Raszputyin, akire a cián sem hat: az elme ereje, működése, a személyiségfejlesztők tudománya

Forrás: Szvámí Ráma, Szamádhi, A bölcsesség legfelsőbb szintje, A valóság megpillantása

Az elme ereje (pszichológia)

Ha három hónapig nem lenne rendőrség és katonaság akkor káosz lenne. Tehát az elménk megismerése és uralása roppant fontos társadalmunkban is. Ez egy izgalmas téma. Mikor Raszputyin ciános süteményt evett és bort ivott hozzá nem történt vele semmi. Rálőttek, botokkal verték, majd a fagyos folyóba dobták. A tüdejében vizet találtak a boncolásnál, így valószínűleg még akkor is élt. Ha ismerjük és uraljuk az elmét, akkor csodára vagyunk képesek, ha nem, akkor egyszerű helyzetek is depressziót és stresszt váltanak ki belőlünk. Mi a megoldás? Ismerjük meg az elmét és vigyük át a gyakorlatba a dolgot és, ha ciános süteménnyel kínálnak, udvariasan mondjunk nemet a minket meggyilkolni szándékozónak.:)

Az elmeirányítás (nirodha) nagyon fontos, ezen múlik, hogy pokolban vagy mennyországban éljük életünket. Erről a témáról már sokat írtam, pl. itt: Az elme valódi ereje és működése a modern pszichológia és ősi upanisad, isopanisad szerint az örök boldogság jegyében

De menjünk tovább. Miután a tudatos részt megtisztítottuk jön a tudattalan. A nirodha után jön a samadhi. A jógi belülről kontrollálja az elmét. Irányításunk alá kell vonnunk az egész elménket, a megkülönböztetés (samkalpa-shakti) segítségével.

Treníroznunk kell azt. Pl. lopni akarunk. Buddhi (elme négy része közül az, amelyik ítélkezik, dönt és megkülönböztet) ezt jelzi, hogy nem helyes. De az ahamkara (elme négy része közül az egoizmus) nem hagy minket nyugton. És, ha a manast (elme négy része közül az, amelyik a külvilágból érkező ingereket fogadja) pl. a szokás irányítja, akkor megtesszük ezt a törvénytelen dolgot.

Gyakorlat, ha valami rossz felett nincs uralmunk

Figyeljük meg a folyamatot és, ha végképp az elme egyik része győzedelmeskedik, akkor figyeljünk arra, hogy legalább a testünket mi uraljuk. Lépjünk vele ilyenkor közvetlen kapcsolatba és tartsuk irányításunk alatt. Ha testünknek parancsolunk egyből, így kikerülhetjük az elme ezen részét, amivel nem boldogulunk. Sosem a lemondás a kulcs. Csupán vizsgáljuk meg, ahogy Swami Rama javasolja: Mit? Mikor? Hogyan? Hol? kérdéseket. A buddhi megadja az akaraterőt, de a fegyelemre szükségünk van.

Technika, hogy a gyakorlatba is át tudjuk mindezt ültetni

Minden dolgunkat figyelemmel és érdeklődéssel hajtsunk végre. Ha ugyanis tudattalanul csináljuk, akkor tudattalan szokásaink vezetnek minket. És, ha nem vagyunk tudatában a dolognak, akkor mi hasznunk van belőle? Mit tanulunk belőle. És mikor testünket mozgatjuk, nem feltétlen kell elménknek is mozognia. Beszédünk és cselekedetünk a gondolatvilágunkat tükrözik (apta). Ha tettetjük magunkat mások előtt, akkor kettős személyiséget hozunk létre. Ez nem személyiségfejlesztés.

A személyiségfejlesztés akár egy zsákutca is lehet életünkben

3-4 éves korban alakul ki a személyiségünk (a pszichológia szerint), amit a társadalomba történő beilleszkedésünkhöz használunk. De mi van azon túl? Előtte is léteztünk nyilván, mi nemcsak a nevünk, foglalkozásunk, tulajdonságaink halmaza vagyunk… Ha a negatív tulajdonságainkat vesszük sorra, akkor azzal megerősítjük azokat. Egyre jobban bevésődik és pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szerettünk volna. A tulajdonságok, szokások megváltoztathatóak. Érdemes azonban mélyebbre hatolnunk és azt vizsgálni, ami a valódi énünk, a lelkünk. A többi lehet, hogy időpocsékolás és csupán tünetkezelés. Persze sokszor ezen keresztül vezet az út.

Mikor azt mondjuk magunkban: ,,milyen elesett, csúnya, gyenge stb. vagyok”, akkor vágyunk valakire, aki megerősít. Ilyenkor elménk egyik fele küzd a másikkal. Ez pedig tönkreteszi az idegrendszert. Patandzsali szerint a halálunkkal szokásaink és tudattalanunk megmarad és ezek szállítják az egyéni lelket (jiva).

Személyiségfejlesztés módszerei, a személyiségfejlesztő útja

A szokásaink megvizsgálása segíti a szellemi gyakorlatokat végzőt (szadaka). De sokszor úgy tűnik megtisztult, aztán újra előjön valami új dolog (régi szokás), amit tisztítanunk kell. A megszokás a chittában (elme négy része közül az, amelyik a tudattalannak felel meg) tárolódik. Újra felbukkan és ismétléssel bevésődik. A rossz cselekedet nem más, mint az elme kontrolljának a hiánya. A szokás beépül a tudattalanba és nincs felette kontrollunk. Ha megértjük hogyan alakítottuk ki a szokást változtatni is tudunk rajta. Újra és újra ismételnünk kell az új szokást. Ez időigényes, de megéri foglalkoznunk vele.