Rámakrishna és Vivekananda csodálatos utazása

Forrás: Vivekananda, a cselekvés és szeretet jógája

A művészetek szépsége

Most egyfajta szabad asszociációt tartok és nem fogok arra nagy hangsúlyt fektetni, hogy egységbe kössem a gondolataimat, legyen ez a mai nap egy spontán szárnyalás… Ami jön, hadd jöjjön… A művészetekben is azt szeretem, mikor pl. a festészetben van spontaneitás, de azért nem sznob módon mondjuk azt, hogy ha valaki rádob néhány pacát a vászonra, akkor az már művészet. Csak azért mert nem lehet úgysem definiálni, hogy mi a művészet és úgyis ízlések és pofonok különbözőek… Ahogyan mikor egy művészfilmben valaki a mosdóba vizel, attól még nem mondanám azt, hogy „Ez az! Ez a művészet gyerekek!”. Talán az a művészet, amiben Isten megnyilvánul. Az ő egysége… Mi pedig az ő eszközei vagyunk és megmutatjuk saját világunkat – Vivekananda, Rámakrishna, művészetek, fegyelmezettség.

Vivekananda és Rámakrisna

És akkor most nézzük meg a spiritualitást. Nagyon sok guru mutatja meg nekünk az utat. Sokukról írtam már:

Egy újabb hiteles guru és a természet, mely számít rád – hulladékok lebomlási ideje, Shri Mataji, Sahaja Jóga

Kik azok, akik már szabadok és függetlenek mindentől (konkrét módszerek és utak)? – Megvilágosodott egonélküliség: Osho, Eckhart Tolle, Ramana, Papaji, Adyashanti

Szeretem Vivekanandát is, aki hihetetlen módon tudta elméjét használni, mint egy computert. Írásai Sri Vasudevát is megihlették első indiai útja előtt. Vivekananda a vallások konferenciáján Amerikában a legközvetlenebbül szólalt fel az egységet keresve a beszámolók szerint és nem az ellenségeskedésre élezte ki beszédét. Rámakrishna tanítványa volt, de a nevét egy maharadzs adta neki később. Rámakrishna is hihetetlen ember lehetett. Mikor már el tudott jutni a magasabb tudatállapotba, akkor próbálta azt tanítványainak is átadni. Előfordult, hogy azt mondta a többieknek, hogy most megmutatom, hogyan kell belépni abba a térbe. Miközben ezt megmutatta újra belekerült egy magasabb tudatállapotba. Ilyenkor órákig egy helyben, réveteg tekintettel benne maradt ebbe és „elszállt”. Pedig csak egy pillanatra akarta megmutatni az utat. De tudjuk, hogy a samadhinak többféle állapota van…

Vivekananda is azt mondta, hogy minden a tudatból indul ki. Amit a külvilágban látunk az csupán egyfajta reflexió, és valójában az összes tudás bennünk él. Gondoljunk Newtonra, aki felfedezte a gravitációt, mert látott leesni egy almát. Vagyis, megismeréssel – ahogy Vivekananda magyarázza -, leomlik a fátyol a tudatról és tudásunk gyarapodni kezd. Ez a cél, mely a valódi tudással kecsegtet számunkra.

Vivekananda a karmáról és fegyelmezettségről

A karma (lásd tudományban ok-okozat összefüggése) létrehozz a jellemet. A karma mindent áthat, ez dönti el, hogy mit olvaszthatunk magunkba vagy mit nem, azaz mit érdemelhetünk meg és mit nem. Pl. hiába van meg otthon nekünk minden könyvből egy példány, ha csak egy részét olvassuk el azoknak, amit a karma megenged… És ez a jelenség, nem csupán örökölhető dolog… Hogyan születhetne különben egy Buddha, akinek apjára saját szolgái sem hallgattak mindig, de fiára (a hercegre) a fél világ hallgatott? Vagy gondoljunk az ácsra, kinek gyermeke, Krisztus szintén hatalmas erővel rendelkezett…

Látszólag más téma, hogy Kínában a nemesi címet a halál után osztják ki. De vajon mi az oka? Vizsgáljuk ezt meg. Valószínűleg ez jobban támogatja a karma áramlását, mintha pénzért lehetne nemesi címet venni, igaz? Vagy, ha Kossuth díjakat osztogatunk azoknak, akik politikai és nem művészi ténykedésüket vetik latba. Szóval talán ez jobb eljárás. A posztumusz már nem nekünk szól… a karma is így működik (múlt cselekvés, jelen eredmény, mint a Present Perfect az angolban.:)

Azaz a munka öröméért dolgozunk – nem címért, jutalomért, Mennyországba való bekerülésért stb. – az igazi, azonnali örömért. Nem azért, mert kapunk cserébe valamit majd a jövőben, hanem magért a cselekedetért. Megélve a pillanatot. Így a valódi cselekedet erő, visszahat ránk. Az ostoba pedig „elpazarlódik”. Sajnos sokszor azok akarják uralni a világot, akik ezt nem ismerik. Csendben is megtalálni az intenzív munka örömét a legjobb munka… Nem a gyümölcsért munkálkodni, hanem a munkáért. És emellett az egyesítés szándéka nagyon fontos. Hiszen minden folyó végül a tengerbe folyik, minek hát a különbözőségekre túl sokat adni, mely elválaszt minket egymástól?

És az önfegyelem ereje csodára képes, mint a gyógyítás a rombolással szemben… Ez egy életmód, ez egy folyamat… De nem tudunk felnőttek lenni egy nap alatt, ha még gyerekek vagyunk, igaz? De a fegyelmezettség mindig nagy eredményt hoz el számunkra. Mikor 2011-ben Japánban az atomerőmű és a cunami katasztrófája beköszöntött az emberek olyan fegyelmezettek voltak, ami már irigylésre méltó. Senki nem sikoltozott, vagy tolakodott, amiért a metrók pár perc helyett, óránként közlekedtek és senki nem tudta mi fog történni…