mely mindig visszatér számunkra. Kialakul a saját eszménk és elkezdünk gyakorolni. Ha komolyak a szándékaink megjelenik a mester életünkben (egy ember, egy könyv, egy lelkes gyakorlókból álló csoport stb.).
A hogyan bánjunk spirituális mesterünkkel témáról már sokat írtam. Ehhez kapcsolódik ez is, lásd 3 mester, mely mindenki számára elérhető bármikor – önismeret, pszichológia, boldogság, önmegvalósítás fejlesztése, pszichológus
Nem kell aggódnunk, mert Isten mindenkiről gondoskodik. Jézus mondta: ,, Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, hogy nem az eledel és a test hogy nem az öltözet? Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok, mit együnk vagy mit igyunk vagy mibe ruházkodjunk. Mindezeket a pogányok kérdezik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát…”
Persze vannak leragadások, amikor valaki erőltet valamit és nem hajlandó együtt áramolni a forrással.
,,Aki nem lép egy-szerre, nem kap rétest estére.”
A védanta szerint EGY létezik (Brahman). Így aki, és az, amire vágyunk az végső soron egy. És amíg Átmannal nem azonosulunk addig mindig lesznek vágyaink. És a vairágja másik oldala a gyakorlás. Az abhjásza a célt magába foglalva a gyakorlást az önfegyelemmel és figyelemmel együtt jelenti. A szádhana maga a spirituális gyakorlást. Mikor megtanulunk a külső világban élni tanulva, növekedve belőle, de mindeközben e fölött a belső sugallatainkra hallgatni, akkor megindul a fejlődés. És megjelenik a belső mester, aki vezet minket.
Spirituális mesterekkel való munka
A mester egy csatorna, amin keresztül megnyilvánul a tiszta igazság. Ezért mondja Jézus, hogy: ,,Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” Az Atya ennek a tiszta tudásnak az árama a mi feltételezéseink szerint.